Társalkodó, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-03-26 / 25. szám
99 De tegyük fel, hogy minden limitáló hatóság eltalálná a’ legczélszerűbb árszabályt, ’s nem lenne aránytalanság. Fognak a’magyarországi mészárosok a’magas árszabályhoz tartott árú magyar marhákból provisiót venni akkor , midőn a’ külföldi riskákat sokkal olcsóbban kaphatják? — Világosabb itt a’ dolog, mintsem ne értenék, hogy itt a’ tudás mellé nem akarás hiányzik. Én azonban a’ limitálókra nézve sem a’ publicum kifogását sem a’ mészárosokét nem vevén tekintetbe (mert ezek is azt hánytorgatják , hogy a’ publicum jó olcsóra szabja maga számára a’hús árát) a legfontosabbnak gondolom , az eddig gyakorlatban volt vásári árjegyzékeknek , szomszéd megyei ’s bécsi árszabályoknak csak mellesleg, de a’probaticának egyedül lényeges alapul vételét. Ugyanis, a’ vásári árjegyzékeket tudjuk miként készülnek. Olly eszközök ezek a’ mészárosok kezében talán országszerte, mellyekről lemondani nem örömest fognak, mert vajmi szerencse az , midőn az ember maga tulajdon dictaturája után nyerhet árszabályt. ’S nem igen akar az látni, ki itt a’ dictaturát nem érti. A’ szomszéd megyei árszabások czélszerűsége vagy czélszerűtlensége maga is kérdés alatt lévén , mert hiszen azokat is főleg vásári tabellákból szokás sok helyen készíteni, a’ tapasztalás bizonyítása szerint nem igen szoktak használtatni. Különben miként történhetnék, hogy 3 tőszomszédságú megyében olly szörnyű különbözések vannak a’ húsárnál? — Végre a’ bécsi árszabályt, mellynek alapul nem csupán a’ magyarországi, sem az itt áthajtott moldvai ’s bukovinai marhaár szolgál, hanem a’ gallicziai’s podóliai marhaár is ; de ezenkívül még sok okból—nem látom általmiként hozathatik csak emlékezetbe is — a’ limitálók által, mert hogy a’ mészárosnak ezt vitatni békben áll, igen természetes. Bécsben t. i. hízott marhákat szoktak vágni , ők pedig arra nem kötelesek. Most már, ha el tudják felejtetni az illy szükséges NB.t, némelly limitálókkal, bezzeg jó vizet malmukra! Lássuk a’ probaticát. (Vége következik.) Job bá gy (Folytatás.) Följebb láttuk, hogy igen szűkén és a’ lehető legszorosabb háztartás mellett polentával, téjjel, ismét téjjel és polentával. Mert 6 hold-birtokosnak mi hasznai lehetnek ott ? Ha illy kis bérlő búzát termeszt, családostul meg nem él; azért termeszt kukoriczát, melly egy holdrul ad neki 25, sőt 30 pozs. mérő morzsolt kukoriczát, 3 holdrul 99 p. mérőt, ennek fele a’ birtokosé , marad neki 45 p. mérő. Egy család 5 tagja megemésztő pozsonyi mérejével 25 mérőt, marad még 20 mérő. A’másik 3 holdban termeszt répát,árpát, zabot’s kevés búzát , mellyel fizeti rétjeit, mivel egy hold réttől fizet 13 f. 60 pénzt ezüstben. A’ fiorenczi apró tanyák gazdasága általjában imez : 1) Kukoricza. 2) Búza. 3) Lóher. 4) Búza. Azonban itt sincs a’ feles bérlőnek elég munkája, bár selymet is tenyészt, szőlőt mivel, fákat nyes, stb. egész éven által , 5, ’s 6 holdas haszonbérlő pedig elhenyéli az évnek 7/gad részét, ’s ha ama’ boldog faj mente itt vette eredetét, azon csudálkozni senki sem fog. Erdélyben a’ földek szintolly apróra vannak darabolva mint az olasz földön, sőt a’ haszonbérlők vagy jobbágyok is rómaiak (rumuny) ’s épen azért is mivelik a’ kukoriczát, mivel búzatermés mellett, melly sokkal kevesebb tápláló anyagot nyújt, kevés birtokuk mellett meg nem élhetnének; azonban a’ kukoricza mint tavaszi termés,nem olly szilárd, mint az őszi, bár többnyire igen bőven terem is , de sokszor meg nem érik Erdélyben, kemenczében kell megszárítani sokszor, tavaszszal kifagy, esős és igen száraz időkben pedig mi sem terem; innen az oláhok éhenhalása. Kevés földbirtokuk miatt tunyaságuk, dologtalanságuk, éhséget szenvedni tudó hatalmas gyomruk, ’s igy ha Erdély az okak okát polgárosítani kívánja, hogy minden kipusztuljon jelölök , mi római, legalább is kell egy egy házhoz 20 old szántóföldet szabnia, ezzel élhetésök növekszik, erkölcsük jobbul és szorgalmok emelkedik, idővel kukoriczán kivül mellyhez most mint hitök ágazatihoz ragaszkodnak búzát is termesztendők. Szintezt leszen szükséges tenni a’ hegyes vidékeni tótokkal is , kiknek egyébiránt meg roszabb sorsuk van az oláhoknál, ha ugyan 51 kukoriczát földjük meg nem termi. Általjában nem is lehet szerencsétlenebb gondolat, mint jobbágynak egy egész házhoz olly csekély mennyiségű földet adni, melly őt egész éven át nem foglalkoztathatja, melly őt csak tartoztatja más élelmi ág keresésétől, ott hagyni földjét sajnálja, de ha rajta marad, azon éhség szenvedése nélkül meg nem élhet. Innen ered azon rettenetes nyomor, mellyet kaszás, gyolcsos és hornyák tótjainkon tapasztalunk, innen az erdélyi oláhok éhsége, marmarosi éhségek, mellyek minden jubilaeum alatt négyszeresen előkerülnek. ’s hihető, hogy országunk törvényhozóji a’ megürült jobbágyhelyeket úgy lesznek intézendők, hogy az apró 14 és 18 helyek megszűnjenek, sőt a’ vevést és eladást is úgy módositandók, hogy ez megtörténhessék. Általjában ha az olly gyámok, ki munkálkodását úgy intézné, hogy gyári személyzetének ne legyen elég munkája, hanem idejének felét, vagy többet keveréssel tölteni kénytelnék, vagy másutt talán messze földön kellene munkát szereznie: az illy gyámok valóban nem dicséretet, de kemény fenyítéket érdemlene , mivel nemcsak a’ szegénységnek ’s nyomornak volna ördöge a’ helyett, hogy a’ népeket boldogítsa, fáradalmok és munkájok után illendően táplálkozni segítse, hanem ezenkívül a’ dologtalanságot, henyélést megkedveltetné a’ gyárnéppel ’s utoljára gyors munkára épen tehetetlenné tenné. Ilyen gyárnép a’ földművelő osztály és gyámok a’haza, de ha olly kevés földet ad egy egy házhoz , hogy a’ működő sem családját annak hasznaiból nem tarthatja, sem magát velök együtt éven által nem foglalkodtatván, hanem nagyobb részét életüknek henyéléssel kell tölteníiök , melly pedig minden gonosznak forrása, akkor talán nincs is azon nyomorult oláhnak , vagy szegény tótnak olly súlyos imputatiója , ha p.o. lop , oroz , rabol és él , mint kinek elég földje lévén művelni való, nem is ír reá, hogy lopás tekintetéből itt vagy ott sok időig ólálkodjék. Mert hogy a’ nagy szegénység illy bűnökre vezet, nemcsak jelen, de minden időbeli tapasztalások mutatják, mint sz.Dávid is énekli egyik zsolt. Uram őrizz a’ nagy szegénységtől, hogy lopásra ne vetemüljek. Ha hat Erdélyben ’s magyarországi felső vidékeken a’ földek haprózása a’ rómaiak műve (min kételkedni nem lehet) az uralkodó bűnöknek okai nem a’ magyar törvényhozás , sem a’ régi nemzetek magyarokkali keveredése , mert hogy mi ázsiai magyarok ide jöttünkben meg a lopást nem ismertük, azt megmutatni nehez nem vona. A’ minthogy jelenleg is az ázsiai népek legnagyo része e’ bűntől egészen idegen , a’rablást hamarabb megeszi, de a’ lopás utálatos előttük. Sokféle bűnek vannak ugyan Közép-és Déliázsia lakosinak, de erények nélkűl sincsenek egészen: a’perzsa és török nem lop, sem istent nem káromol, sem nem paraznalkodik, sem