Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-23 / 16. szám
vonalokra szakittatnának ki, legyenek azok földesúri jogokkal, vagy bár úrbéri illetőségül birt földek; amazokat ingyen sajátítván ki, imezeket pedig, minthogy az úrbéri föld nálunk alapja a’ köz adónak, a’ közös legelőből, vagy bármilly közösen birt földekből elégíteném ki. — A’ kisajátítás ingyen megtörténése által tömérdek költségtől szabadulnánk meg. Ne keressen senki e’ tervben birtok-elidegenitést, mert ki ekként káromolná az igazságot, ajkairól vétek ömlene le’s lelkének elszenynyezett önérdek szerelmét világitná fel. — Gondolkozó egyed, kínok hazája jövendője, sorsa szivén fekszik, ha mindjárt vesztesége lehetne is, örömmel hozná áldozatul azt, — de veszteni lehetetlen , mert már maga a’ beneficium, mellyet a’ vaspálya olly közelléle közvetlen eszközlene, bőven pótolná ki azon földrész értékét.• A’ vonalak építtetésével tekintetbe venném a’ szokást, méltányosságot és ismét a’költség lehetséges kevesbitését ’s e’ három fő tekintetből indulva ki, azt volnék bátor tervezni, hogy mind azon munkák, mellyek napszám által végeztetnének el, úgymint: ásás, töltés , egyenlítés, fuvarozás , szóval mind az, a’ mihez közmunkást kezelő kívántatik, hasonlóul bér nélkül, ingyen történnének meg ; azaz: minden helység aránylag akként járulna az építés munkájához, a’ mennyire közelebb vagy távolabb fekvésénél fogva e’ vasvonal hasznaiban részesül, — egy község p. o. melly közvetlen használatában áll a’ vasútnak helyzeténél fogva , méltányosság elvéből indulva ki, bizonyára többet is áldozhatik annak felállítására.—Analog rendelkezést foglal magában az 1340dik országgyűlésnek vizi munkálatok körüli rendelete. Ha egyes vállalkozó vagy társulat hozná életbe az illy vállalatot, e’ terv természetesen igaztalan lenne , de ott, hol a’közérdek, a’ közjó int cselekvésre, ott a’ nagy közönség együtt élvezze a’hasznost, a’jót; ám a’ nagy közönség egyetemben fáradozzon és szenvedjen is, ha szenvednie szükséges, érette. Méltán megkívánhatjuk, követelhetjük is, hogy egyitett erő fordittassék a’ hon virágzóbbá varázsoltatására. Ez egész tervezet alapja nem újítás, de szoros ragaszkodás a’ törvényhez és e’ törvényen épült szokáshoz. Nyilván kimondja az 1548: 491k t. ez. 4 §-a midőn az utonállók és rablókról szól, hogy „hujusmodi sylvae per ducentorum cubitorum spatium, eircumquaque penes vias, per colonos vicinorura Comitatuum succidantur“ — Továbbá az 1597: 45ik t. ez. állítja „ut vias regias ac publicas, ad justam mensuram et quantitatem dilatare teneantur“— e’ t. ez. megerősittetik még az 1625: 13ik czikkeikka által. Ezen e’ tárgyra méltóképen felhozható törvényczikkek nyilván meghatározzák, hogy az utak kiméressenek, hogy biztosság végett az itt körül levő erdők bizonyos mennyiségre kivágassanak, leégettessenek és mikor illy nyilván kötelez, semmi kárpótlásról nem emlékezik. — Ezt maga a’ fenálló szokás is igazolja; például egy megye , vagy bármilly hatóság közönsége,valamelly útvonalt szükségesnek találván, azonnal elhatározza , kiméreti ’s megcsináltatja azt; a’ kisajátítás úgy, valamint a’ hozzá megkivántató munka is , a’ megye lakosai által egyformán ingyen történik. Fölebb érintett tervem valósításával a’ költségek igen nagy részétől menekednénk meg; mert készfizetésül nem maradna egyéb föl, mint a’ mérnökök ’s ezek segédeinek eső járandóság — az anyag