Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-26 / 25. szám

99 De tegyük fel, hogy minden limitáló hatóság el­találná a’ legczélszerűbb árszabályt, ’s nem lenne arány­talanság. Fognak­­ a’magyarországi mészárosok a’ma­gas árszabályhoz tartott árú magyar marhákból provisiót venni akkor , midőn a’ külföldi riskákat sokkal olcsóbban kaphatják? — Világosabb itt a’ dolog, mintsem ne érte­nék, hogy itt a’ tudás mellé nem akarás hi­ányzik. Én azonban a’ limitálókra nézve sem a’ publicum kifogását sem a’ mészárosokét nem vevén tekintetbe (mert ezek is azt hánytorgatják , hogy a’ publicum jó olcsóra szab­ja maga számára a’hús árát) a legfontosabbnak gondo­lom , az eddig gyakorlatban volt vásári árjegyzékek­nek , szomszéd megyei ’s bécsi árszabályoknak csak mellesleg, de a’probaticának egyedül lényeges a­­lapul vételét. Ugyanis, a’ vásári árjegyzékeket tudjuk miként készülnek. Olly eszközök ezek a’ mészárosok kezében talán országszerte, mellyekről lemondani nem örömest fognak, mert vajmi szerencse az , midőn az em­ber maga tulajdon dictaturája után nyerhet árszabályt. ’S nem igen akar az látni, ki itt a’ dictaturát nem érti. A’ szomszéd megyei árszabások czélszerűsége vagy czélszerűtlensége maga is kérdés alatt lévén , mert hi­szen azokat is főleg vásári tabellákból szokás sok he­lyen készíteni, a’ tapasztalás bizonyítása szerint nem igen szoktak használtatni. Különben miként történhetnék, hogy 3 tőszomszédságú megyében olly szörnyű külön­bözések vannak a’ húsárnál? — Végre a’ bécsi ársza­bályt, mellynek alapul nem csupán a’ magyarországi, sem az itt áthajtott moldvai ’s bukovinai marhaár szol­gál, hanem a’ gallicziai’s podóliai marhaár is ; de ezen­kívül még sok okból—nem látom általmiként hozatha­­tik csak emlékezetbe is — a’ limitálók által, mert hogy a’ mészárosnak ezt vitatni bék­ben áll, igen természetes. Bécsben t. i. hízott marhákat szoktak vágni , ők pedig arra nem kötelesek. Most már, ha el tudják felejtetni az illy szükséges NB.t, némelly limitálókkal, bezzeg jó vizet malmukra! Lássuk a’ probaticát. (Vége következik.­) J­o­b b­á g­y (Folytatás.) Följebb láttuk, hogy igen szűkén és a’ lehető legszorosabb háztartás mellett polentával, téjjel, ismét téjjel és polentával. Mert 6 hold-birtokosnak mi hasz­nai lehetnek ott ? Ha illy kis bérlő búzát termeszt, csa­ládostul meg nem él; azért termeszt kukoriczát, melly egy holdrul ad neki 25, sőt 30 pozs. mérő morzsolt ku­koriczát, 3 holdrul 99 p. mérőt, ennek fele a’ birto­kosé , marad neki 45 p. mérő. Egy család 5 tagja megemésztő pozsonyi mérejé­­vel 25 mérőt, marad még 20 mérő. A’másik 3 holdban termeszt répát,árpát, zabot’s kevés búzát , mellyel fizeti rétjeit, mivel egy hold réttől fizet 13 f. 60 pénzt ezüst­ben. A’ fiorenczi apró tanyák gazdasága általjában im­­ez : 1) Kukoricza. 2) Búza. 3) Lóher. 4) Búza. A­­zonban itt sincs a’ feles bérlőnek elég munkája, bár selymet is tenyészt, szőlőt mivel, fákat nyes, stb. e­­gész éven által , 5, ’s 6 holdas haszonbérlő pedig el­henyéli az évnek 7/gad részét, ’s ha ama’ boldog faj m­ente itt vette eredetét, azon csudálkozni senki sem fog. Erdélyben a’ földek szintolly apróra vannak dara­bolva mint az olasz földön, sőt a’ haszonbérlők vagy jobbágyok is rómaiak (rumuny) ’s épen azért is mive­­lik a’ kukoriczát, mivel búzatermés mellett, melly sok­kal kevesebb tápláló anyagot nyújt, kevés birtokuk mel­lett m­eg nem élhetnének; azonban a’ kukoricza mint ta­vaszi termés,nem olly szilárd, mint az őszi, bár több­nyire igen bőven terem is , de