Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-02-26 / 17. szám
Ismét egy pillanata homoeopathiára Minthogy Elsasser dr. urnak a’ Társalkodó m. é. 86dik számában megjelent ’s a’ 78dik számbeli Pillanat ellen intézett taglalatja , előttem nem „csupán igazság ’s tudomány érdekéből”4 annál kevésbbé azoknak nyomán kifejtettnek tetszik: legyen szabad az érdemes dr. ur bírálatának bírálatába ezen helyen bocsátkoznom,melly szűk ugyan vívókra és feszes vívókra úgy mint nézőkre nézve, de a’ megtáraadtatás helye ’s így menthető; bár az, ki nem igazság és tudomány fegyvereivel akar víni, inkább eligazítható a’ gyógytan és művészet kűzdhelyéről, mint üledékes bajvivásra bocsátható. Elsőben is , miután a’ Pillanat szerzőjének törekvését egyszerűen , olcsón, undor és veszély nélkül gyógyítói minden okos orvosénak követelné a’ bíráló ’s dicsérné , a’ varázslás mások által is használt szaván akad fel. Hogy itt a’ varázsláson gyors gyógyítás értetik, minden , ki szőrszálat nem hasogat, láthatja , hogy illy gyors gyógyulások valóban történnek ’s különösen specificus szerek által nem ritkán , jól tudjuk ; ’s hogy végre azon gyógymód, melly a’ gyógyszerek specificitásának, életművezet ’s betegséghezi viszonyainak kifürkészését tűzte ki különösen magának czélul, mint a’ hasonszenv , legtöbbször idézhet e’ szerint gyors gyógyításokat elő , nem képtelenség. Azon állításában Argenti dr. urnak, hogy a’ hasonszenvet az azt nem ismerők, a’ többek közt elméletének nehéz felfogása miatt illetik gúnynyal ’s vetik meg, én is osztozom a’ bíráló ellenében. Nem olly könnyű feladat, mint bíráló gondolja, némelly lett dologra , kivált a’ „similia similibus curantur44 hasonszenvi elvre nézve megállható magyarázatot, theoriát alkotni ’s azt felfogni! Mutatják ezt, a’több homoeopatha által megkísértett elméletek, mellyek közt tökéletesen megnyugtató ez ideig nincs ; holott pedig mindnyájan egy szívvel lélekkel vallják elvök dönthetetlen igazságát. A’ nemorvosokkal is a’ felületes gyakorlat könnyűsége kedveltette meg a’ hasonszenvet inkább , mint az elméletek könnyű felfogása, mellyek közt a’ Hahnemanné talán legrosszabb. Óhajtható ennélfogva, hogy biráló necsak a’ Hahnemann organonjában keresse a’ hasonszenvet, hol annak csak csiráját találja sok hozzá lényegesen nem tartozó földröggel keverve ; ’s ne rettenjen vissza a’ hasonszenv épületének tornáczától, akár az élelemtárba v. konyhába utasítandó Hahnemanné asszonyság berzenkedése , akár a’ dologhoz nem érthető nemorvosok sőt orvosok szolgaserge miatt, hanem járja be figyelemmel annak minden zegezugát, hogy igazság, tudomány ’s művészet érdekében, igazságosan ’s tudományosan ítélhessen. Ha ezt cselekszi, bizonyosan sok üdvös eredvényen okult gondolkodó fő ’s még üdvösb eredvényeket reménylé munkás kezet fog azon épületben találni, mik a’hasonszenven , mint a’ gyógytan és művészet épületének kiegészítő , fölötte szükséges szárnyán is dolgozgatnak. A’ hasonszenv elleni vádak elsejébe , t. i. „hogy az méreggel gyógyíto4 — mit nálunk is sokan hintegetnek, például egy orvos felesége — nem akar a’ bíráló bocsátkozni! Ugyan miért nem édes dr. úr! talán ez iránt tisztába jőni sem tudomány , sem igazság , sem egészség érdekében nem fekszik ; vagy talán a’ védelemben nem álokoskodások állanak valók kint ? Különös egy akaratosság ! Ha igaz a’ terhes vád , annak bebizonyítása bírálón feküdt, ha nem, a’ vád elleni helyes védelemben meg kelle vala nyugodni ’s azt nyíltan kijelenteni. De hogy boldoguljunk olly vádlókkal ’s mit gondoljunk róluk, kiknek fele czáfolhatlanoknak vett