Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-30 / 9. szám
Általányos szempontok a’ népjegyzet Átiratairól (Vege.) jól tudván a’ törvényhozó test, mikép a’ neveletlen köznép között legnagyobb hatású lehet az elöljárók’ erényes magok viselete, és ennek szüleményei, a’tevőleges jó példák, az 1836. évi IX törv.czikkben azt rendeli, hogy ,,a’ jegyző jó erkölcséről ’s ügyességéről legyen ismeretes“, melly rövid kifejezés’ elsőbb része föltételezi, hogy szelíd magaviseletű,józan’s tiszta életű legyen, főleg a’káromlást ’s korcsmázást, melly eddig olly igen bélyegző a’ népjegyzőket, ha a’ közvélemény előtt csak meglehetős hírben kíván is állni, legnagyobb szorgalommal kerülje; különben is a’ mértékletesség egyike lévén a’mai kor’ divatának , miben sem botránykozik meg jobban a’ köznép, mint papja’, jegyzője’ és tanítója’erkölcstelenségén , úgy, hogy bár nem jelölte is ki törvényünk a’ népjegyzők’ elbocsáttatását eszközlő vétkek’ fokozatát, de az erkölcstelenség elleni panasz mindig olly keményen harczoland ellenök, hogy az kenyere’ elvesztését eszközli. Ezután a’ népjegyzőkben törvényesen is megkivántatik az ügyesség, melly főleg kötelességei’ teljesítésére terjedjen ki, mert ha erkölcstelen magaviselete fölött községe megbotránykozik, kötelessége’ hanyagolásáért vagy elmulasztásáért az illető felsöség teszi ki hivatalából; különben is a’jobbágy község meg nem tudván ítélni, jól végezte el a’jegyző kötelességét ? a’ hivatalos kötelessége fölötti panasz is egyenesen a’felsőség’, jelesen az illető szolgabiró’bírálása alá tartoznék. Mind e’ mellett pedig a’ népjegyzőnek iskolai tanulsággal is kell bírni, mert természeti, vagyis józan esze a’közparasztnak is van , ’s ha illy észszel — minden előrekészület nélkül, — el lehetne viselni a’ népjegyzői hivatalt, bizonyára soha egy község sem keresne, kebelén kívül, diákos jegyzőt; kell hát tanultságának is lennie, ez idő szerint főleg a’ magyar nyelvben, kérelem , ’s más egyéb levelezések’ fogalmazásában— számolásokban, ’s a’ törvénytudományban legalább annyira jártasnak lennie, hogy a’ legszükségesb úrbéri kérdésekre megfelelhessen; hogy árvák’ vagyona felett a’ közvetlen intézkedést előjáró társival megtehesse ; hogy az egyezkedni kívánó feleknek jó utasítást adhasson ’s világos adósságot 12.fiig, aprólékos kártételeket’s kihágásokat, necsak gondolom formán hagyja megbírálni ’s végrehajtani az előjáróknak , hanem a’ törvényszerű elvek szerint, melly utóbbinak megítélésénél minden öszszegyülésnél követnek el törvénytelenséget a’ falusi elöljárók, a’ 12 botra, vagy 12 korbácsra, a’ falu’ utczájin harang-hordozásra ’s a’ tolly könnyen ítélik a’ tolvajt és káromlót, valamint a’ pályinkaháznál csak esti idő után iddogáló szegény embert. — Ha pedig még a’ rendezett tanácsú községek’ jegyzőit is ide számlálom, ezeknek még többet kell tudni, hogy a’ váltó-evások , biztosítási vagy kielégítési végrehajtások’ téteményei körül, úgy a’ csődület-esetben, tudatlanságával érzékeny károkat ne okozzon a’ szegény adózóknak’s illető kereskedői hitelezőknek , mert nem mind Kőrös, Kecskemét, hol első-biróságú rendezett tanács van , hanem van O Buda és Raczkevi is, melly helyeken jegyzőnek kell az egészet kormányozni. — Végre sok hasznot áraszthatna a’ népjegyző azzal