Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-01 / 1. szám
is • — az 1—betűt a szó elején mondják csak , máskor ritkábban: p. o. alma-ama ; felment-főmentő stb. Matyó és palócz név alattt is ismertetnek; bár nemellyek szerint e két név közt különbség van. Egernek külseje, meglepő; számos tornya, az uj templom, a’ lyceum csillagvizsgálójával több kolostor első tekintetre valami nagy várost gyanittatnak , ben netnél azonban, a’ tisztátlan utczak, apró hajlékok , m között itt-ott emelkedik egy magas ház, s a’ kövezetlen út miatt sokat veszít; belseje azonban szépen épűl, hol utczája is kövezett. Casino és színház az, mi egy város műveltségét ’s polgárisodását jellemzik ; Széchényi , legyen szava, itt sem hangzok el hasztalan , s lett mind jó‘* kettő egy hajazat alatt.7. Allgemeine Zeitungon kivül mind honi lapjainkat félém olvasó asztalán ; de tagjai a’ sokadalom darzára is mellyre Heves rendei meglehetős számmal gyülekezenek,alig jöttek ide 15—20an. Jegyezzük meg azonban, hogy ez, az úgynevezett „úri casino” a megye rendei számára, mert az egri polgároknak is van egy most keletkező egyesületük Joó János elnöksége alatt, melly már is 40—50 taggal bír, ’s míg ez naponként nőtten nő, a’ békétlenség daemona úgy idegeníti a sziveket egymástól amott. (Folytatása következik.) Felelet* Társalkodónk m. é. 98dik sz.ban P. G. Na poa czímű czikk szerzője a’magyar főpapság , hazánk javára őskor óta máig tett áldozatait említvén ’s példákul Bakácsot, Pázmánt, Szelepcsényit ’stb. nevezve azon adatokat is előhozta, hogy azok királyi herczegeket neveltek , — hogy a’ zágrábi és győri püspökök Mérey Mihály kir. személynökkel törvényczikkeket szerkesztettek, mikből Isó Ferdinand három pontot ki akart hagyatni, de ők oda nyilatkoznak, miszerint azt, az ország Rendei nélkül nem tehetni, innét a’ szorgalom és virasztással bevégzett mű napvilágot nem lát—huta , melly alkalommal szerző ur kérdi: Vájjon mi lehetett azon három czikk? — Felelet:a’ felnevezett Iso herd, király, udvari német tanácsa véleményének következében ezen törvényezikkek közzé kívánta beiktatni: „lször hogy a’ király semmi törvényszékekibe pörbe ne idéztethessék ,s általa meg ne ítéltethessék - 2szor hogy fia nem választás által , hanem örökösödési jognál fogva, maga idejében a’magyar trónt elfoglalhassa. A Jszor hogy a’ külföldi fegyveres csapatokat s azoknak parancsnokait, tetszése szerint az ország kebelébe helyezhesse el ’s katonai kicsapongásokat, csupán önkénye szerint megfenyíteni, egyedül a maginak legyen hatalmában.“— Azonban nem— csak a fönérintett püspökök, úgymint a’ hét személyből álló ’s az 1548ki21ki t ez. következében királyilag kinevezett választmány tagjai, hanem többi társai és később az 1553d. 15dik t. ez. áttal kirendelt országos küldötség is vonakodott e’ három pontot, az újonnan elkészült törvénykönyvbe iktatni, ’s azokat az egyetemesen egybegyült ország Rendei ekibe kívánta terjeszteni ; e’ király az egyhegyülendő Rendek hajlandó akaratjáról kétkedve jónak tartotta e’ tárgygyal egészen felhagyni, következéskép e’ munka (Cuadripartitum Opus Juris consvetudinarii R.Nungi majd harmadfel századig láttatlanul hevert levéltárakban, és csak ifj'Sd. Izdenczy József kir. statustanácsnok és Verbóva ez Mák szitu, zágr. püspök buzgó igyekezeteik által került napfényre. E’ munka király által választott ezerzöji (1553. 