elkészülése (bár ezzel is nyerhetünk, mert honi hámorainkból szerezvén , az érte eső pénz az országon belül maradna) ’s annak lerakása. Értekezésem rövid vázlata im ez : vasutainkat statusköltségen és igy statusadósság által építsük, a’költség kímélése tekintetéből a’ kisajátítást valamint a’ napszámi munkát is ingyen tétessük és e’vas vonalak építtetése Budapestről kezdessék meg. — Összeütközésbe nem jó e’terv kivitele sem a’törvény értelmével, sem a’ fenálló szokással; — a’ méltányosság pedig ’s a’ hon boldogságának előmozdítása ’s ennek lelkünkön viselése nemcsak megenged illy módokat, de kötelességünkül is parancsolja. — Kelt Pesten, télutó 17kén 1842. Tmrzo Miklós. Korszellem« 1 2.1.tél. (Vége.) Az itt ingó és ingatlan két elem alakítja jelenleg Európa minden statusit annyira, hogy azok állandósága , nyugalma, külső és belső ereje e’ két elem idomos viszonyaitól függ. Hol az ingó elem túlnyomó , ott az örök változás , zavargás, képzelt jobbítás , megelégületlenség, nagy gazdagság, éhenhalási szegénység, fényűzés, kényesség, egyenlőség-vadászat, gyöngeség, ranchiavellismus , erkölcsi sülyedés , hit-megvetés , sok tudomány, ’s gyakran belső háború vannak napirenden , hol az ingatlan elem uralkodik, ott a’ tespedés , helyből nem mozdulás, nyugalom, egyformaság,lethargia, sokszor a’ polgárok némelly osztályinak elnyomatása: jó erkölcs, buzgó hit, tunyaság , dologtalanság, kevés tudomány jellemzik az országot. Miként állítják elő a’ túlnyomó elemek a’ feniit bűnöket és erényeket, arról könyveket lehetne irni ’s történeti adatokkal bebizonyítani, de ez értekezőt czéljátol messze vezetné, azért itt csak azt jegyzi meg , hogy a’régi törvényhozók, kik a’ maiakat valóban óriási nagyságban mulák felül, a’ fenirt elemek hatását annyira ismerték, hogy Lykurg, ki csak hazája állandóságát tűzé ki politikai feladatul, a roppant perzsa birodalom ellen. Spartát ingatlan elemre alapítva, a’ pénz hatalmát egészen kiküszöbölé, és mig a’ spártaiak Lykurg törvényeihez hívek valának, a’ roppant perzsa erő mindig megtöretett; ’s igy töretik vala meg a’ római erő is, ha az ingatlan elem rajtok erőt nem vesz. Földbirtokra, vagy ingatlan elemre alapitá Mózes is Zsidóország léterét a’ bálványozó pogányok ellenében, ’s ime ország nem találtaték, melly parányi létére a’ rómaiaknak annyi bajt ’s vészt okozott volna, mint a’kis Zsidóország; úgy, hogy meghódoltatását lehetetlennek találván, a’ nemzetet elszórás által végképen kipusztitani lettek kénytelenek. Rómámig az ingatlan elemnek hódolt, a’pénzt kevéssé ’s ezzel a’ kényelmet nem is raérte, az ifjúság teste mezei munkák által érésűivé, majd minden férfi fegyverfoghatóvá lett, holott jelenleg tiz ifjú közül alig válik egy fegyver alá alkalmas. Ez is pedig magát megváltva, hadi szolgálatra gyönge egyedek kerülnek. Csak néhány év előtt is, az olasz földet kivevén (melly még a’ rómaiak idejében ingó állapotra állíttatott) minden országa Európának földbirtokra volt alapítva. De ezen alap a’ francz forradalom által annyira gyöngittetett, hogy különösen Franczhon és Belgium majd minden ingatlantól megfosztva, ingó alapon hánykodik. Mert az ingó elemnek okos mesterkedései, a’ sokkal együgyübb ingatlan elemeket sok szép phrasis által , minek a’ népszellem, korszellem, méltányosság , szabadelvüség, békeblüség , philanthropia , világpolgárság ’s a’ t. annyira háttérbe szokták, hogy mig ezek fölesz-