is, ha az okszerű gazdálkodás’ elveit is értené, ha azon kevés hivatala utáni úrbéri földjét , necsak agg-szokás szerint, hanem minél jövedelmezőbben művelné , mert ipar élesztésre ’s gazdálkodásra is , egyedül a’ tevőleges példákra támaszkodik a’ köznép ; azt pedig számba sem veszi , hogy földesura a’ nagyobb területeken váltó gazdálkodást űzet, azt mondja rá az előhiedelmű paraszt ,,könnyű az uraknak azt a' sok földet úgy betarkázni“ ’s a’t, de ha látja, hogy az ekklézsiai lelki tanítók , jegyzők , szintolly kis földekből mint az övék, okszerű gazdálkodás által, vetett takarmányozással, istállózással , töbszeres hasznokat vesznek , ők is száműzik lassanként agg-szokásikat: a’ közbitangolást , ’s helyettük a’ hasznos újításokat, mint szemlátomást gyümölcsözőket , honosítják ; mert a’ pór-ember is szereti a’ több jövedelmet, ’s ennek örömeit élvezni is tudja , csak hogy okszerűleg vezessük bele , — rögtön szökéssel a’ tökély’ magasb fokát el nem érhetvén ; hanem a’ földművelés’ előbbhaladását, közvetlen az ekklézsiai személyzeteknek ’s a’ jegyzőknek kellene megkezdeni , ’s igy tovább folytatni a’ község’ földjén ’,s legelőjén, még pedig a’ vetett takarmányozás’kezdésével, melly mulhatlan maga után vonja az istállózást, marhatenyésztést, ez ismét a’ répa ’s burgonyatermesztést ’s azt. — Mindezek’ tudása mellett, igen szükséges tudni a’ legfőbb kötelességeket is, melylyek, a’ minden felsöség iránti kész engedelmesség mellett, a’ jobbágyok’ ügyeiben teendő irományok’készítésében ’s tanácslatokban határoztatnak , ez utóbbira nézve mindig szem előtt tartva, hogy a’jobbágyot földes ura iránt mindig háladatosságra , engedelmességre serkentse , értésükre adván azt, hogy melly földet ők most bírnak , az mind a’ földesur’ tulajdona volt, és hogy eleik földesuraiknak csak rabszolgájik voltak. — Ha igyekszik minden népjegyző az említett tulajdonokat magáévá tenni ’s kötelességét pontosan végezni, önkint elenyészik azon közhiedelem , hogy a’ népjegyzők csak aljas egyedek szoktak lenni; sőt inkább nagy feladásuk van, többfelé ágazók lévén kötelességeik, mellyeket úgy szólván csak napról napra élhetésért, közbecsültetés nélkül, tartoznak teljesíteni ; valamint más hivatalbeliek , úgy ők is számot tarthatnak a’ másoktul méltatásra, és mint közigazgatás’ hű szolgájiról, csak annyiban is gondoskodandnak, hogy kenyerüket,hivatalukat, becsületüket , birtokon belül csak rendes bírói vizsgálat és törvényes megítélés’ következésiben veszthessék el. Mányról Kecskés Lajos: Észrevételek «et engedi* és kényszerítő törvényről. Non magis vituperandus sít proditor Patriae, quam communis utilitatis aut salutis desertor propter suam utilitatem aut salutem. — Cicero Fin. Ill Cap. 19. Gyarló emberi természetünkből ered , hogy az , mi távolabb esik tőlünk , ránk csekély ingerrel bir , ’s kevesebb kéjjel kínálkozik, ’s az, hogy az ember majd mindig szívesebben nyúl ahoz , mint környezi ’s önérdekének legott hizeleg. — Innét ered legtöbb emberben, azon érdeknélküli lomha hanyagság , azon a’ hon’ jóléte iránti ’s férfiuság’ jellemével szembeszökő közönyösség, melly leginkább akkor mutatkozik, midőn a’ közjóért buzgó, ’s alkotványunk’ lelkébe vizsga ’s kandi szemeikkel ható honfiak, megpendítve honfitársaiknak alkotványuk’ sorvasztó bel