Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-24 / 16. szám

szór az áldás; ennek kávái közül, mint bőség’ szarvá­ból ontja ránk kifogyhatlan gazdagságát amott alant a’ tetemes szakácsné. —A’ reggeli áll tej ’s vajból, mik 6 óra óta fel vannak találva. Öblös porczellán-szilkék állnak az asztalon , hézagonként végig rakva , teli a’ legsűrűbb hideg tejjel, mellettük tányérokon czifra formákba nyomott vaj ’s egy egy kisded gabnakenyér ; — ezek mellé, kinek tetszik , tejfel közé törött’s megczukrozott szamóczát csemegéz, ’s miután rá egy pohár fris vizet felhajtott, megelégülve távozik el,— ’s kis fél órai pihenés után, összehajtott lepedőt véve hóna alá , zuhany ülni ballag. — Cz I­. I. (Vége következik.) 63 Héliány szó a’s­estet­ felállítandó re­form főiskola’ ügyében Minden hű hazafi és buzgó protestáns’ keblében nagy örömet gerjeszte a’ Pesten felállítandó reform, főiskola’ eszméje, vmelly a’ közvélemény által is pár­­toltatván, bizton remé­lhetni, hogy eredménydús való­vá fejlődendik. A’ mellette szóló győző okszereket is­mételni nem akarván, hivatkozom az ezen tárgyat ér­deklő hirlapokbani értekezésekre, — különösen a’,,Pes­ti hírlapo­lnk számábani velős czikkre—belőlök csak azt emelvén ki, miszerint itt korán sincs szó a’ kül­földi egyetemeket pótló, azok’ meglátogatását elmel­lőző intézetről, hanem üdvösebb sikerrel használha­­tásuknak előkészítő eszközéről. Mert őszintén megval­lom, ha lappangni látnám ebben a’ Protestantismus’ lé­nyegével legszorosabb kapcsolatban levő tanítási és az egyetemekre kimenési törvényes szabadságnak bár leggyengébb korlátolását, legelső volnék, ki ellene szavamat emelnem, ki ellene az ellenszegülésnek min­den segedelmit felbuzdítanám ! De egyébiránt is olly lelkes hazafiak és protestánsoktól , miilyenek e’ terv’ nemzeti ’s ápolgatóji, olly szomoritó czélzatot már csak sejdíteni is vétek. Hogy pedig ezen közérdekű üdvös czél, t. i. az érintett reform, főiskola’ létesítése annál gyorsabban ’s foganatosabban érezhessék el, történ­jék a’két evang. felekezet’ öszszepontosított erejével; ezen öszszepontosítás pedig e­g­y­b­e­o­l­v­a­d­á­s­u­k ál­tal. Ez egybeolvadás nemcsak a’ Protestantismus’ha­nem a’kath. testvérvallás’, alkotmányos szabadságunk’ és kormányunk’ érdekében fekszik, mert általa minden a’ két evangel, felekezet közti bármi csekély , de az egészre mindig bénító hatású súrlódások megszüntet­nek , minden idegen elemnek közállományunkra vallási ’s politikai tekintetben veszélyes befolyása végkép el­­fojtatik, a’ nemzeti élet’­táp­eleme, a’ népnevelés üdvö­sebb gyarapodásra indíttatik; általa a’Protestantismus és katholicismus — érintkezési pontjaik szaporodván — a’ szeretet’ örök parancsolata követve egymásnak ön­­állását rokonilag biztositandják, mig a’Mindenható’ ál­dásival, mind két részb­ili előhaladás által a’ köztüki sorompók is romba dűlnek; ’s majd igy a’ katholicis­mus a protestantismussal , két bajnok testvér gyanánt védendi honunk’ nemzetiségét, alkotványos szabadsá­gunkat, az uralkodó háznak nemcsak törvényinkbe , hanem sziveinkbe is kiirthatlanul vésett jogait,’s ren­diden kőfalkint környezendi az oltárt, a’ trónt melly­­be akkor rézst ütni nec portae inferi valebunt. •­ Mi már a’ két evang. felekezet’ egybeolvadásának gyakor­lati létesíthetőségét érdekli, ez szellemi ’s anyagi te­kintetben mind két rész’ tiszta ’s erős akaratja mel­lett könnyen elérhető ; szellemileg annál könnyebben , minthogy azok nem annyira különböznek a’ vallás’ lé­nyegében, de leginkább csak nyelv és külformákra néz­ve. Közalapjuk az evangyélium, és csak ezt ismerik­­meg a jü észnek szabi­d használata mellett, a’ hit’, a’ sze­retet’ , a’ remény’ kútfejéül. Ezen egybeolvasztásnak koránsem czélja azon tanítások’megváltoztatása , mely­­lyekben az ágostai és helvétziai hitvallású evangelicu­­sok eddig mindig megegyeztek, hanem azon lényeg­telen pontok’ elmellőzése , mellyekben egészen egyet nem értenek. De anyagi tekintetben sem nehezebb ez ügynek foganatos eldöntése, csak benne a’ szigorú igazság’ törvényei követtessenek. Mi pedig ezen egy­beolvadásnak fensőbb helyekről netalán közvetve tör­­ténendhe tö meggátoltatása’ félelmét illeti, tudjuk ,hogy az újkori kormány­tanban, azon megavult’s köztapasz­talás szerint nem annyira a’ felosztandókra mint a’fel­osztani szándéklókra nézve veszélyes „divide et imp­era“ eltöröltetett; tudjuk, hogy nemcsak az al­kotványos , hanem a’ korlátlan kormányok is legna­gyobb erejöket találják a’ külön vallások és nemzeti­ségek’egybeolvasztásában, ’s igy hogy azt legkevésb­­bé sem gátolják, sőt buzgón elő is segítik, főleg ott, hol mint itt a’ kívánt egybeolvasztás’ eszméje, ma­gukban a’ felekezetekben már régen némán szunnya­­dozott ’s csak felébresztésre várt. Az érintettek’ kö­vetkeztében tehát bizton rem­éllhetjük , hogy atyásko­dó ’s minden üdvöst pártoló kormányunk már önérdekei­nél fogva is elősegítenidi ez ügyet, meglevén győződve a’ felől , miszerint a’ legszentebb érdekeiben öszsze­­forradt, és igy minden idegen elem’ veszélyes befolyá­sául ment három millió hű protestáns magyar a’ köz­állománynak annál inkább szilárd támaszi, a’nemzeti­ségnek’ hatos elősegítőji , az alkotványos szabadság­nak erőteljes őrei, az uralkodó háznak tántoríthatlan hű­séggel bóduló alattvalóji, szóval: honunk’ nagyságá­nak , boldogságának ’s mi ettől elválhatlan — királyunk’ törvényes hatalmának hathatós eszközlőji leendnek. — Meglehet, hogy ezen őszinte nyilatkozásomon számo­san megütköznek ; hogy némellyek ezen fölszólaláso­­m­at időelőttinek, czélszerűtlennek, hiú ábrándszüle­ménynek állítják; de ez engem el nem ijeszt, megem­lékezvén az 183. országgyűlésre, hol az, ki a’fő­táblánál minden vallásbeli jognak az egyenlőség és viszonosság’ elveire alapítását legelőször pendité meg , majd hitsorsosi által is kárhoztattatott , de aligha még most is kárhoztattatik. Gróf Zuy Károly: Szózat a’ pan­szlavísnms’ ügyében­ Mióta föléledt nemzetünkben a’ törekvés, hogy csinosduló elöhaladása’ legnagyobb akadálya , a’ holt latin nyelv helyett saját élőnyelvét hozza­ be a’ köz­­igazgatás’ valamennyi ágaiba ; mióta e’ törekvés’fáj­dalom­­ még távol irányában egykori nagyraemelkedé­­se’ egyedüli biztosítékát méltán látja ’s hiszi a’ nem­zet ’s kívánja, hogy a’ magyar nyelvet, mint nemzeti jobblétünk’ sark­ kövét, magáénak ismerje s tudja a’ magyar hon’ most még legalább minden miveltebb lakosa: az ág. vall. iskolákat ’s főleg tót hitszónokokat folyvást terhel­é a’gyanú , hogy ők e nemzeti kivana­­tot ellenzik, nemcsak szóval, de tettel is gátolják, ’s az e’ tárgyban hozott törvényeket megvetik , áthág­ják. Ha a’ magyarodás’ szent ügye szoba hozaték ’s a’ mellett ág. vall. tót pap említve jön , az utóbbiban rész vagy épen hűtlen hazapolgárnál egyebet aligha képzelt valaki. E’ gyanú , évek után , most már vilá­gosan van kimondva ’s a’ journalistika’ ’s ennek utján a’ nagy közönség’ itélőszéke elibe állítva. Legelső , ki e’ gyanút vádkép megpendítő , tudtomra Cs. O.va­­la , ki az 1840ki Társ.’ 72. számában világosan kimon­dó , hogy „némelly a’csehekhez szegődött pesti és vágvidéki tótok ’s néhány pap kardoskodnak a’ magyar nyelv ellen.“ Cs. O.nál már általányosabban szólt P. L., a’ m. évi Jelenkor’ 88dik számában azt mondván, hogy „leginkább az evangelicusok ’s

Next