Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-01-14 / 4. szám
15 örökösen maga kebelében találni ’s tartani meg a’ tudományt, gazdagságot és hatalmat. Immár minél kivételesebb helyzete valamelly társaságnak , minél számosabbak külön szükségei, annál inkább szaporodnak e’ szükségeknek megfelelő fogalmai becsülete felöl. És igy a’ becsület szabályai mindig kevesebbek lesznek olly népnél, melly felekezetekre oszolva nincs, mintsem a’ másiknál. Ha olly nemzetek találnak támadni, mellyeknél még osztályokat is nehéz lelni, ezeknél a’ becsület csekély számú szabályokra lesz szorítva ’s e’ szabályok mindig kevesbbé fognak eltávozni az emberiség által közönségesen bevett erkölcsi törvényektől. E’ szerint a’ becsület szabályai nem lesznek olly különösek ’s olly számosak demokrata nemzetnél, mint aristokratiában.De homályosabbak is lesznek, mi szükségkép következik a’ fönt mondottakból. A’ becsület jellemző vonásai kevesebb szárnyak ’s kevesbbé különösek lévén, gyakran nehéz azokat megkülönböztetni. Vannak még más okok is. A’ középkorbeli aristokrata népeknél a’ nemzedékek híjában váltották fel egymást; nálok minden család ollyan volt mint egy halhatatlan és örökké mozdulatlan ember; nálok az eszmék nem igen szenvedtek nagyobb változást, mint az állapotok. Ott tehát minden embernek mindig ugyanazon tárgyak voltak szemei előtt ’s azokat ugyanazon szempontból nézte; szeme behatott lassanként a’ legkisebb részletekbe ’s fogalmának végtére világosnak és tisztának kellett lenni. Ennélfogva a’ hűbérkori embereknek nemcsak igen rendkívüliek voltak véleményeik a’ becsületről, hanem e’ vélemények mindegyike tiszta és szabatos alakban is állott lelkűk előtt. A’dolog sohasem lehetne igy olly országban, mint Amerika, hol minden polgár mozog ; hol a’ társaság magát mindennap módosítván, változtatja véleményeit szükségeivel "együtt. Egy illy országban a’ becsület szabályát csak felülegesen látják; az embernek ritkán van ideje azt tartósan szemügy alá venni. Még ha a’ társaság mozdulatlan is , akkor is nehéz lenne itt a’ becsület szónak adandó értelmet megállapítani.A’ középkorban minden osztálynak saját becsülete lévén, azon egy vélemény soha sem volt egyszerre nagy számú emberektől elfogadva ; mi is lehetővé tette, hogy annak egy megállapított és szabatos alak adassék ; annál inkább, mivel mind azok, kik azt elfogadták, tökéletesen azonos ’s igen kivételes helyzettel bírván, természetből hajlandók voltak egyetérteni egy olly törvény szabályai felett, melly egyedül az ő számukra hozatott. E’ szerint a’ becsület egy tökéletes és részletes törvénykönyvvé lön , mellyben minden előre kiszámítva , előre elrendelve volt, és a’ melly az emberi cselekedeteknek egy meghatárzott ’s mindig látható szabálylyal szolgált. Olly demokrata nemzetnél , mint az amerikai nép , hol a’ rangok összeolvadtak, és hol egész társaság csak egyetlen tömeget képez, mellynek minden elemei rokonok, a’ nélkül, hogy teljesen egyenlők volnának, soha előre szorosan egyetérteni nem lehetne a’ felett, mit enged, vagy tilt meg a’ becsület. Vannak ugyan e’ nép kebelében bizonyos nemzeti szükségek , mellyek a’ becsület tárgyában közös véleményeket szülnek; de az efféle vélemények sem szoktak azonegy időben , azonegy módon ’s egyenlő erővel tűnni fel minden polgár lelke előtt; a’ becsület törvénye megvan, de gyakran nincsenek magyarázóji. A’ zavar még nagyobb olly demokrata országban , mint a’ miénk, hol azon különböző osztályok , mellyek a’ régi társaságot alkották, egymással, a’ nélkül, hogy öszszeolvadtak volna, elkeveredvén, becsületükrük különböző é s gyakran ellenkező fogalmaikat naponként átviszik egymás kebelébe, hol minden ember szeszélye szerint,— atyai véleményeinek egy részét elhagyja , másikat megtartja; úgy hogy ennyi önkényszerinti szabály között, soha valami közönséges szabály meg nem alígulhat. Illyenkor majd lehetetlen előre megmondani, — miféle cselekedetek