Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-09-11 / 73. szám

ezen két ötödének öszszegyüjtendő árán, főkép ha ollyas jövedelmezőbb termékeket is mivelendesz , miket eddig a’ tizedlési rendszer mellett mivelned nem lehetett , hidd el: négy — öt év múlva megválthatod robotodat is , ’s ha saját erődet kölcsönnel kellene pótolnod, kaphatsz azt az országos bankból, hova más tőkéken kivül a’ papi és kamarai jobbágyok váltságdíja is mint legbiztosabb helyre kétségkívül be fog folyni; ha pedig valaraelly jobbágytársad ekként tán mélyen eladósulna , add neki tanácsul, hogy adjon helyt másnak, eladván megváltott jobbágyhelyét, és szerezzen terhei letisztázása után fenmaradó erejéből más kisebbet, vagy még akkor meg nem változtat, vagy válaszszon olly életmódot miilyenre külföldiek hozzánk beköltözvén, köztünk többnyire meggazdagodnak. Illy móddal az örökmegváltás nem ugrik ugyan mint Deus ex machina egyszerre elő , de erőtetés nélkül alaposan ’s biztosan fog véghez menni; az ipar és szorgalom nem külső kényszerítés által, hanem a’ szabadság benső ösztönétől fog élesztetni , ’s habár e’ nagy munka — egy kilencz százados országos állapot megváltoztatása olly lassan haladna is előre hogy reá félszázad kivántatnék : abban leend vigasztalásunk, hogy sat cito, si sat bene. Orsi. Kelet népe és pesti Hírlap. Irta b. Eötvös József Pesten n. Sadr. 120 lap, ára 1 fr. (V eg e.) Miket a‘ t. szerző a’ népnevelésről, börtönjavitásról, kisdedovó intézetek — ’s műipar - egyesületről ’s a’t. mond, úgy hisszük, azokban a’ legnagyobb rész köz óhajtását—mellyhez csekély magunkét is kapcsoljuk — fejezé ki; ’s mi fel sem tehetjük, de nem is hisszük, hogy a’ „Kelet népe“ nemes írója, ki maga olly sokat tett már illy jótékony intézetek körül, az itt felhozottak valamellyikének ellensége lehessen , sőt meg vagyunk győződve , hogy magas lelke , mind a’ mellett is , hogy egyikhez vagy másikhoz nem ő gyújta eszmét első , nem fogja megvonni hatalmas ápoló kezét azoktól; mert in ultima analysi, csak ő marad mindig az, ki első ébreszté fel bennünk az egyesülési szellemet, ’s így , édes atyai érzések közt szoríthatja keblére mind azon jót és hasznost, mit e’ tekintetben a’ haza fel fog mutathatni. — Hogy hosszúra nem terjedtünk, miután megjegyezzünk, hogy a’ vita munkában is nem elvek, nem irány, hanem,modor* iránt foly csak; 's miután kinyilatkoztatjuk hogy részünkről a’ pesti Hírlap modorát igen jelesnek tartjuk mind mai napig, ’s hogy irányát is szeretjük, bár elvre nézve ,mindenben* vele nem osztozhatunk, csak két észrevételt vagyunk bátrak tenni, az elsőt: a’ ,Kelet népe* és jelen röpirat t. szerzője a’ nemzetiséget illető megegyező véleményekre nézve. Mindketten tartózkodást ajánlanak minden erőszakos módoktól, melly a’ velünk lakó idegen ajkunkban visszahatást szülhetne; ’s ebben mindkettejükkel tökéletesen egyet értünk; de hogy a’bal szárnyat megállítsuk, ’s az alkotványt jobbal előre vonuljunk, annak nem hiszszük is ,idejét* illy általányosan ; ’s megvalljuk őszintén , a mód maga sem tetszik. Koránsem vagyunk ellene , hogy az alkotvány tetőzete tágíttassék , de csak ,magyarok* befogadására , mert mit nyertünk , ha maholnap a’ világ minden nemzetségiből feles számmal fogunk ott állani, ’s minden inkább leszünk, csak nem magyarok ! Mi a nemzetisedés