Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)
1844-06-30 / 52. szám
210 részbeni pótlásáról 's illetőleg módosításáról meg csak tanácskozások és azok is kétes kimenetellel folytattalak, a’ dolog egészen más helyeztetésben van. És e’ helyzetben a’ KK. és RR. azt hiszik, hogy valamint megismerték ők a’ polgári törvényhozás érdekét, kikerülték az egyház elveiveli öszszeütközéseket, úgy nem fogják a’ mgosfő- BB is tagadni azon követelés igazságát, miszerint viszont legalább annyit kívánnak meg az egyháztól is , hogy a’ polg. törvényhozás elveivel lehető öszszeütközést, részéről szinte gondosan elhárítani igyekezzék. Mert a’ polg. ’s egyh. társaság ugyanaz és csak eszmében különböző , és legyen bár az áldás az egyház sajátja, ne terjeszkedjenek bár a’ breve ’s egyházi körlevelek tovább, mint a’ mi ki kirekesztőleg az egyház köréhez tartozik, ne foglaljanak magokban mást, mint azon tanítást, mellyet a’ vegy. házasságokra nézve az egész világ rom. kath. clerusa hirdet , kérdik a’ t. R. . van a’ rom. kath. clerusnak joga akkor , midőn a’ polg. t.hozás azon föltételeken , mellyek alatt az egyház a’ v.házasságokat megáldotta , még nem változtatott, azon eljárást, mellyet eddig követett ’s melly eddig sem elveivel sem érdekeivel nem ellenkezett,a’ hivek botrányára’s a’polg.társaság nyugalma felforgatása mellett megváltoztatni? ’s ha ezt tette,’s hagy tulajdonával viszszaélt,és körében fekvő hatalmával ’s tanításai hirdetésével botrányt okozott, a’ vallásos viszálkodások és keserűségek özönével a’ polgári társaságot elárasztotta , kérik a’ t. RR., lehet é az egyháznak illy cselekvését helyeselni avagy csak menteni. A’ RR.és RR. ellenben úgy vélik, hogy az egyháznak, ha bármi oknál fogva tanítását a’ vegyes házasságokról legalább Magyarországra nézve megváltoztatta , kötelességében állott volna azon iparkodni, hogy a’polg. társaság nyugalma az egyház állítólagos érdekével megegyeztethessék, ’s a’ törvényhozás útján, hová befolyással úgy is majd majd túlságossal bir, eszközölni előlegesen olly törvényt, melly mellett az öszszeütközés kikerültessék; ’s ha az egyház ekint járt volna el , ha a’ körlevelek kibocsátása előtt az 1790. 26 t. e’ részbeni rendeletének megváltoztatását előlegesen sürgette ’s tanját, melly miatt ezen változtatás szükséges, szinte előlegesen okul adta, vagy csak legalább botrány - elkerülés végett a’ vegy. házasságokra alkalmazott eljárási formákat, mellyek mellett a’ házasság, tanai szerint szinte érvényes, időközben egyéb házasságra is kiterjesztette volna, a’KK. és RR. tán ismét észrevételt nem tennének; de midőn az egyh. hatalom önérdekes követelésében a’ világi társaság nyugalmát csöndességét és törvényeit kímélet nélkül szándékosan feldúlja, és csak a’ polgári törvényhozás intetik, hogy az egyh. hatalom független jogait tisztelni köteles: ezen okoskodást a’ t. RR. nemcsak az egyházi hatalomnak a’ polgári hatalomtól a’ magoslóRR. által felhozott függetlenségével, mellyet azonban legalább kölcsönösen óhajtanak elvben is következményekben is, hanem azon gyöngéd viszonynyal sem tudják megegyeztetni , mellyben ezen két ugyanazon társaságban gyökerező hatalomnak egymás iránt kölcsönös jóllétök tekinteténél fogva állani kell; sőt erősen hiszik, hogy valamint a’ közállománynak érdeke hozza magával a’ tiszta vallásosságot ápolni, úgy viszont az egyháziak lelkiismeretében is a’ közállomány csöndessége és a’ polgári törvények tekintélye szintén nem lehet nyomaték nélküli. Ha az egyház a’polg. társaságtól nemcsak elméletileg, hanem külön társaságban tettleg is annyira elkülönözve állana, hogy az egyház cselekvései a’ polgári társaságot semmiben nem érdekelnék : a’ t.RRnek nem lenne legkisebb észrevételök , az egyház bármi tanítást hirdetne is; de midőn az nem úgy áll,midőn az egyház cselekvései a’polg. társ. nyugalmára,jóllétére,kifejlődésére viszszahatással vanatRR nem mellőzhetik hallgatással olly tanítások hirdetései, mellyek a’ polgárok lelki nyugalmát megzavarják, a’ tiszta vallásosságot csökkentik és