Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-29 / 9. szám

’s majd bőven arathasson — nem vetetté már ekkor el ? nem zöldellik é búzája? —nincs é répája, repczéje? ’s ezeket kirágatni, sőt a’ homokos földet annyira ösz­­szetöretni, hogy a’ szél szabadon hordván , nemcsak ezt hanem még a’ szomszédokét is és lassan az egészet el­borítja, nem tulajdonsértés­é ? ’s nem ellene dolgozik , szintúgy egyesek, mint a’ közboldogságnak ? Mert ter­mészetes dolog, hogy ha gazdának elegendő szénája nem terem , koplalt marháján sem földjét nem mű­velheti sem a’ közterheket nem képes teljesíteni; ’s e’ miatt míg egyfelől háznépe ínség martaléka, a’ köz­ügy is szenved. — Említést érdemel még, hogy sok előrelátó földművelő a’ természetet ön szorgalma által is kívánván elősegíteni, rétjét trágyázná , zsombékot, kutyatejet irtana, az idő ’s föld természetéhez képest alkalmas­ , jobban tenyésző fűmagot vetne , szénát bő­ven termesztendő, de minek? hogy tegye azt, ha csu­pán egy, legfölebb két hónapig használhatja? p. o.­ló­­herjét csupán egyszer kaszálja meg ; aztán, minthogy tenyérnyi földje nem érdemli azt, hogy minden idejét ott töltse , farkas­kaszára eressze : ő trágyázza földét azért, hogy másnak teremjen, ítélje és fontolja azt meg bár ki, tiszta észszel, elzárva a’ szívnek legkisebb in­dulatát ; ’s mondja meg nyilván : maradjon é a’ régi szo­kás , vagy ne , vagy mellyik nagyobb jogsértés : az­é, hogy a’ régi, de mindig nyilván ellenzett, háborgatott gyakorlatból képzelt ’s követelt jogunk töröltetik el tör­vény által? vagy ha más tulajdonát, mit drága pénzen vett, ’s a’ tőle járandó terheket viseli,­­az évnek­­ ré­szén keresztül bitoroljuk. És ez így van egy nagy mezővárosban , melly­­ben a’ lelkek száma 20.000 körül van , ’s e’ népesség 4/5 részének csaknem egyetlen tulajdona a’ tenyérnyi rét, mellyet drága pénzen vett, mellytől külön adót fi­zet ’s egyéb közterheket visel; ’s ebből mind ezeket teljesíteni, e’ fölött még háznépének ’s marhájának ele­delét is ebből kénytelen kivájni. A’ kielégítő feleletet szívesen várja és kéri Kőrösréti m.­k. Az angolok Keletb­ullát meghódít­ván , képesek­­ azt álland­óai­ megtartani ? Mi nem kétkedünk benne, miután az angol ural­kodás a’ nép nagyobb tömegére jótékonyan hat ’s így ezen uralkodás magában a’ népben erős védre talál. — Hindosztán viszonyai tettleg bizonyítják, hogy a’nyo­­morgatás ’s elnyomásokat, mellyeket magának valamelly bel- kormány megenged, a’ nép nem tartja csekélyebb rosznak, mint egy idegen uralkodást, ’s a’hatalmasok­tól gyávaság azt gondolni, hogy a’ hallgatásra kényte­­tett nép mindenre kész leend , csakhogy puszta név­ben létező nemzetiségét megmenthesse , és szolgíti jár­mot is eltűr, hogy az idegen uralkodót eltávolithassa. — Ollyan hazafiságot, millyet itt lenni véltek, csupán felvilágosodoa és szabad néptől várhatni. —• Üres sza­vak és érzelgési kifakadások az elválás perczekor ugyan nem maradnak el; ’s e’ színtért, hazug,— mint mon­datott— „vele született“ ragaszkodása a’népnek az in­diai fejdelmekhez csak alkalmul szolgált ezeket annál hamarább ’s reménytelenül ,a’ mélység szélbre vonni. — Későbben magok az indusok is észrevették, hogy ál­lapodok az angol kormány alatt javulni kezde ’s jobb, mint az előbbi zsarnokok alatt volt. Két okból lehetséges az angol kormány bukása Hindusztánban — kül­ös belső okból. —Mi az elsőt illeti, tudjuk, hogy m­ár Bonaparte tervezte , Egyiptum és azu­tán Oroszországból eredve, Keletindiában az angol