Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-01-22 / 6. szám

6. szám. Pest, január 22-én. 1843. H i r 1 a p i s á g. Ön és Hegyed Urak *), Pártok’ nem mint párt’ embere lészesz okos. Kérdé hegyed úrtól tegnap előttem Szemlélősi ba­rátom , olvasta é Ön sírnak hol savanyu , hol keserű , szeszéllyel megrakott, szép , méh-darázsféle elmés leve­lét , mellyben ismét az időszaki sajtó’ mezejére kilépését jelenti? Igenis felelé, de még se tudom, bár emlegeti, kiken forog vérünk’ emelése , vagy annak méregteli meg­óvása ? pedig bizony még sokkal több bizodalmat gerjesz­tene Ön itt , ha kevésbé lenne hajlandó olykor szembe­­hunyósdit játszani, mert hiszen minnyájunk’, vagy leg­alább a’ töbség’ valódi hazafiúságától, és helyes belátá­sunktól függe talán jelenlegi körülményinkben , vérünk’ emelése, vagy annak méregteli megóvása. Forog ugyan e’ két dolog főleg a’ hatalmasabbak’ erszényén ’s elméjén , és kivált tiszta jó akaratján , de azért még se kellene , kivált Ön úrnak ezt csak gyanittatni is, nehogy a’ szű­­kebb erszényüek és fejüek magokat lealázva véljék. Ily­­féle nem ritka elhalgatás’ elkerülete, máskor pedig hol gúny’ hol megvetés’ nem oly sűrű nyilatkozata mellett, kevesebb szüksége lenne panaszra egyedül magára­ ha­­gyattatása felett, mellynek következtében ismét csupán önmagára kinszerittessék fordítni szemeit, és saját bel­sőjében lélek-elszántságra támaszkodni , mellynél fogva jelenleg szerénykedő gőggel mondhassa, hogy egy egy *) Ezen czikket kör. levél kíséretében, mint Kassán január 1 jén 1843­. keltet a’nyiregyházi postárul egy pár nap előtt kaptuk,mely­­lyet is egész eredeti sajátságában minden legkisebb jegyzés nél­kül közlünk, elfogulatlanabb itélet-hozhatás végett; örvendve , hogy köztiszteletü Nesztor-irója parányiságunkról újra szívesen megemlékezve igy fordul hozzánk post tot discrimína rerum: Régi tiszteletemnél’s hajlandóságomnál fogva Kegyed iránt, még igen sok nemcsak szerencsés , hanem boldog uj évek elérését is óhajtva, a’ Független hirlapiság’ érdekében bennem támadt gon­dolatokkal akarom kezdeni ezen új évet, miután mások és Kegyed is a’közelebb múltat hasonlókkal végezték. Igen jól illik a’ saj­tó­szabadság fősürgetőjéhez, e’ tárgyban gondolatait nyilvánítani. Meg kell vallani, nem bírtunk eddigelé függetlenség’ színeze­tével diszeskedő magyar hírlapot hazánkban. frissebb nagyobb mértékben mindegyik, párt-hirlap vala, holott a’pártatlanság fő feltétele , bármi nemben is , a’ csendes kifejlődésnek. Mi nehéz ez , és mit tételez fel, tartalmazza idezárt dolgozatom , mellyet Kegyed , mint függetlenségre , szabadlelküségre felhivatott szer­kesztő, nem fog talán elfogadásra méltatlannak tartani. Dolgoza­tomat a’legtisztább szándék, a’viszonos kiengesztelés’ lelke su­­gallotta, mellyre az eszmék’ békés kiőrlődése végett kivált je­lenlegi körülményeinkben , és mintegy az országgyűlés’ küszö­bén , olly igen nagy szükségünk vagyon. Dolgozatomat ,valamint e’ levelet, még Kassán írtam, de csak innen ma küldöm a’ Nyíregyházi postával, honnan újságaimat ’s leveleimet hordatom. — Bármi czímje lesz Kegyed’ hírlapjának, hahogy a’ függetlenség bélyegét viselendi, hordatandom. Rég jóslék és óhajtok illy hír­lapot. A’ viszonos kíméleteket, az egyeztető szellemet soha se tartam megférhetetlennek a’ tényleges igassággal szabadság- és szilárdsággal, de még a’szeszéllyel sem. Azon pedig , hogy Ke­gyednek jutott a’ dicsőség, független