progressióját még nem látjuk olly jobon állani, hogy azzal , mit eddig tevénk, beérve most már csak alkotványunk négy falait toljuk külebb ! még nincs elég ereje, hogy csupán defensiv állásban maradhasson a’ bal szárny; hanem az offensivákat szelídeknek , humanusoknak szeretnék látni, ’s különösen a’ népnevelésben hisszük e’ tekintetbeni leghatalmasabb , legczélszerűbb fegyverünket. Ezzel tehát előre! Nem tartjuk ugyanis Borsod megyének azon határozatát, mellyben a’ tisztességesebbeknek szavazati jogot adott, törvényesnek, mert illy jogot csak az ország törvényhozása tulajdoníthat, ’s nem soha egyes hatóság; de szerettük legalább e’ határozatában el záradékot: „’s a’ hazai nyelvet beszélik“ olvashatni, melly záradékkal nyilván kimondották e’ as megye Rendei, hogy alkotványunk szárnyai alá, csak ,magyarokat* készek fölvenni, mi Magyarországban, csekély belátásunk szerint, nemzetiségünket föltételezi. Másik észrevételünk a’ veszélyt illeti, mellyet a’ ,Kelet népei és irója olly nagynak; jelen röpirat derék szerzője pedig igen csekélynek hirdettek. Ha okoskodásunkat egyedül a’p. Hírlapra szorítjuk—mint ez esetben kell is,—akkor b. Eötvössel tartunk; mert ím . nemcsak szörnyű veszély nem tolul fejünkre a’ hírlapi fergetegek után, sőt imitt — amott derűt is látunk már; ha pedig a’ sajtót általában értenék, akkor a’ kettő közt középen hisszük az igazat. Megelőző könyvvizsgálat mellett, bár szabadabb legyen is ez, veszély nem jöhet; hogy a’ nélkül jött—’s pedig nálunknál erősb lábon álló nemzetekre is jött — sajtó által ínség , a’ történetek mutatják , mi tehát óhajtottuk volna , hogy a’ ,Kelet népei és irója ne hirdetett volna olly nagy részt, ’s ne hathatott volna kevésbbé kedvezőleg sajtó-körülményeinkre ; más részről pedig , hogy a’ nemzet készíttetett volna el előre a’ szabadabb megelőző rendszer által egy törvényektől korlátozt sajtószabadságra , mellyre — mint fájdalommal tapasztaltuk—még annak hő bajnokai sincsenek mindnyájan tökéletesen megérve ! Hanem befejezzük szerény ismertetésünket azon forró óhajtattal: vajha közel volna az idő, midőn a’ különböző véleményűek egymással olly tiszteletteljesen találkozandnak majd a’ politikai pályán, mint itt találkozott a’ két nemes dalra; vajha tudjuk már egyszer eltűrni a’ fő érv — a’haza boldogsága — különböző kisugárzásait , — a’ különböző véleményeket egymásnál,— mint alkotványos országban lakó polgárokhoz illik; egyesült erővel iparkodván mindig ’s mindenütt a’ fő czélt elérni— Pesten sept. 1jén 1841. Harasztiig Samu. Úti szemlék az élet’mezején(Bihari levelek 11—Zs—hoz) XI. A’ SZALMATÚZ. Orsi et A’ tőlem ajánlott pályát dicséretesen kezdette meg a’ n. körösi lyceum; ’s rája nézve azt óhajtom, hogy bár egészen népnevelőt képező ’s gazdasági iskolává változnék,úgy azonban,hogy olly ügyes tanítókat válaszszon mint a’ rohonczi gazd. iskola. — Találkozhatik , ki azt mondja, hogy az illy gazdasági ’s műtani iskolák nem tartoznak az egyházi felsőség munkálkodási köréhez! Én ezt tagadom, mivel a’gyakorlat ellenkezőt mutat, ’s azt hiszem hogy a’reform, egyházi felsöségnek nevelés iránti gondoskodása alá tartozik mind az, a’ mi a’ reform, ifjak lelki műveltetését illeti, es pedig annál inkább, mivel a’ reform, statust, egyházat , és nevelést vezérlő egyházkerületi consistoriu-