alakokkal mutogatja, hogy a’ hasonszenvi szerek adagának semmi hatása nem lehet, másik fele ellenkezőleg tűzzel-vassal el akarja hitetni a’közönséggel,hogy azok mérgeznek, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, ha nem akarom sem egyik sem másik? Egyébiránt akármivel, csakhogy egyszerűen, olcsón, undor és veszély nélkül gyógyítson valaki, a’ gyógyítás eszköze akkor megbecsülhetetlen gyógyszer ’s egyáltaljában nem méreg. A’ miilyen akaratos egyrészt bíráló a’mérgezés vádja elleni védelem helyeslésében, épen ollyügyes másrészt ugyanazon vad támasztásában ’s a’ gyanúsításban , midőn éberebb figyelembe ajánlja hogy egy homoeopathicus orvos , gyógyszerész ellenőrködése alá nem es senkit szolgáltatás miatt mérgezhet, ’s nincs ki ellene illy esetben bizonyíthatna. Ez olly széles vád és gyanúsítás , mit minden rossz lelkű emberre kiterjeszthetünk; minden homoeopatháról pedig csak nem teszi talán ezt fel a’ bíráló? Győznek minden rossz lelkű akár orvos akár nemorvos mellé egy ellenőrt rendelni, hogy a’ mérgezést lehellenné tegye ? Hiszen, nemcsak az ellenőrökül állított gyógyszerészek száztóli hatvan jövedelmű táraikból kerülhetnek mérgező áruczikkek! Nem is ellenőrjei a’ gyógyszerészek az orvosoknak , hanem megfordítva: ezek amazoknak. Nem az ellenőrség eszméje hozta divatba a’ gyógyszerészeket, hanem egyrészről a’szorosb értelemben vett gyógytan és művészet; másrészről a’ gyógyszerészet mind inkább szélesbedő mezeje. No de tekintsük őket ellenőrökül, sikeres é, szükséges é ellenőrködésök mérgezés-távoztatásra?számtalan példa bizonyíthatja, hogy a’ rendesen nagyobb adagokat rendelő orvosok aconitum , strichnina , plumbum acet., opium, colchicum , digitalis , mercurius , arsenicum ’s több más erős hatású szerrel, minden ellenőrködésük mellett is a’gyógyszerészeknek, kik azt, mi rendeltetik , kiszolgáltatni szorosan köteleztetnek, nemcsak megmérgezhetik, de valóban meg is mérgezik betegeiket. Illy esetekben az ellenőr kezén átment gyógyirat bizonyít e nyilván az orvos ellen, tehát mérgező? Isten mentsen! a’jó szándék etet kimenti. Miből kitetszik, hogy sem sikeresek , sem szükségesek kivált olly ellenőrök, kiknek semmi érdekök nincs a’ beteg gyógyulásában , csak áruczikkeik drága elkelésén örülnek; kitetszik továbbá, hogy csak a’ rossz lelkű homoeopatha, mint ember, mérgezhet, de ellenben az allopaths legjobb szándéka mellett is sokszor mérgez. Ezen kivűl a’ mérgező ellen nemcsak a’ „vagy ez eztel mi többször hiányzik , bizonyít, hanem leginkább a’ körülmény, kórjelek, holt test, abban vagy kívüle találtatható méreg. A’ hasonszenvi gyógyszerek önkiszolgáltatása ugyan megérdemli a’ pártolást, de jó lelkű, nem önző gyógyszerésznek, ellenőrködésünk alatt maradható tárgyakban által is engedhető.A’homoeopathia elleni második vádnak, hogy t. i. a’ kis adagok munkálata lehetetlen, a’ képzelődés és szoros diaeta használ, partolálásába botsátkozván a’ bíráló, a’ védelemben erősségül mellékesen felhozott külső ingerek iránti nagy fogékonyságáról a ’ beteges testnek, mi szerinte csak a’ közérzés felmagasztaltatása,azt állítja , hogy épen nem segitl vagy föltételezi a’ kis adagok hatását. Egy az, hogy az test beteges részeinek, mert hiszen olly kórság melly az egész testet elfoglalna, külső ingei es han nagy fogékonysága , az közérzes felmagasra lehet, mert sokszor le van ez egészen hangolva, midőn egyes részek fogékonysága magas fokra haott, más az hogy a’ külső, kivált hasonló ingerek ,nanti fostékonyság» valamelly »•«•*« nesznek, minden orvos f.pasitalis* szerint; tótsésenkal »gib fa föltétel«»