a’ törvények iránti tiszteletet sértik. Már pedig, hogy a’ pápai breve, a’ magyar püspökök körlevelei nem is dogmákról, hanem önkényesen elrendelhető szertartásokról szóló illy tanítást foglalnak magokban, a’ t. RR. a’ közlött felirási javaslatban előadott okok által bőven bizonyittottnak vélik. A’ magos főRR. ugyan a’ polgárok lelki nyugalmáról vett okoskodást mellőzve, azt állítják, hogy a’ magyar clerus egyetértőleg olly hatalommal nyilatkozott, mellyet a’ kathol. egyház vallásos ügyeire nézve idegennek nem mondhatni; ámde legyen bár a’kath. egyh. vallásos ügyeire nézve a’ róm. curia nem idegen hatalom , a’ római egyház viszonyai különböző hazákban különbözők, és az egyház tanításának hirdetése, melly egy hazában a’ tiszta vallásosságot nemcsak nem csökkenti , sőt előmozdítani képes , más hazában épen az ellenkező következményeket szülheti: ez utóbbi esetet látják a’KK.’s RR. Magyarországban, hol az egyház polg. társasággal még olly sok közös téren találkozik, és óhajtották volna, hogy a ragos főRB. nem csupán Európa majd minden országaiban mutatkozó vallásos mozgalmakat, hanem különösen azon mozgalmakat méltatták volna figyelemre, mellyeket a breve ’s körlevelek Magyarországban támasztottak; épen Magyarországban, hol az egyház állása olly sok világi érdekkel van keresztül fonva, mellyek mindannyi megtámadásnak nyílt rézsül szolgálnak; épen Magyarországban, hol az egyház különféle eljárásainál a’ világi hatalom segítségét igényli; épen Magyarországban , hol az ország alkotmányának sajátságos szerkezeténél fogva a’ legkényesebb viszonyaikban sértett kedélyeknek nyílt kikelésre számtalan alkalom áll készen , ezen megtámadások által valamint mindenütt, úgy itt is egyházi és világi tekintetek öszszekeverése elkerülhetlen lévén, az egyház tekintetének annyival inkább kell sülyedni, minél inkább áll világi érdekekkel öszszeköttetésben. Hogy pedig az egyház tekintélyének alábbszállása magára a’ vallásosságra is károsan hat, ezt a’ mgos fóRa. tagadni nem fogják, valamint azt sem, hogy azon mozgalom , mellyet hazánkban a’ breve és körlevelek idéztek elő , azon mozgalomhoz , melly Európa egyéb országaiban mutatkozik, épen nem hasonlítható, sőt inkább az egyházra nézve egyenesen ellenséges szellemet öltött magára. De továbbá azt is állítják a’ mgos főRt., hogy a’ brevében és körlevelekben foglalt tanítás a’ törvény iránti tiszteletet nem sérti, és ez csak akkor csonkittatnék, ha kimondatnék országgyűlésileg, hogy a’ fenálló törvények a’ vallásos szertartások feletti rendelkezésbe is bocsátkoznak, ámde nem tagadhatják a ragos főRv. sem, hogy a’ brevé ’s körlevelek a’ r. házasságokról, mellyeket a’ polgári törvény nemcsak nem tilt, hanem határzottan pártol, kárhoztatólag szólnak és világosan azt tanítják, hogy azokat a’ vallás bűnnek tartja; nem tagadhatják a’ magos főRR. azt sem, hogy a’ breve a’ r. házasságoknak nem róm. kath. lelkipásztor előtti köttetését botránynak nevezi, hogy tehát a’ körlevelek tanításai a’ világi törv. rendeletével homlok-egyenest ellenkeznek; a’breve pedig a’ kiegyenlítés azon egyetlen módját eltaszitja, mellyben a’ magos főRk is jövőre nézve megnyugtatást találnak, és mind ezen tanítás következtében a’ világi törvények tekintélyének sülyedni kell. Ezen kívül az egyház ugyanazon törvénytől, mellynek teljesítéséhez áldással járult, ezt mielőtt maga a’ törvény megváltozott volna, rögtön megvonván , a’ hivek elméjében a’ világi törvényeknek, mellyeket legnagyobb része nem rendszeres tanulmányból, hanem a’ végrehajtásnak mi alakbani gyakorlásából ismér, szentsége iránti fogalmát öszszezavarta ’s ez kétségtelenül az egyéb törvény tekintélyének sülyesztésére is nem kevés hatással volt.Mind ezeknél fogva tehát a’KK.és RR. a’ pápai brevét és egyházi körleveleket ollyaknak tartván, mellyek az 1790: 26. törvénybe ütköznek , a’ hivek lelki nyugalmát felháborítják ’s a’ törvények tekintélyét sülyesztik, továbbá is kénytelenek sajnálkozva kijelenteni, hogy a’ m. fóRRkel ez igen fontos tárgyban egy értelemben nem le