15 dik. czikkben „authores reformationis“ neveztetnek) Gregorianez Pál zágrábi püspök, Ujlaky Ferencz kir. helytartó, Mérey Mihály kir. személynök Sibrik György kir. tanácsnok, Kamarnay Tamás alországbiró, Zomor János kir. ügyvéd, és Bendenár Márton bécsi jogtudós voltak. Lásd Kerchelich Hist. Eppatus Zagrab.Szegedi Rubricae Tituo r. etc. p. 11. — Feszter Gesch. d. U. VIII. p. 177. Ezekből tehát láthatni , hogy az érintett érdemű hétszemélyü választmányé (mellynek 5 világig tagja volt), a’számos orsz. küldöttségé, tehát közös len. A’ szigorú történetírás megfogja bírálni, a’többi,P.G. naplójában feljegyzett áldozatok érdemét, — kérlelhetlenül ítélni fog azok ingerokai, irányai, végczéljai ’s arányosságai felett, „mert ma már nem szabad egy bizonyos eszme hasznára faragni a’ hisztériát.— (P. N. Thierry után.) Kik voltak egyébiránt azon kir.herczegek , kiket az egri püspökök törvény kivonata szerint neveltek, vagy költségeiken neveltettek ? — ’s minő befolyása lett ezen nevelésnek a’ nemzetiségre ’s hazánk egyéb ügyeire? — publicistáink velünk is közölhetnék. Zrieskal Jób. Eszmék Heinésül. A’ nép szellemi royalismusa abban áll , hogy tiszteli a’ tekintélyeket (auctoritas), hisziazokat, kik e’ tekintélyeket képviselik ’s egész bizalommal függ rajtok ; republicanismusa pedig abban áll, hogy az semmi tekintélyt sem hiszen, csak a’ törvényt tiszteli, annak képviselőitől szüntelen számot kér, figyelemben ’s ellenőrségben tartja őket; és igy a’ személyeken nem függ soha ’s ezeket, minél magasbra emelkednek a’ tömeg fölébe, annál nagyobb ellenzéssel, gyanúval’s üldözéssel igyekszik letartóztatni. E’ tekintetből száműzés volt a’ legrepublicanusabb rendszer, és azon athenedek, ki Aristides számkivetésére szavazott, mivel őt mindig igazságosnak hitták, a’ leg valódibb republicanus volt. Nem akaró, hogy az erény egy személy által képviseltessék, ’s ez végre több legyen a’ törvénynél, ő a’név-tekintélytől félt. E’ férfi volt Athene legszigorúbb lelkű polgára, és az jellemzi legjobban, hogy nevét elfelejtő a’ történet. A’ tömeg nem kisszerű egyenlőség utáni vágy miatt gyűlöli a' kitűnő nagy embereket; ő méltán fél, hogy azok nevüket a’ szabadság ellen használhatják, vagy gyöngeségök által mások visszaélésére költsönözhetik. E’ miatt végeztetett ki a franczia forradalom alatt, olly sok nagy ’s népszerű ember. Mi korunk feladata? Az emancipatio. Nemcsak az izlandiak , görögök , zsidók és négerek , de az egész világ emancipatioja s különösen Európáé, melly már rég nagykorúvá lett, és ki akar szabadulni a’feudalismus lántzai alól. — Minden kornak megvan saját feladata , ’s annak megfejtése által halad az emberiség. Európa előbbi egyenetlensége a’ feudális rendszer által megállapítva tán szükséges feltétele volt a cmlisajtó haladásának , de most akadályozza azt s fellázítja a keltieket. A’francziákat, a’ társaság népét, legjobban keserite ezen nem egyenlőség, mint ellenkező a' társaság elvével, ők egyformaságot akartak kivívni, midőn az általjában kiemelkedni akarók fejét levagdaltak. Barkóczy Mihály. 4