Társalkodó, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-98. szám)

1844-06-30 / 52. szám

210 részbeni pótlásáról 's illetőleg módosításáról meg csak tanácskozások és azok is kétes kimenetellel folytattalak, a’ dolog egészen más helyeztetésben van. És e’ helyzet­ben a’ KK. és RR. azt hiszik, hogy valamint megismerték ők a’ polgári törvényhozás érdekét, kikerülték az egyház elveiveli öszszeütközéseket, úgy nem fogják a’ mgosfő- BB­ is tagadni azon követelés igazságát, miszerint viszont legalább annyit kívánnak meg az egyháztól is , hogy a’ polg. törvényhozás elveivel lehető öszszeütközést, részé­ről szinte gondosan elhárítani igyekezzék. Mert a’ polg. ’s egyh. társaság ugyanaz és csak eszmében különböző , és legyen bár az áldás az egyház sajátja, ne terjeszked­jenek bár a’ breve ’s egyházi körlevelek tovább, mint a’ mi ki kirekesztőleg az egyház köréhez tartozik, ne foglalja­nak magokban mást, mint azon tanítást, mellyet a’ vegy. házasságokra nézve az egész világ rom. kath. clerusa hir­det , kérdik a’ t. R. . van­­ a’ rom. kath. clerusnak joga akkor , midőn a’ polg. t.hozás azon föltételeken , mellyek alatt az egyház a’ v.házasságokat megáldotta , még nem változtatott, azon eljárást, mellyet eddig követett ’s melly ed­dig sem elveivel sem érdekeivel nem ellenkezett,a’ hivek bot­­rányára’s a’polg.társaság nyugalma felforgatása mellett meg­változtatni? ’s ha ezt tette,’s ha­­gy tulajdonával viszszaélt,és körében fekvő hatalmával ’s tanításai hirdetésével botrányt o­­kozott, a’ vallásos viszálkodások és keserűségek özönével a’ polgári társaságot elárasztotta , kérik a’ t. RR., lehet é az egyháznak illy cselekvését helyeselni avagy csak men­teni. A’ RR.és RR. ellenben úgy vélik, hogy az egyháznak, ha bár­mi oknál fogva tanítását a’ vegyes házasságokról legalább Magyarországra nézve megváltoztatta , köteles­ségében állott volna azon iparkodni, hogy a’polg. társaság nyugalma az egyház állítólagos érdekével megegyeztet­hessék, ’s a’ törvényhozás útján, hová befolyással úgy is majd majd túlságossal bir, eszközölni előlegesen olly tör­vényt, melly mellett az öszszeütközés kikerültessék; ’s ha az egyház ekint járt volna el , ha a’ körlevelek kibo­csátása előtt az 1790. 26 t. e’ részbeni rendeletének meg­változtatását előlegesen sürgette ’s tanját, melly miatt ezen változtatás szükséges, szinte előlegesen okul adta, vagy csak legalább botrány - elkerülés végett a’ vegy. házassá­gokra alkalmazott eljárási formákat, mellyek mellett a’ há­zasság, tanai szerint szinte érvényes, időközben egyéb házasságra is kiterjesztette volna, a’KK. és RR. tán ismét észrevételt nem tennének; de midőn az egyh. hatalom ön­­érdekes követelésében a’ világi társaság nyugalmát csön­­dességét és törvényeit kímélet nélkül szándékosan feldúl­ja, és csak a’ polgári törvényhozás intetik, hogy az egyh. hatalom független jogait tisztelni köteles: ezen okoskodást a’ t. RR. nemcsak az egyházi hatalomnak a’ polgári hata­lomtól a’ magos­lóRR. által felhozott függetlenségével, mellyet azonban legalább kölcsönösen óhajtanak elvben is következményekben is, hanem azon gyöngéd viszonynyal sem tudják megegyeztetni , mellyben ezen két ugyanazon társaságban gyökerező hatalomnak egymás iránt kölcsönös jóllétök tekinteténél fogva állani kell; sőt erősen hiszik, hogy valamint a’ közállománynak érdeke hozza magával a’ tiszta vallásosságot ápolni, úgy viszont az egyháziak lel­­kiismeretében is a’ közállomány csöndessége és a’ polgári törvények tekintélye szintén nem lehet nyomaték nélküli. