Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-02-23 / 15. szám

— ha még tovább késünk, ha minél előbb ki nem emel­kedik iparűzésünk nyerseségéből, gyáraink semmisé­gükből , mostan rövid időn viszszalépéssé fog változni anyagi tespedésünk, szegénységünk nyomorrá, gyöngéd­ségünk tehetlenséggé. Ezen öszszes érdekünket fenyegető romlás irányában elterjedt érzelemnek köszönhetjük — folytatás azon részvétet, melly lánggá lobbantá az egyed odavetett elmeszikráját, ’s így előidézé azon gyálpontot, honnan a’ mai ünnepadományok erednek , azaz : a­ ma­gyar műiparegyesületet.“ Szóla még az egyesület feladata és jövendőjéről, végre pedig felszólitá a’ nap jeleseit is ; hogy fogadják szivesen a’ jutalomdijt, mellyet az egye­sület ezrek nevében nyújt, kik a’ jutalmazottaknak ’s a’ nyomaikon ’s példájok után haladóknak reméllik köszön­hetni egykor a’ magyar ipar fényét és felvirágzását.“ — A’ beszéd közben, és befejezése után kitörő éljenekben helyeslette ’s fogadta magáévá a’ közönség, saját érzel­meinek a’ mitgos elnök gróf által olly hiven kifejezett tol­­mácslatát. Ezután I. Pest vmegye küldöttségének érde­mes és közösen tisztelt elnöke­­. Simoncsics János ur kül­dőinek azon meggyőződéséről értesítette a' választmányt 's a’ gyülekezetet, mikint ők ,,az iparű­zők jeleslejeinek kitüntetésére szentelt e’ napot a’ nemzet nagy napjai közé számítják, ’s abban , hogy e’ polgári nagy ünnep megélé­sére termeiket megnyithatni nekik jutott a’ szerencse , büszkeségüket helyezik.“ Szab. kir. Buda fővárosának fő­bírája , t. Schreiber Ferencz ur , felfogva , mikint az ipart a’ városok képviselik, ennélfogvást egyenesen az iparűző osztály nevében fogadá, mikint az ,,idők szava, a’ ki­rály és haza szeretete ’s az egyesület buzdításai, hatal­mas ingert fognak nyújtani, hogy az első kiállításkor e­­gyes művekre nézve netalán felötlött k­ivonatoknak minél­előbb megfelelhessünk és szerény szorgalmunk által nem­zeti jóllétünket elősegíthessük.44— Kifejező továbbá meg­győződését, mikint ,,az iparegyesület törekvése ’s az idő , melly azt életre idézte , zálogai a’ törvényhozás részéről az ipar mezején tanúsított haladásunk iránti melegebb részvételnek ’s a’ nem távol jövendőnek, mellyben a’ becsületességgel párosult szorgalom, értelmesség és ha­zaszeretet jutalmat aratandnak.“ Sz. kir. Pest városa polgármestere végre , ki „vala­mint az iparkiállitás dicsőségét nagy részben Pest városa dicsőségének, úgy e’ díszes ünnepet is a’város saját ünne­pének vallá“ „különös örömét fejezé ki Pest városa taná­csának és vál. polgárságának kijelenthetni azt, hogy e mai napot ő is a’ nemzet ’s különösen e város emlékezetes napjai közé számítja és hajlandó azt zálogul venni, hogy a’ magyar nemzet a’ műiparnak mezején is egy derültebb kor küszöbén áll.44 Mind a’ három hatóság nyilatkozatiban egyébiránt kijelentetett azon biztosítás is , mikint azok az egyesü­let munkálkodásai iránt nemcsak rokonszenvvel és pártfo­gással, hanem tettleges részvéttel és segedelemmel is óhajtanak viseltetni. Ezek után az arany, ezüst, bronz emlékpénzek­kel és dicsérő­ oklevelekkel jutalmazottaknak, nem kü­lönben a’ méltánylattal említendőknek névsora felolvas­­tatvan, következők a’ jutalmak átadatása. Aligazgató úr felolvasó minden egyes megjutalmazottnak, iparágának , czikkelyének 's egyedi érdemeinek előadását olly mo­dorban , mint azon jelentés készült, mellynek évenkinti szétküldetése hírlapok utján immár megkezdetett, a’ magos elnök gróf pedig a’jutalmakat, az arany, ezüst, bronz emlékpénzeket ’s dicsérő­ okleveleket az előlépett egye­­deknek személyesen nyujtá által, mind annyiszor kisér­ve a' közönségnek egyetemes éljenzéseitől. Végre t. Bezerédj István válaszmányi tag ur „föl­­melegü­lt indulattal köszöné meg a’ közönségnek az eleven rokonszenvet, mellyet ügyünk iránt mutat, — helyeslé­sét, mellyel az egyesület eddigi működését jutalmazza , — pártfogását, segedelmezését, részvétét, mellyet válla­latunknak a’ mai ünnep hathatós jelentőségével is biztosit.“ — Továbbá örömet, bizodalmat merített jelenlétéből magyar hölgyeink szép koszorújának, kik ha pártulfog­­ják egyesületünk vállalatát, le fog szállani hazánkba az ipar nemtője , — kiktől, ha a’ magyar maipar a’ külföl­di és mind eddig szerencsésebb vetélytársának ellenében csak egy sugárt nyerend ama’ mennyei malasztos érzet­ből , mellyel az anya bár beteges és sorvatag, de saját gyermekét, bár tündér tökélyü, de idegen alak felett, szereti, fel fog az éledni ’s fog diszleni honunkban, kik­nek lelkes és cselekvő részvéte mellett hatni fog műipa­runk érdekében minden erő, az egyes műiparosnak szor­galmától fel a’ kormány rokonszenveig, mellyet az önma­gához hiv nemzetnek elvégre meg nem nyernie még sem lehetlen.“ — Végre befejezésül kívánta, hogy „mindnyájan, mindazok, t. i. kik iparmüveket készítenek , mindazok, kik iparmüveket élvezetre , használatra vesznek , egymás iránt kölcsönös méltányossággal viseltessünk, és ne ne­hezteljék im ezek élvezeti és használati, amazok pedig nyereség­­igényeiket a’ nehéz kezdetben a’ jövendőre is terjedő tekintettel mérsékelni ,’s ne vonakodjék az egyik osztály úgy mint a’ másik a’ jelenben szükséges nélkülö­zést sőt feláldozást biztosan , bőven, hamar kamatozó tő­kének tekinteni.44 . • És valóban nincsen méltóbb eszme , mellyel a' hazai iparosok jutalmazó ünnepe berekesztethetett volna mint a’ t. Bezerédj ur által az iparosak javára igényelt méltány és lelkes pártfogás. Méltók arra ők, kik üzletükben bi­zony nemesebb indulatoktul ihletvék, mint minő a’ha­szon bálványozása; — a’jutalmazások inditóokaiból min­den figyelmesebb olvasó meg fog győződhetni, mikint az iparosnak ügyesség és számításon kívül, mi buzgó ügyszeretettel, végtelen kitűréssel, és vajmi sokszor és sokáig áldozatos önmegtagadással kell bírnia, még meg­érheti , hogy műhelyének kisszerűségét hasznai felülmúl­ják, vagy az iparüzletet roppant gyári nagyszerűségre emelheti. — És a’ választmány valóban azon édes hiedelemmel te­kint viszsza ünnepére, hogy ama’ türékeny és várni tudó méltány és az iparnak országos fontosságot és tekintetet tulajdonitó pártfogás, mellyet az e’ napon kifejezett vá­rosi nyilatkozatok igényeltek , ez ünnep által ha nem új­ból szereztetett is meg, de a’ már létező inkább biztosit-

Next