Társalkodó, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-103. szám)

1843-01-29 / 8. szám

8. szám. Pest, január 29kén. 1843. Tagosítás. I. Még néhány évvel ezelőtt a kint állottunk, hogy azok előtt, kik Werbőczynk szerint teszik a’ nemzetet, a’ tagositás eszméje igen népszerűtlen volt. ’S mégis a’ hoszszabb értekezés a’közértelmességet oda értelé, hogy tagositási törvényünk csakugyan van. De kielégitőé ama’ törvény? Határzottan állítjuk : nem. Kettős szerintünk annak hi­ánya. Egyik az, hogy a’ törvény nem általá­nyos , második hogy végrehajtása szerfölött sok nehéz­séggel jár. Pedig alig ismerünk olly sokfelé jótékonyul kiható tárgyat, mint épen a’ tagositás leendne, ha irán­ta kellőleg intézkedünk. Nem szükség bővebben taglal­nunk: gazdasági tekintetben mennyire különbözik tago­­sitott földbirtok a’ szétdarabolttól ? Mint nem lehet elda­rabolt birtokot tetszés szerint használni (pedig a’ birtok tán csak magában foglalja a’ tetszés szerinti használhatás eszméjét); mint nem lehet ott, hol az ugaroni legeltetés — ezen fölötte gyakori dolog — divatban van , az ugar­földeket művelni, ’s ennek folytán mint kénytelen a’ jobb gazda is az elavult mód szerint kullogni, mindez eléggé ki vala már fejtve , ’s a’ kifejtés csakugyan annyi hasz­not szült is, hogy tagositási törvényünk van. E­gy de épen azon okok, mik ama törvény hozatalára inditának , minden kétségen túl bizonyítják azt, hogy a’ tagosítás­nak kivétel nélkül mindenütt meg kellene történnie. Avagy mi szülte leginkább a’ mezőrendőrségi törvényt, ha nem azon hi­ány, mi a’ tagosításnak legtöbb helyütt elmara­­dásából eredt? — Leginkább, mondok , mert jól tudjuk, hogy ha a’ tagositás mindenütt be fogott is hozatni, a’ me­zei károsítások fenyítéket szintúgy kivánandnak mint most; de ’s itt figyelmet kérünk, honnan származik sok károsulása a’ mezei gazdának ? A’legtöbb károsodás on­nan ered , hogy a’ birtok elkülönözve ’s tagosítva nincs , ’s ennél fogva lehetlenné válik a’ legn­gyesb gazdának is a’ sajátérai kellő felügyelés. — Tegyük föl ellenben , hogy mindenkinek földet öszszesítve , ’s mi ennek természetes, ’s tapasztalás szerint mindenütt bekövetkező eredménye , körülárkolva , ’s eleven sövényekkel, és fasorokkal ótal­­mazva legyenek ,’s bizony nem igen dús képzelem kívánta­tik annak átlátásához, miszerint az illy módon megótal­­mazott javakban, mikben a’ felügyelés is sokkal köny­­nyebb, a’ lopások is ritkábban történhetnek ; lelegelte­­tés ’s étetés pedig majd a’ lehetlenségek sorába tartozik. — És , ha nemcsak pusztán gazdálkodás , hanem köz er­­kölcsiség tekintetébül is veszszük föl a’ dolgot, látni fog­juk , mikint a’ tagosításnak általányos behozatala nehe­zítvén , sőt legnagyobb részben lehetlenítvén a’ mezei kár­téteket , mások tulajdonának tiszteletére , ’s rendszere­­tetre fogja szoktatni a’köznépet. És mi, kik azt tartjuk miszerint a’ nevelést a’ tanodában nem fejezhetni be, ’s ennélfogva mindazon intézetnek pártolóji vagyunk , mik az életnöveléshez tartoznak, nem kétkedünk olly tör­vényt javaslani , miszerint a’ birtokosak a’ tagosításra kö­teleztessenek , s ha például 3 év múlva magok a’ kellő lépéseket nem tevék meg, a’ hatósági közügyész köte­les legyen tagositás eszközlése végett pert indítani. „Erőszak“ fogjatok mondani. — Lássuk : mi van a’ dologban? Az eddigi tagositási törvény jogot ad minden egyes birtokosnak az öszszesitést kívánhatni. Hogyan áll e’ szerint az ügy ? Úgy áll, hogy a’ többi közbirtokos ellenzése mellett, egyetlennek kivánsága teljesíttetik. ’S ugyan miért ? Kétségkül azért, hogy minden egyes tu­lajdonos sajáténak teljes és kizárólagi használatát (m­elly a’ földnek szétszórtsága mellett lehetlen) követelheti, — s még azon okból , mert az ország érdeke hozza magá­val a’ józanabb gazdaság előmozdítását. Más szókkal a’ mostani törvény isezt mondja: te Péter például X falu­ban egyedül vagy elég okos átlátni, mi hasznot nyújt a’ tagositás. Te e’ részben a’ közértelmességet képviseled; méltó tehát, hogy ha társaid még mikint te , ki nem ké­­pezettek, azért te hátramaradni ne kénytelenittessél, ha­nem saját javadat ’s a’ közjóllétet mozdíthasd elő. — No már, midőn a’ törvény így okoskodik —pedig csak­ugyan illy Syllogismus a’ mostani törvénynek alapja — akkor mi hátráltatja a’ törvényhozást okoskodását tovább is folytatni, ’s ekkép szólni. Eddigi törvényem félig kényszerítő, félig mintegy enge *­ vagy e­nge­te­g (per­missiv) valt. Kényszerítő , mennyiben egynek kívánsá­gára valamennyi közbirtokos kénytelen az öszszesítést el­fogadni: engeteg, mennyiben csak úgy történik a’tago­sitás , ha legalább egy birtokos kívánja. Ennek oka ez volt. Föl vala téve, hogy mindenütt fog találtatni egy tag legalább, ki a’ közértelmességet képviselve a’józanabb gazdálkodást óhajtandja ; miután azonban a’ tapasztalás azt tanúsítja, hogy e’ remény meghiúsult, a’ közértel­mességet hathatósban kell képviseltetni, vagyis a’ ható­sági közügyészt megbízni, hogy azon esetre, ha három év múlva sem tétettek a’ közelebbrűl érdeklettek által kellő lépések , ő indítsa meg, ’s hajtassa végre azt, mi­kor­ ’s czélszerűnek az értelmesek által már elismerte­­tett. — Nem szólunk bővebben a’ felől: az országszépítés mennyire mozdittatnék elő olly törvény hozatala által, minőt épen javaslánk; de meg kell még azon kettős hasznot említnünk, mi belőle eredne. Tudjuk, mennyi káros vi­szályra nyújt alkalmat, olly helyeken főleg, hol urbé­­riség van , a’ közlegelő. Nem tartozunk a’ hűbériség lo­­vagai közé , sőt Széchenyivel azt idején múltnak tartjuk , ’s hiszszük a’ törvényhozás gondoskodni fog káros kö­vetkezményei megszüntetésérül. Nem említjük tehát a patriarchal kötelékek szétfoszlását, sem azok szorosbí­­tása, ’s korunkbani megnyittatása felől nem szólunk. De annyit, úgy hiszszük, mégis mondhatunk, hogy keseredés­­nél egyebet nem szülő viszályok az ország javára aligha *) Eng a’ gyök, mibül származik az enge r­­engeteg, mint a’ leng-bül lenge, rengeteg.

Next