kormányt megtámadni ’s maegsemmiteni. A’ nagy had­vezér azonban valamint Moszkaába nyomulásakor, úgy most sem vette észre az illy vállalattal járó nehézsé­geket. Hódította volna csakugyan meg Jean d’ Acret, ’s tartott volna az 1807ben kötött barátság a’ némelly tekintetben ábrándozó Sándor muszka czárral folyvást, még is sem akkor sem későbben Keletindiát az angolok­tól nem ragadhatta volna el’s oda menetele még sokkal nehezebb lett volna , mint sergének menetele Moszkvu­ba vagy St. Domingóba. ’S az ottani meghódítás előre láthatólag olly siralmas leendő, mint a’ két előbb ne­vezett seregé, vagy mint a’ Spanyolországban használt csapatoké. Újabb időkben ugyan Oroszország befolyását Ázsiá­ban terjeszteni kívánta ’s ez ügyes politikájának rész­ben sikerült is. De mégis alig hihetjük, hogy ezen ha­talom az angolokat Keletindiában sikerrel támadhassa meg. A’ semmivé lett chivai hadjárás bizonyítja, milly szörnyű nehézségeket nyújtanak itten csupán a­ termé­­szet-szülte viszonyok is; a’kiküldött legénység nagyobb része a’ legnyomorúságosabban veszett el, ámbár mi­re csak szükségek volt, mindennel bőven elláttattak , mit illyen nagy sergeknél véghez vinni, többször alig lehet; vegyünk azonban távolabb helyet, például Ke­letindiát ; az illy vállalat végrehajthatása szinte lehet­­lenné válik. — Hogy egy illy vállalat nehézségit ’s ka­landos oldalait csak némileg képzelhessük , emlékeznünk kellene, hogy a’ Hindosztán meghódítására kiküldött orosz seregnek, először is minden homok - sivatagon , mellyek tavasz, nyár, ősz, sőt ollykor télen is járha­tatlanok, keresztül kell hatolnia, az útban eső hegyek pedig télen, sőt ollykor tavasz ’s őszszel is járhatatlanok. — De tegyük fel, hogy minden várakozás ellenére az oroszok az akadályokat legyőzzék és sikerüljön nekik a’ legnehezebb ’s járatlanabb utakon, tevék hátán a’ pattantyusságot ’s hódításhoz szükséges nehéz pattan­­tyúszereket tova szállithattni, — az Indus-folyamon egy tengeri, annak partján pedig egy harczkedvelő, kipi­hent ’s hadiszerekkel ellátott szárazföldi hatalom fogna rájok várakozni. Szükséges volna tehát, hogy a’ viszo­nyoktól ’s attól kifáradt ’s megtört orosz sereg , melly már 400 mérföldet átgyalogolt, a’ jól szerkesztett ’s kipi­hent angol-britt sereget, először is az Indusnál legyőz­ze — ’s még azután Calcuttáig terjedő 300 mérföldnyi útnak terheit, viselje el. — Mind ezt tekintetbe veven illy terv valósítása lehetlennek látszik. — Tagadhatatlan , hogy az angoloknak az ország bel­sejében sok ellenségei találkoznak: először is a’ most csupán névben díszlő fejdelmek ’s azok családjai, a’ mohammedanus néphatalmasok, kik nem tudják felej­teni , hogy mint Hindosztán hóditóji hatalmasok valá­­nak ; messzebbről a’ Braminok, kik átlátják hogy most a’ legalsóbb osztálybeli néppel az egykor legutáltabb pá­riákkal, nevezetesen a’ törvényekre nézve egyenvonal­­ba helyeztetvék ; a’ harezos marattok maradéki; végül a’ Thugh és Pindar rabló ’s gyilkoló csordáinak utód­­jai­ ~ . . . ítéletünk szerint ezen oldalakról igazi veszély az angol uraságot nem érheti, a’ belhoni fejdelmek hatal­ma jobban megtöretett, hogy sem valaha az angoloknak árthatna; a’ mohammedanus néptörzsökök sokkal ki­sebb részét teszik a’ keletindiai ösznépségnek , hogy sem valamit kezdhetnének, a’ rablók ’s gyilkosak fékezé­sére pedig elégséges a’ rendőrség hatalma. ’S mégis meg vagyunk győződve, hogy az angolok urasága Keletin­diában nem tarthat örökké. Egy, 200 millió fejből álló

Next