Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)
1843-01-29 / 8. szám
8. szám. Pest, január 29kén. 1843. Tagosítás. I. Még néhány évvel ezelőtt a kint állottunk, hogy azok előtt, kik Werbőczynk szerint teszik a’ nemzetet, a’ tagositás eszméje igen népszerűtlen volt. ’S mégis a’ hoszszabb értekezés a’közértelmességet oda értelé, hogy tagositási törvényünk csakugyan van. De kielégitőé ama’ törvény? Határzottan állítjuk : nem. Kettős szerintünk annak hiánya. Egyik az, hogy a’ törvény nem általányos , második hogy végrehajtása szerfölött sok nehézséggel jár. Pedig alig ismerünk olly sokfelé jótékonyul kiható tárgyat, mint épen a’ tagositás leendne, ha iránta kellőleg intézkedünk. Nem szükség bővebben taglalnunk: gazdasági tekintetben mennyire különbözik tagositott földbirtok a’ szétdarabolttól ? Mint nem lehet eldarabolt birtokot tetszés szerint használni (pedig a’ birtok tán csak magában foglalja a’ tetszés szerinti használhatás eszméjét); mint nem lehet ott, hol az ugaroni legeltetés — ezen fölötte gyakori dolog — divatban van , az ugarföldeket művelni, ’s ennek folytán mint kénytelen a’ jobb gazda is az elavult mód szerint kullogni, mindez eléggé ki vala már fejtve , ’s a’ kifejtés csakugyan annyi hasznot szült is, hogy tagositási törvényünk van. Egy de épen azon okok, mik ama törvény hozatalára inditának , minden kétségen túl bizonyítják azt, hogy a’ tagosításnak kivétel nélkül mindenütt meg kellene történnie. Avagy mi szülte leginkább a’ mezőrendőrségi törvényt, ha nem azon hiány, mi a’ tagosításnak legtöbb helyütt elmaradásából eredt? — Leginkább, mondok , mert jól tudjuk, hogy ha a’ tagositás mindenütt be fogott is hozatni, a’ mezei károsítások fenyítéket szintúgy kivánandnak mint most; de ’s itt figyelmet kérünk, honnan származik sok károsulása a’ mezei gazdának ? A’legtöbb károsodás onnan ered , hogy a’ birtok elkülönözve ’s tagosítva nincs , ’s ennél fogva lehetlenné válik a’ legngyesb gazdának is a’ sajátérai kellő felügyelés. — Tegyük föl ellenben , hogy mindenkinek földet öszszesítve , ’s mi ennek természetes, ’s tapasztalás szerint mindenütt bekövetkező eredménye , körülárkolva , ’s eleven sövényekkel, és fasorokkal ótalmazva legyenek ,’s bizony nem igen dús képzelem kívántatik annak átlátásához, miszerint az illy módon megótalmazott javakban, mikben a’ felügyelés is sokkal könynyebb, a’ lopások is ritkábban történhetnek ; lelegeltetés ’s étetés pedig majd a’ lehetlenségek sorába tartozik. — És , ha nemcsak pusztán gazdálkodás , hanem köz erkölcsiség tekintetébül is veszszük föl a’ dolgot, látni fogjuk , mikint a’ tagosításnak általányos behozatala nehezítvén , sőt legnagyobb részben lehetlenítvén a’ mezei kártéteket , mások tulajdonának tiszteletére , ’s rendszeretetre fogja szoktatni a’köznépet. És mi, kik azt tartjuk miszerint a’ nevelést a’ tanodában nem fejezhetni be, ’s ennélfogva mindazon intézetnek pártolóji vagyunk , mik az életnöveléshez tartoznak, nem kétkedünk olly törvényt javaslani , miszerint a’ birtokosak a’ tagosításra köteleztessenek , s ha például 3 év múlva magok a’ kellő lépéseket nem tevék meg, a’ hatósági közügyész köteles legyen tagositás eszközlése végett pert indítani. „Erőszak“ fogjatok mondani. — Lássuk : mi van a’ dologban? Az eddigi tagositási törvény jogot ad minden egyes birtokosnak az öszszesitést kívánhatni. Hogyan áll e’ szerint az ügy ? Úgy áll, hogy a’ többi közbirtokos ellenzése mellett, egyetlennek kivánsága teljesíttetik. ’S ugyan miért ? Kétségkül azért, hogy minden egyes tulajdonos sajáténak teljes és kizárólagi használatát (melly a’ földnek szétszórtsága mellett lehetlen) követelheti, — s még azon okból , mert az ország érdeke hozza magával a’ józanabb gazdaság előmozdítását. Más szókkal a’ mostani törvény isezt mondja: te Péter például X faluban egyedül vagy elég okos átlátni, mi hasznot nyújt a’ tagositás. Te e’ részben a’ közértelmességet képviseled; méltó tehát, hogy ha társaid még mikint te , ki nem képezettek, azért te hátramaradni ne kénytelenittessél, hanem saját javadat ’s a’ közjóllétet mozdíthasd elő. — No már, midőn a’ törvény így okoskodik —pedig csakugyan illy Syllogismus a’ mostani törvénynek alapja — akkor mi hátráltatja a’ törvényhozást okoskodását tovább is folytatni, ’s ekkép szólni. Eddigi törvényem félig kényszerítő, félig mintegy enge * vagy engeteg (permissiv) valt. Kényszerítő , mennyiben egynek kívánságára valamennyi közbirtokos kénytelen az öszszesítést elfogadni: engeteg, mennyiben csak úgy történik a’tagositás , ha legalább egy birtokos kívánja. Ennek oka ez volt. Föl vala téve, hogy mindenütt fog találtatni egy tag legalább, ki a’ közértelmességet képviselve a’józanabb gazdálkodást óhajtandja ; miután azonban a’ tapasztalás azt tanúsítja, hogy e’ remény meghiúsult, a’ közértelmességet hathatósban kell képviseltetni, vagyis a’ hatósági közügyészt megbízni, hogy azon esetre, ha három év múlva sem tétettek a’ közelebbrűl érdeklettek által kellő lépések , ő indítsa meg, ’s hajtassa végre azt, mikor ’s czélszerűnek az értelmesek által már elismertetett. — Nem szólunk bővebben a’ felől: az országszépítés mennyire mozdittatnék elő olly törvény hozatala által, minőt épen javaslánk; de meg kell még azon kettős hasznot említnünk, mi belőle eredne. Tudjuk, mennyi káros viszályra nyújt alkalmat, olly helyeken főleg, hol urbériség van , a’ közlegelő. Nem tartozunk a’ hűbériség lovagai közé , sőt Széchenyivel azt idején múltnak tartjuk , ’s hiszszük a’ törvényhozás gondoskodni fog káros következményei megszüntetésérül. Nem említjük tehát a patriarchal kötelékek szétfoszlását, sem azok szorosbítása, ’s korunkbani megnyittatása felől nem szólunk. De annyit, úgy hiszszük, mégis mondhatunk, hogy keseredésnél egyebet nem szülő viszályok az ország javára aligha *) Eng a’ gyök, mibül származik az enge rengeteg, mint a’ leng-bül lenge, rengeteg.