sokszor meg nem érik Erdélyben, kemenczében kell megszárítani sokszor, ta­­vaszszal kifagy, esős és igen száraz időkben pedig mi sem terem; innen az oláhok éhenhalása. Kevés földbir­tokuk miatt tunyaságuk, dologtalanságuk, éhséget szen­vedni tudó hatalmas gyomruk, ’s igy ha Erdély az ok­­­ak okát polgárosítani kívánja, hogy minden kipusztuljon jelölök , mi római, legalább is kell egy egy házhoz 20 old szántóföldet szabnia, ezzel élhetésök növekszik, erkölcsük jobbul és szorgalmok emelkedik, idővel ku­­koriczán kivül mellyhez most mint hitök ágazatihoz ra­gaszkodnak búzát is termesztendők. Szintezt leszen szükséges tenni a’ hegyes vidékeni tótokkal is , kiknek egyébiránt meg roszabb sorsuk van az oláhoknál, ha ugyan 51 kukoriczát földjük meg nem termi. Általjában nem is lehet szerencsétlenebb gondolat, mint jobbágy­nak egy egész házhoz olly csekély mennyiségű földet adni, melly őt egész éven át nem foglalkoztathatja, melly őt csak tartoztatja más élelmi ág keresésétől, ott hagyni földjét sajnálja, de ha rajta marad, azon éh­ség szenvedése nélkül meg nem élhet. Innen ered azon rettenetes nyomor, mellyet kaszás, gyolcsos és hor­­nyák tótjainkon tapasztalunk, innen az erdélyi oláhok éhsége, marmarosi éhségek, mellyek minden jubilaeum alatt négyszeresen előkerülnek. ’s hihető, hogy orszá­gunk törvényhozóji a’ megürült jobbágyhelyeket úgy lesznek intézendők, hogy az apró 1­­4 és 18 helyek megszűnjenek, sőt a’ vevést és eladást is úgy módo­­sitandók, hogy ez megtörténhessék. Általjában ha az olly gyámok, ki munkálkodását úgy intézné, hogy gyári személyzetének ne legyen elég munkája, hanem idejének felét, vagy többet keveréssel tölteni kénytel­­nék, vagy másutt talán messze földön kellene munkát szereznie: az illy gyámok valóban nem dicséretet, de kemény fenyítéket érdemlene , mivel nemcsak a’ sze­génységnek ’s nyomornak volna ördöge a’ helyett, hogy a’ népeket boldogítsa, fáradalmok és munkájok után illendően táplálkozni segítse, hanem ezenkívül a’ dolog­­talanságot, henyélést megkedveltetné a’ gyárnéppel ’s utoljára gyors munkára épen tehetetlenné tenné. Ilyen gyárnép a’ földművelő osztály és gyámok a’haza, de ha olly kevés földet ad egy egy házhoz , hogy a’ műkö­dő sem családját annak hasznaiból nem tarthatja, sem magát velök együtt éven által nem foglalkodtatván, ha­nem nagyobb részét életüknek henyéléssel kell tölten­íiök , melly pedig minden gonosznak forrása, akkor ta­lán nincs is azon nyomorult oláhnak , vagy szegény tót­nak olly súlyos imputatiója , ha p.o. lop , oroz , rabol és él , mint kinek elég földje lévén művelni való, nem is ír reá, hogy lopás tekintetéből itt vagy ott sok időig ólálkodjék. Mert hogy a’ nagy szegénység illy bűnökre vezet, nemcsak jelen, de minden időbeli tapasztalások mutatják, mint sz.Dávid is énekli egyik zsolt. Uram őrizz a’ nagy szegénységtől, hogy lopásra ne vetemüljek. Ha hat Erdélyben ’s magyarországi felső vidékeken a’ földek haprózása a’ rómaiak műve (min kételkedni nem lehet) az uralkodó bűnöknek okai nem a’ magyar törvényho­zás , sem a’ régi nemzetek magyarokkali keveredése , mert hogy mi ázsiai magyarok ide jöttünkben meg a lo­pást nem ismertük, azt megmutatni nehez nem vo­na. A­’ minthogy jelenleg is az ázsiai népek legnagyo ré­sze e’ bűntől egészen idegen , a’rablást hamarabb meg­eszi, de a’ lopás utálatos előttük. Sokféle bűne­k van­nak ugyan Közép-és Déliázsia lakosinak, de erények nélkűl sincsenek egészen: a’perzsa és török nem lop, sem istent nem káromol, sem nem paraznalkodik, sem

Next