Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-26 / 17. szám

Ismét egy pillanata­ h­omoeopa­­th­iára Minthogy Elsasser dr. urnak a’ Társalkodó m. é. 86dik számában megjelent ’s a’ 78dik számbeli Pillanat ellen intézett taglalatja , előttem nem „csupán igazság ’s tudomány érdekéből”4 annál kevésbbé azoknak nyo­mán kifejtettnek tetszik: legyen szabad az érdemes dr. ur bírálatának bírálatába ezen helyen bocsátkoznom,melly szűk ugyan vívókra és feszes vívókra úgy mint né­zőkre nézve, de a’ megtáraadtatás helye ’s így ment­hető; bár az, ki nem igazság és tudomány fegyvereivel akar víni, inkább eligazítható a’ gyógytan és művészet kűzdhelyéről, mint üledékes bajvivásra bocsátható. El­sőben is , miután a’ Pillanat szerzőjének törekvését egy­szerűen , olcsón, undor és veszély nélkül gyógyítói minden okos orvosénak követelné a’ bíráló ’s dicsér­né , a’ varázslás mások által is használt szaván akad fel. Hogy itt a’ varázsláson gyors gyógyítás értetik, minden , ki szőrszálat nem hasogat, láthatja , hogy illy gyors gyógyulások valóban történnek ’s különösen spe­­cificus szerek által nem ritkán , jól tudjuk ; ’s hogy vég­re azon gyógymód, melly a’ gyógyszerek specificitásá­­nak, életművezet ’s betegséghezi viszonyainak kifürké­­szését tűzte ki különösen magának czélul, mint a’ ha­­sonszenv , legtöbbször idézhet e’ szerint gyors gyógyí­tásokat elő , nem képtelenség. Azon állításában Argenti dr. urnak, hogy a’ hasonszenvet az azt nem ismerők, a’ többek közt elméletének nehéz felfogása miatt illetik gúnynyal ’s vetik meg, én is osztozom a’ bíráló elle­nében. Nem olly könnyű feladat, mint bíráló gondolja, némelly lett dologra , kivált a’ „similia similibus curan­­tur44 hasonszenvi elvre nézve megállható magyarázatot, theoriát alkotni ’s azt felfogni! Mutatják ezt, a’több homoeopatha által megkísértett elméletek, mellyek közt tökéletesen megnyugtató ez ideig nincs ; holott pedig mindnyájan egy szívvel lélekkel vallják elvök dönthetet­­len igazságát. A’ nemorvosokkal is a’ felületes gyakor­lat könnyűsége kedveltette meg a’ hasonszenvet inkább , mint az elméletek könnyű felfogása, mellyek közt a’ Hahnemanné talán legrosszabb. Óhajtható ennélfogva, hogy biráló necsak a’ Hahnemann organonjában keresse a’ hasonszenvet, hol annak csak csiráját találja sok hozzá lényegesen nem tartozó földröggel keverve ; ’s ne rettenjen vissza a’ hasonszenv épületének tornáczá­­tól, akár az élelemtárba v. konyhába utasítandó Hah­nemanné asszonyság berzenkedése , akár a’ dologhoz nem érthető nemorvosok sőt orvosok szolgaserge miatt, ha­nem járja be figyelemmel annak minden zegezugát, hogy igazság, tudomány ’s művészet érdekében, igazságo­san ’s tudományosan ítélhessen. Ha ezt cselekszi, bi­zonyosan sok üdvös eredvényen okult gondolkodó fő ’s még üdvösb eredvényeket reménylé munkás ke­zet fog azon épületben találni, mik a’hasonszenven , mint a’ gyógytan és művészet épületének kiegészítő , fölötte szükséges szárnyán is dolgozgatnak. A’ hasonszenv el­leni vádak elsejébe , t. i. „hogy az méreggel gyógyíto4 — mit nálunk is sokan hintegetnek, például egy orvos felesége — nem akar a’ bíráló bocsátkozni! Ugyan miért nem édes dr. úr! talán ez iránt tisztába jőni sem tudo­mány , sem igazság , sem egészség érdekében nem fek­szik ; vagy talán a’ védelemben nem álokoskodások ál­lanak valók kint ? Különös egy akaratosság ! Ha igaz a’ terhes vád , annak bebizonyítása bírálón feküdt, ha nem, a’ vád elleni helyes védelemben meg kelle vala nyugod­ni ’s azt nyíltan kijelenteni. De hogy boldoguljunk olly vádlókkal ’s mit gondoljunk róluk, kiknek fele czáfol­hatlanoknak vett alakokkal mutogatja, hogy a’ hasonszenvi szerek adagának semmi hatása nem lehet, másik fele ellen­kezőleg tűzzel-vassal el akarja hitetni a’közönséggel,hogy azok mérgeznek, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, ha nem akarom sem egyik sem másik? Egyéb­iránt akármivel, csakhogy egyszerűen, olcsón, undor és veszély nélkül gyógyítson valaki, a’ gyógyítás esz­köze akkor megbecsülhetetlen gyógyszer ’s egyáltaljában nem méreg. A’ miilyen akaratos egyrészt bíráló a’mér­gezés vádja elleni védelem helyeslésében, épen ollyü­­gyes másrészt ugyanazon vad támasztásában ’s a’ gya­núsításban , midőn éberebb figyelembe ajánlja hogy egy homoeopathicus orvos , gyógyszerész ellenőrködése alá nem es s­enkit szolgáltatás miatt mérgezhet, ’s nincs ki ellene illy esetben bizonyíthatna. Ez olly széles vád és gyanúsítás , mit minden rossz lelkű emberre kiterjeszt­hetünk; minden homoeopatháról pedig csak nem teszi ta­lán ezt fel a’ bíráló? Győzne­k minden rossz lelkű akár orvos akár nemorvos mellé egy ellenőrt rendelni, hogy a’ mérgezést lehellenné tegye ? Hiszen, nemcsak az el­lenőrökül állított gyógyszerészek száztóli hatvan jö­vedelmű táraikból kerülhetnek mérgező áruczikkek! Nem is ellenőrjei a’ gyógyszerészek az orvosoknak , hanem megfordítva: ezek amazoknak. Nem az ellenőrség esz­méje hozta divatba a’ gyógyszerészeket, hanem egy­részről a’szorosb értelemben vett gyógytan és művészet; másrészről a’ gyógyszerészet mind inkább szélesbedő mezeje. No de tekintsük őket ellenőrökül, sikeres é, szükséges é ellenőrködésök mérgezés-távoztatásra?szám­­talan példa bizonyíthatja, hogy a’ rendesen nagyobb ada­gokat rendelő orvosok aconitum , strichnina , plumbum acet., opium, colchicum , digitalis , mercurius , arseni­­cum ’s több más erős hatású szerrel, minden ellenőr­ködésük mellett is a’gyógyszerészeknek, kik azt, mi ren­deltetik , kiszolgáltatni szorosan köteleztetnek, nemcsak megmérgezhetik, de valóban meg is mérgezik betegei­ket. Illy esetekben az ellenőr kezén átment gyógyirat bizonyít e nyilván az orvos ellen, tehát mérgező? Is­ten mentsen! a’jó szándék etet kimenti. Miből kitetszik, hogy sem sikeresek , sem szükségesek kivált olly ellen­őrök, kiknek semmi érdekök nincs a’ beteg gyógyulá­sában , csak áruczikkeik drága elkelésén örülnek; kitetszik továbbá, hogy csak a’ rossz lelkű homoeopa­tha, mint ember, mérgezhet, de ellenben az allopaths legjobb szándéka mellett is sokszor mérgez. Ezen kivű­l a’ mérgező ellen nemcsak a’ „vagy ez eztel mi több­ször hi­ányzik , bizonyít, hanem leginkább a’ körülmény, kórjelek, holt test, abban vagy kívüle találtatható mé­reg. A’ hasonszenvi gyógyszerek önkiszolgáltatása u­­gyan megérdemli a’ pártolást, de jó lelkű, nem­ önző gyógyszerésznek, ellenőrködésünk alatt maradható tár­gyakban által is engedhető.A’homoeopathia elleni máso­dik vádnak, hogy t. i. a’­ kis adagok munkálata lehe­tetlen, a’ képzelődés és szoros diaeta használ, parto­­lálásába botsátkozván a’ bíráló, a’ védelemben erőssé­gül mellékesen felhozott külső ingerek iránti nagy fogé­konyságáról a ’ beteges testnek, mi szerinte csak a’ köz­­érzés felmagasztal­tatása,azt állítja , hogy épen nem segitl vagy föltételezi a’ kis adagok hatását. Egy az, hogy az test beteges részeinek, mert hiszen olly kórság melly az egész testet elfoglalna, külső ingei e­s h­an nagy fogékonysága , az közérzes felmagasr­a lehet, mert sokszor le van ez egészen hangolva, mi­dőn egyes részek fogékonysága magas fokra ha­ott, más az hogy a’ külső, kivált hasonló ingerek ,nanti fo­­stékonyság» valamelly »•«•*« nesznek, minden orvos f.pasitalis* szerint; tótsésenkal »gib fa föltétel«»

Next