Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-03-26 / 24. szám

tárgyra nézve , roszul ne osztályozza , jellemét imer rö­vid szavakkal kisérve : „Mikor akart , nem lehete, mert mikor lehetett, nem akart.!“ Még egypár nap, é s illy érzetek közt találand folyó év mártius 27dik napja: Hunyady Mátyás születése négyszázados évfordulta. Timoleon születését hajdan egész Sziczilia megüllé. Megülli e nemzetem halhatatlan fejedelme születése dicső ünnepét? nem tudhatom; de nehogy a’ mi sirkantjaink fölött e’ nevezetes nap félezre­des évfordultát ünneplendő magyar ivadék azt vélje , hogy korunk , mert róla senki nem emlékezek , két fülre szuny­­nyadott, e’ viszszaemlékezés szülte­ soraimat születésna­pi tiszteletére emlékül szentelem. Viszszaemlékezés­ szül­­te soraimat mondám, mert jutton­ jut elmémbe, hogy mikor legelőször kezembe vevém a’hazai történetet ’s ol­­vasám, egy helyet nem olvashatok eléggé, egy helyen mulat a legörülestebb képzetem ’s tudám legjobban : Nán­dornak bajnokát ’s fát a nagy királyt. Mikor kolozs­­ó­vári azon egyszerű ház mellett, mellyben utazó anyja — a’ haza szolgálatában megőszült atya, az ismert győzel­mi pálmák vezére, hadverő bátorságát meszsze tábor­ban gyakorolván —őt szüle, főleg emelve elmendegé­­lék , vagy megtekintém a’ helyet, hol bölcsője megrin­­dult, olly tisztelet jelével lépem át a’ küszöböt, mintha az apjára ütött gyermek akkor is benne feküdt volna. — Mikor megfordulék Vajda-Hunyadon,nem ő lebegett e lel­kem előtt? ő , itt az anyja keblére homorúsé, ott atyja fürteivel játszó, majd tüzlelkis bátyjával a’ hon védelmére vetekedve szálló sasít, kinek , hogy ősi fészkét láthatára , örülök, mint a’ fekete követ megcsókolható keleti zarán­dok. Mikor először látám Budát, e’szárazon vizen any­­nyiszor ostromlott magyar Tróját, mellynek falai alatt az ősz Duna tenger magyar vért eregete le, — és aztán is mikor öröm és keserv­ mozgatta szívvel benne és vidé­kén megjelentem : „Az István ur tornya. Szent György tere. Az ürült trónra sóvár pillanatot vető hívatlan ven­dégek. — Az özvegy anya kínjával és örömével. A’ hu­nyadi ház baráti alatt megroppant Duna jege. A’ rákosi gyűlés füleibe elhatott harsány kikiáltás. — László tete­me felásatása. A’börtönbül Budára tért ifjú király. Any­­nyi kajánkodás, ármány, pártszövés ; a’ közjó literén hizó vérszipó itthon ’s külellenség ott kelet, nyűgöt, dél és éjszak felé ’s mégis győzelem és a’ sokat bujdo­sott szent koronával méltán ékített fejedelem uralkodása alatt vallás , tudomány és művészet felvirágzása. Nem erény , hanem vér miatt német és lengyel két kosár , mégis felpirult két menyekze , ezekből semmi gyermek , tehát nem nagy öröm ; de egy szerelem-ii ’s érette nem kevés gond. Ennyi bonyolult körülményekben a’ mások taná­csát inkább meghallgató mint követő , önereje ’s ítéletére támaszkodó, szigor de kegyelemre könnyen lágyuló jellem , mellynél fogvást ő uralkodott, de a’ haza fénylett, ’s uralkodott néha önkényesen, de mindig igazságosan, miért a’ fellengző elmék nem dicsőithetők jobban , mint a’ nép szivéről szakadt imez közmondat: „Meghalt Má­tyás király, oda az igazság“ — e’ rövid de tartalomdus szavakban élte vázlata hányszor nem merült fel gondola­timban! — ’S vájjon a’moldvai Bánya városkánál sebe, Spielberg és Brünn