Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-22 / 7. szám

keletre partját meghaladván, folyását már már azon tájék felé, hol a’ kinti malom áll, veendő vala, hanem ha ama’ roppant töltések, mellyek azon malomhoz inkább, mint a’ Balatonhoz közel ma is láthatók, ’s mellyeknek egyike De­z­s­e-g­á­tj­ának neveztetik, eleibe vettet­tek volna, így kényszerült a’ viz Tihanyt, Zalavárt’stb. körülvenni, utoljára pedig magát a’ zugot is meghalad­ni , ’s annak tetejéről esni le hajdani medrébe , ’s ez idő után neveztetett e’ folyam Sió vizének, de csak a’ közelebb lakók által, kik azon szó lételének tudóji ’s tán eszközlőji voltak ; alább azonban , nevezetesen Tolname­gyében ma is Sárvizének neveztetik ezen folyó , sőt e’ nevet azon másik folyóra is ragasztotta, melly a’ Ba­kony hegyei közt fakadván, mig Veszprémmegyében foly Sédnek, általlépvén pedig Fehérmegye szép völ­gyébe, Sárvíznek mondatik ’s a’ dicső Nádor-csatorná­val van szabályozva. A’ törökök kivezetése után megnyittatott az említett gát ’s a’rohanó elem alkalmas szélességű rézst tört ma­gának, máig is látszot, — megnyittatott a’ zugó is , mi­re a’ fentartott viz az általa hatalmasan elfoglalt tó­mellékekről viszsza vonult, hagyván maga után néhol ná­das , zsombékos bozótokat, főkép Keszthely, és Kis- Komárom mint szinte Somogymegye több tájain máig is ki nem száradtakat, másutt simára nyalt földszint a’viz egykori rajta tanyázása jelett nyilván kitüntetöt, melly több helység határiban fo­r­du­la­t­i nevezettel fenéknek mondatik, ’s az illy víztől mentesült térség majd min­denütt jó rétekké, sőt a’somogyi partmelléken is, da­­czára a’ hullámoktól odahajtott ’s elterített, kőmor­zsáknak inkább mint homoknak, mindenütt tűrhető kaszáló és legelő földekké vált, mutatója gyanánt azon nyere­ségnek , melly a’ további lecsapolással eszközöltethet­nék, a’ honnan­­. Somogymegye lelkes Rendei több mint félszázad óta rajta is valának fáradhatlanul, annyit a’ mennyit a’ tehetség engedne, lecsapolni ezen haszonta­lan nagy vizből, de eddigi törekvéseiknek , minden si­kere a’ Sió vizén állott malmok közül kettőnek kárpót­lás nélküli megszüntetése, háromnak pedig alábbszál­­litással történt megigazitása len csak, melly móddal a’ Balaton tükre három lábnyommal szállott le függőlege­sen ; azóta pedig habár törvény alkottatott is, miszerint a’ Balaton bozótjainak kiszárítása továbbá is megrendel­tetett , habár a’ szükséges vizművészi munkák ’s ter­vek elkészülvén a’ királyi biztosság elnöksége alatt az illető hatóságok küldöttjei már több ízben összejöttek is ; minden iparkodás ama’ szirten szenvedett hajótörést, vájjon a’ további lecsapolásnak útjában álló ’s már leszállított malmok, kárpót­lás mellett, vagy a’ nélkül szü­njenek é meg? melly kérdésben ámbár a’ n. m. helytartótanács magas intézvényét már előbb kiadta, e’ tárgy raindaz­­által országgyűlés eb­be került, hol a’ helyett hogy kü­lönösen a’ Balatonra nézve akármi rendeltetett volna , egy törvényczikkelyben azon általán­os elvek határoz­­tattak meg, mellyek nyomán minden folyó és álló viz szabályzása körül előfordulható jogkérdések könnyen el­intéztethetnek a’végrehajtó hatalom által. Ennyit a’Ba­laton múltjáról. — Jövendőjét a’ mi illeti: a’múlt mindig tükre a’jö­vendőnek, ’s ha Róma el nem mulasztotta a’ Balatont szabályozni, bizonyosan nincsen többé meszsze az idő , mellyben az általunk is a’ lehetőségig le fog