tisztességesek , vagy becstelenek. Ezek szomorú idők , de nem sokáig tartanak. Demokrata nemzeteknél, a’ becsület, roszul lévén meghatározva, szükségképen kevesbbé hatalmas ; mert nehéz bizonysággal ’s biztossággal alkalmazni olly törvényt, melly tökéletlenül van ismerve. A’ közvélemény, melly természetes ’s fejedelmi magyarázója a’ becsület törvényének, nem látván tisztán, melly oldalra kelljen a’ rászalást, vagy javalást helyezni, ítéletét csak habozva mondja ki. Gyakran megesik rajta, hogy magának ellent mond ; gyakran mozdulatlan marad és szabadon hagy mindent. A’ becsület aránylagos gyengesége , demokratiákban , több más októl is származik. Aristokrata országokban, azonegyféle becsület mindig csak kevés számú embertől van bevéve, általok gyakran megszorittatik ’s feleik többi része elől állandóan elzáratik. Ezek lelkében tehát a’ becsület könnyen összeolvad mind annak eszméjével, mi őket megkülönbözteti.Az elüttök úgy tűnik fel, mint arczuknak egy megkünböztető vonása ; különféle szabályait a’ személyes érdek egész hevével alkalmazzák , és ha szabad úgy szólanom , neki mintegy szenvedélyesen engedelmeskednek. Tisztán kiviláglik ennek igazsága , ha a’ középkor országos törvénykönyvében az itélőszéki párviadalokról szóló czikket olvassuk. Látjuk ebben , hogy a’ nemesek veszekedéseiknél lánczsát és kardot tartoztak használni, míg a’ parasztok egymás közt bottal végezték a’ dolgot ,,mivel — ezt teszi hozzá a’ törvénykönyv— a’ parasztoknak becsületük nincs.“ Ez nem azt tette , mint ma némellyek képzelik, hogy ezen emberek becstelenek voltak, hanem csak azt jelentette, hogy cselekedeteik nem ugyanazon szabályok szerint ítéltettek meg, mint az aristokratiáéi. A’ mi első tekintetre meglep , az, hogy midőn a’ becsület illy teljes hatalommal uralkodik, rendeletei általában igen különösek; úgy hogy az emberek annnál inkább látszanak neki engedelmeskedni ; minél inkább eltávozik az okosságtól; miből néha azon következtetés hozatott, hogy a’ becsület épen kicsapongásánál fogva bir erővel. E’ két dolog valóban egy eredetű ; de egyik a’ másikból nem foly. A’ becsület annál különködőbb , minél sajátságosb ’s minél kevesebb embertől érzett szükségeket fejez ki; és mivel efféle szükségeket fejez ki, azért hatalmas. És igy a becsület nem azért hatalmas , mert különködő, hanem azonegy okból különködő ’s hatalmas is. Még egy más észrevételem van. Aristokrata népeknél minden rang különbözik, de minden rang állandó; kiki a’ maga körében olly helyet foglal el, mellyből ki nem léphet és hol olly emberek között él, kik körűlre ugyanazon módon le vannak kötözve. E’ nemzeteknél hát senki sem reménytheti, vagy tarthat, tőle, hogy meg nem látják; nincs olly alant helyheztetett ember, kinek a’ maga színpada meg nem volna, és a’ kinek , homályossága miatt, ki kellene a’ kárhoztatást vagy dicséretetet kerülnie. Ellenben demokrata statusokban, hol minden polgárok azon egy csoportban vannak elvegyülve és ott szüntelen ide ’s tova mozognak, a’közvéleménynek semmi hatalma nincs ; tárgya minden pillanatban eltűnik ’s elillan előle. Itt hát a’ becsület mindig kevesbbé parancsoló ’s kevesbbé zaklató leszen , mert a’ becsület csak a’ közönség szemei előtt működik, különbözvén e’ részben az egyszerű erénytől, melly önmagából él ’s öntanuságával megelégszik. Ha az olvasó jól felfogta mind azt, mit mondottam, át kellett látnia, hogy az állapotok egyformátlansága ’s a’ között, mit mi becsületnek neveztünk, szoros és szükséges viszony létezik, mi, ha nem csalatkozom, még eddig világosan ki nem volt mutatva. Kell hát még egy végső próbát tennem , hogy azt jól tisztára hozzam. Egy nép külön helyzetet vesz magának az emberi nemzetben. Nem tekintvén bizonyos általányos szükségeket, mellyek az emberi nemmel közösek, vannak neki külön érdekei ’s külön szükségei. Keblében azonnal a’ javaslás és rászalás tárgyában bizonyos vélemények támadnak, mellyek neki sajátjai ’s mellyeket