kapuinál a’brünni egyik templom szűz Mária képéről levett ’s fejére tétetett korona, Bécsben az ebersdorfi nemes aszszony háza, hol álgyugolyó , a’ Duna jege, hol leszakadás veszélyezteté életét, az Úrnap előtti este , nagy — és husvét-kedd nem ötlének elmém­be ? — v­agy tán Székesfejérvárott —e’félezredig magyar királyok sírboltja fölött, hová utána csak három koronás fő teteme takarittaték el—ismétlem Székesfejérvárott lak­­­tomkor feledhetem el a szivem vérével öszszeforrot em­lékűt?! Oh, fiatalabb akkor, hányszor nem haragvám azon vad kezekre , mellyeknek dulása miatt a’ maradék nem mutogathatja sírját unokáinak, mint apja síremlékét a’ gyulafejérvári székesegyházban, hogy megállapodván az emberi nagyság semiségének helyén keseregnének hogy elveszíték , de mégis örülnének hogy birhaták. ’S im a’ki jártamban , kertemben , bölcsőjétől elszórt hamváig, hazámban ’s kivüle , öröm és fájdalom vegyü­­lete közt Hunyady Mátyásra annyiszor viszszaemlékszem, születése négyszázados évfordultán hazám határain kívül, ott, hol becses élete napja leáldozék , ott, hol a’ szelíd és jótékony kormány alatt a’ német ’s magyar kedélyek ma úgy hangulvak, hogy egyik könye nem keseríti a’ másik örömét, iránta fogyhatlan tiszteletemet nyilványitom. ’S erényiért nem istenelve, mert ember vala, de ember, kihez magyarul szólott ’s magyarértést hasonló — ha kö­rülményekből mérjük m­eg tényeit — nem született, ’s vájjon „teremt­é Isten több — illy — magyart, m­ig a’ vi­lág ’s mig napja tart’? a’jövendőre nézve is méltán kér­dezhetjük; de mégis inkább emberelve, mint azon lap, melly nem hullékony virág vagy áldücs-körözte halánté­kin szennyeket keresgéled) , magam és rokon érzetü ha­zámfiai nevében emlékül imez sorokat szentelem. A­ Hunyady Mátyás emlékezetét áldó magyar nemzet­e’ dicső királya születéséért élő és éltető Istenének méltó hálát nem adhat; de azt, hogy méltó hálát nem adhat, születése négy százados év fordultán meg­váltja ’s aztán is, mig magyar él, hirdeti / A’ pesti kerületi börtönről. 4. §. A' börtön kiadásai­ 's bevételeiről. QV é­s e.­ 1. A’ kiadásról. Ha árverésen fog kiadatni a’ rabok élelmezése bátran állíthatni, hogy egy évet másra véve, lehet kapni is/4 fontos kenyeret 5, 1 adag főtt ételt 4 öszszesen 9 krön ; ’s ekép 100 böjti napot kive­­vén, főtt étele’s kenyere kerülne egy rabnak kerek szám­mal öszszesen 50 ft. körül. *) *) A’ Pesti Hírlap m. é. 194dik száma vezérczikkében Mátyás király imigy tisztelteték meg: ,,a’szegény Podjebradot zaklatá haszon­talanul, háládatlanul,’s hiúságának Bécs meghódításával tömté­­nete, a’helyett hogy a’ Duna fontosságát (le egészen a’torkola­tig) méltánylaná.“ Mennyire igaz ezen puszta állítás ? az okokat és körülményeket szem előtt tartó részrehajlatlan történetbuvárok ítéletére bízom, ’s magam felsohajtok: szegény haszontalan és hiú Mátyás! tehát a’ te kebeled teljesebb vala hiúsággal, fejed üre­sebb józanságtól, mintsem a’Duna torkolatát méltánylani tudtad volna. Az akkor más terjedelmű Moldva, Oláhország, Szerbia, Bulgária ’stb. meghódított aldunai tartományok semmik! te nem értéd birodalmunk kigömbölyitését!I de bezzeg a’ külpolitiká­ban állandó logikai következetességet igénylő némelly szerény hon­­fiaink, ugyan értenék , annak , mi utánad fenmaradó, meglapítá­­sát! —

Next