Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-29 / 9. szám
’s majd bőven arathasson — nem vetetté már ekkor el ? nem zöldellik é búzája? —nincs é répája, repczéje? ’s ezeket kirágatni, sőt a’ homokos földet annyira öszszetöretni, hogy a’ szél szabadon hordván , nemcsak ezt hanem még a’ szomszédokét is és lassan az egészet elborítja, nem tulajdonsértésé ? ’s nem ellene dolgozik , szintúgy egyesek, mint a’ közboldogságnak ? Mert természetes dolog, hogy ha gazdának elegendő szénája nem terem , koplalt marháján sem földjét nem művelheti sem a’ közterheket nem képes teljesíteni; ’s e’ miatt míg egyfelől háznépe ínség martaléka, a’ közügy is szenved. — Említést érdemel még, hogy sok előrelátó földművelő a’ természetet ön szorgalma által is kívánván elősegíteni, rétjét trágyázná , zsombékot, kutyatejet irtana, az idő ’s föld természetéhez képest alkalmas , jobban tenyésző fűmagot vetne , szénát bőven termesztendő, de minek? hogy tegye azt, ha csupán egy, legfölebb két hónapig használhatja? p. o.lóherjét csupán egyszer kaszálja meg ; aztán, minthogy tenyérnyi földje nem érdemli azt, hogy minden idejét ott töltse , farkaskaszára eressze : ő trágyázza földét azért, hogy másnak teremjen, ítélje és fontolja azt meg bár ki, tiszta észszel, elzárva a’ szívnek legkisebb indulatát ; ’s mondja meg nyilván : maradjon é a’ régi szokás , vagy ne , vagy mellyik nagyobb jogsértés : azé, hogy a’ régi, de mindig nyilván ellenzett, háborgatott gyakorlatból képzelt ’s követelt jogunk töröltetik el törvény által? vagy ha más tulajdonát, mit drága pénzen vett, ’s a’ tőle járandó terheket viseli,az évnek részén keresztül bitoroljuk. És ez így van egy nagy mezővárosban , mellyben a’ lelkek száma 20.000 körül van , ’s e’ népesség 4/5 részének csaknem egyetlen tulajdona a’ tenyérnyi rét, mellyet drága pénzen vett, mellytől külön adót fizet ’s egyéb közterheket visel; ’s ebből mind ezeket teljesíteni, e’ fölött még háznépének ’s marhájának eledelét is ebből kénytelen kivájni. A’ kielégítő feleletet szívesen várja és kéri Kőrösréti m.k. Az angolok Keletbullát meghódítván , képesek azt állandóai megtartani ? Mi nem kétkedünk benne, miután az angol uralkodás a’ nép nagyobb tömegére jótékonyan hat ’s így ezen uralkodás magában a’ népben erős védre talál. — Hindosztán viszonyai tettleg bizonyítják, hogy a’nyomorgatás ’s elnyomásokat, mellyeket magának valamelly bel- kormány megenged, a’ nép nem tartja csekélyebb rosznak, mint egy idegen uralkodást, ’s a’hatalmasoktól gyávaság azt gondolni, hogy a’ hallgatásra kénytetett nép mindenre kész leend , csakhogy puszta névben létező nemzetiségét megmenthesse , és szolgíti jármot is eltűr, hogy az idegen uralkodót eltávolithassa. — Ollyan hazafiságot, millyet itt lenni véltek, csupán felvilágosodoa és szabad néptől várhatni. —• Üres szavak és érzelgési kifakadások az elválás perczekor ugyan nem maradnak el; ’s e’ színtért, hazug,— mint mondatott— „vele született“ ragaszkodása a’népnek az indiai fejdelmekhez csak alkalmul szolgált ezeket annál hamarább ’s reménytelenül ,a’ mélység szélbre vonni. — Későbben magok az indusok is észrevették, hogy állapodok az angol kormány alatt javulni kezde ’s jobb, mint az előbbi zsarnokok alatt volt. Két okból lehetséges az angol kormány bukása Hindusztánban — külös belső okból. —Mi az elsőt illeti, tudjuk, hogy már Bonaparte tervezte , Egyiptum és azután Oroszországból eredve, Keletindiában az angol kormányt