csapoltat­­ni. Népességünk az áldott béke ölében naponkint sza­porodik ’s élő földet kér,—az értelmesség fejlődik ’s belátja, hogy földet a’ víztől legolcsóbban szerezhetni; már a’ Balatontól elborított 205,240 holddól a’ kir. biz­tosság által tervben megállapított két öles leszállítással 92,905 holdföld száradna ki ’s holdja, a’ malmok vált­­ságát ide nem értve, csak két pengő forintba kerülne ; — azonkívül a’ jelenleg házainkig ’s kerteink aljáig ter­jedő bozótok kiszáradván, légkörünk tisztulni fog, ’s ha tán uj bozótok támadnának, azok lakhelyeinktől távo­labb csendnek, — a’ parti folyók a’fenmaradandó tó vi­zét , melly akkor is még 112,355 holdra terjedend, nyer­sebb ’s egészségesb állapotban tarthatják fen a’ hullá­mok segítségével, mint a’ mostani két akkoraét;— So­mogy és Zala,—ez a’ nagy részben szomszéd-nélkü­liségre kárhoztatott termékeny két megye közelebb ho­zatnék egymáshoz ’s közlekedésök könnyebbittetvén, egyik bősége a’ másik szükségét kipótolhatná; hátha még egy hajózható csatornát is nyerhetnénk a’ sza­bályzással­­ valóban ennyi hasznot, melly közvetve egész hazánknak ’s a’ közállománynak is haszna leend, által nem látni, azt nem akarni, ’s minél előbb nem eszközle­ni vétek volna magunk, — vétek a’ közjó ellen, főkép miután a’törvény kinyújtotta már segédkezeit,’s a’pénz­ügyi állapotban sem támadhat akadály; mert a’ fizetni vonakodók helyett akár birtokos­ társaik , akár idegen részvényesek bizonyosan helyt állandnak a’ nyereség általi kármentesittetés fejében. Lehetne itt némelly a’ szabályzás módja körüli el­lenzett nézeteknek vitatására kiterjeszkednem, de an­nak más a’ helye , más a’ bírája, csak annyit mondha­tok ezennel, hogy a’Balaton jövendőjének intézésében két fő dolog vagyon még hátra: egyik a’ vizművészi munkák meghitelesitése ’s kijavítása, a’ mi jéggel tör­ténhetnék legezélszerűbben, midőn a’ víztükre szilárd, mint ezt K. ur a’ Társalkodóban megjegyzi, a másik az, hogy a’ birtokosok ne mindig csak a’ hatóságok kezei­ből várják készen a’ jó szerencsét, hanem kezdjenek valahára a’ kir. biztosság vezérlete alatt magok működ­ni ,­­ álljanak öszsze társaságba , kössék le magokat a’ szükséges fizetésekre, bízzanak meg egy igazgató vá­lasztmányt ’stb. igy a’ mire régóta vágynak, azt 3 ’s 4 ese­­tendőtül megnyerhetik. Orsi. Levelek a’ magányból. in. (U­n­­­o.) Midőn a’ darmstadti Alig. Kirch. Zeit. 1841ki l5d. száma Berlinből azon meglepő hirthozá, hogy Poroszországban az unió felbontása munkába van véve, nálunk a’ Társalkodó szinte 1841ki 160. száma a’ lelkes Zay unióra felszólító czikkelyét közlé, így váltják egymást, barátom! az események; a’ her­vadás he­lyébe igy léptetnek más csirákat a’ természet bölcs tör­vényei. Zay szózata milly viszhangra talált azóta a’ hon különféle vidékein, magasztos reményekre jogosi­­tólag tudaták hírlapjaink, ’s ha végig nézesz a’ lelke­sedés ezen örvendetes nyilatkozatinak hosszú sorozatán, lehetlen a’ ,Szózati jeles költőjével fel nem kiáltanod : Az nem lehet, hogy ész, erő és olly szent akarat Hiába sorvadozzanak , Egy átoksúly alatt, és a’ magyarhoni protestantismusra is . Még jőni kell, még jőni­ fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakon ! Azonban minden lelkesedésünk mellett ne titkoljuk barátom ! hogy az egyházi egybeolvadás nagyszerű esz­méjét ’s ahoz a’ legőszintébben csatlakozó akaratot ki­mondanunk vajmi könnyű , de az eszmét feszítenünk vajmi

Next