hírlapot megindítani ha­zánkban, annál inkább örvendek , mivel kevés időt hagy már ne­kem korom , örvendezésekre , holott eddigelé nem igen fösvény­­kedek, sok méltó könyüket a’ legmélyebb bú által, szemeimből kisajtoltatni. Ajálván magamat Kegyed’ tapasztalt kedvezéseibe ’s hajlandósá­gába , maradok szünet nélkül — a’Tens szerkesztő úrnak Kassán Január 11én 1842. Őszinte szolgája Gr. Dessewffy József, mákszemmel járulni hazánk’ felemeléséhez parancs vagy tanács nélkül igyekezett, majd ismét véknyabb szerény­­séggel állítani, miképp eddigelé legalább egy politikai lépese felett sincs mit akar pirulnia, akár bánkódnia. Megjegyze erre Szemlélősi barátom, miszerint ezt még soha semmiféle politikus az egész világon se nem mon­dotta , se nem mondhatta, kivált az nem, ki némellykor ott is, hol a’ közjóra nézve elkerülhetetlen szükség nem parancsoló , nem mindég dolgokat emberek, valamint ezeket amazok miatt, és igy mindkettejét valamennyire kímélni még azon Stádiumban is jónak látta , mellyről ön­maga azt állitá , hogy a’ felrázás’ szükséges epokriáján már túl estünk, következőleg a’pezsgésnek tiszta tükör­ré csillapulandó általváltoztatása’ideje megérkezett. Kér­te hát Kegyed urat, hogy miután­­így is már összeszedte a kandallója melletti beszélgetéseket, lenne olykor oly­kor Ön úr' fényesen­ bő világának nem egészen sötéten követő árnyéka, nemcsak azért, mert ő is valamint Ön úr , élete­ jó részét k­karti­kában töltötte (holott azért szint­úgy sem a’ szónak sem az Írásnak barátja ha ez által üd­vös tett elmarad,­ hanem különösen azért, mert Ön úr maga óhajt észrevevényeket, sőt még rostáló torz­ ké­­pecskékkel sem gondol, és vallása szerint, beteges em­ber állapotjában, körmeinek eltompulta mellett is, gr. Dessewffy Aurél’példájától el nem ijesztetve , magát oly testi ’s lelki alkotásának érzi,miszerint Odyszeosz gyanánt, még Protheussal is megvívni késznek látszik mutatkozni. Nem gondol Ön úr Q. úrral en Europe, X. úrral sur le Glo­be , Y. úrral dans l’ univers , mert hiszen a’ világosság’ szerepe, természete szerint, toujours és partout, allzeit und überall. Hozzájárul, hogy mivel legközelebbi két rö­vid dolgozatain kivül a’ sajtót már rég másképp’ nem fá­rasztotta , minden fülek , minden szívek , alkalmasint új­ra megnyílnak szavaira, mert ő visszaborzad a’rothadás’ azon jeleitől, m­ellyek nemzeti testünket minden színeze­tein keresztül, egyet sem véve kil­áthatják. Kegyed úr , ezen iszonyú képben nem kevés való­diságot talált, azt azonnban el nem ismerhette , misze­rint nemzeti testünk tetőtül talpig, elejétől végig , ke­­resztülkasul, merő rothadás , ’s a’mint Hahn asszonyság a’ Portugallusokrul mondja : „csupa elszenderület a’ va­­dultságban, vagy megfordítva.“ Ő bármi zavaros de csak még­is némelly lassú előmeneteleket is , némileg észre­véve , jóllehet némellyekben, és pedig lényegesekben , némi hátra rogyásokat is szemlélni látszott, azonban úgy vélekedek , miképpen kivált most már, egyes ember egy­maga nem igen teremthet akár jelent akár jövendőt. A külön vett önszeretetek úgymond , ritkán gyöngébbek a haza­szeretetnél, az össze­­­halmozottak pedig csaknem mindig erősebbek. Hiszen maga Ön úr igen hasznosan , igen dicsőségesen fújta szét leginkább a’ társulatok’, az egyesületek’, az egyredolgozás’szellemét, és talán csa­lódik , mikor azt mondja, hogy alig tapasztalt csak egyet­len őszinte vállat is , melly terhein könnyíteni akarna.

Next