megtámadni ’s maegsemmiteni. A’ nagy hadvezér azonban valamint Moszkaába nyomulásakor, úgy most sem vette észre az illy vállalattal járó nehézségeket. Hódította volna csakugyan meg Jean d’ Acret, ’s tartott volna az 1807ben kötött barátság a’ némelly tekintetben ábrándozó Sándor muszka czárral folyvást, még is sem akkor sem későbben Keletindiát az angoloktól nem ragadhatta volna el’s oda menetele még sokkal nehezebb lett volna , mint sergének menetele Moszkvuba vagy St. Domingóba. ’S az ottani meghódítás előre láthatólag olly siralmas leendő, mint a’ két előbb nevezett seregé, vagy mint a’ Spanyolországban használt csapatoké. Újabb időkben ugyan Oroszország befolyását Ázsiában terjeszteni kívánta ’s ez ügyes politikájának részben sikerült is. De mégis alig hihetjük, hogy ezen hatalom az angolokat Keletindiában sikerrel támadhassa meg. A’ semmivé lett chivai hadjárás bizonyítja, milly szörnyű nehézségeket nyújtanak itten csupán a természet-szülte viszonyok is; a’kiküldött legénység nagyobb része a’ legnyomorúságosabban veszett el, ámbár mire csak szükségek volt, mindennel bőven elláttattak , mit illyen nagy sergeknél véghez vinni, többször alig lehet; vegyünk azonban távolabb helyet, például Keletindiát ; az illy vállalat végrehajthatása szinte lehetlenné válik. — Hogy egy illy vállalat nehézségit ’s kalandos oldalait csak némileg képzelhessük , emlékeznünk kellene, hogy a’ Hindosztán meghódítására kiküldött orosz seregnek, először is minden homok - sivatagon , mellyek tavasz, nyár, ősz, sőt ollykor télen is járhatatlanok, keresztül kell hatolnia, az útban eső hegyek pedig télen, sőt ollykor tavasz ’s őszszel is járhatatlanok. — De tegyük fel, hogy minden várakozás ellenére az oroszok az akadályokat legyőzzék és sikerüljön nekik a’ legnehezebb ’s járatlanabb utakon, tevék hátán a’ pattantyusságot ’s hódításhoz szükséges nehéz pattantyúszereket tova szállithattni, — az Indus-folyamon egy tengeri, annak partján pedig egy harczkedvelő, kipihent ’s hadiszerekkel ellátott szárazföldi hatalom fogna rájok várakozni. Szükséges volna tehát, hogy a’ viszonyoktól ’s attól kifáradt ’s megtört orosz sereg , melly már 400 mérföldet átgyalogolt, a’ jól szerkesztett ’s kipihent angol-britt sereget, először is az Indusnál legyőzze — ’s még azután Calcuttáig terjedő 300 mérföldnyi útnak terheit, viselje el. — Mind ezt tekintetbe veven illy terv valósítása lehetlennek látszik. — Tagadhatatlan , hogy az angoloknak az ország belsejében sok ellenségei találkoznak: először is a’ most csupán névben díszlő fejdelmek ’s azok családjai, a’ mohammedanus néphatalmasok, kik nem tudják felejteni , hogy mint Hindosztán hóditóji hatalmasok valának ; messzebbről a’ Braminok, kik átlátják hogy most a’ legalsóbb osztálybeli néppel az egykor legutáltabb páriákkal, nevezetesen a’ törvényekre nézve egyenvonalba helyeztetvék ; a’ harezos marattok maradéki; végül a’ Thugh és Pindar rabló ’s gyilkoló csordáinak utódjai ~ . . . ítéletünk szerint ezen oldalakról igazi veszély az angol uraságot nem érheti, a’ belhoni fejdelmek hatalma jobban megtöretett, hogy sem valaha az angoloknak árthatna; a’ mohammedanus néptörzsökök sokkal kisebb részét teszik a’ keletindiai ösznépségnek , hogy sem valamit kezdhetnének, a’ rablók ’s gyilkosak fékezésére pedig elégséges a’ rendőrség hatalma. ’S mégis meg vagyunk győződve, hogy az angolok urasága Keletindiában nem tarthat örökké. Egy, 200 millió fejből álló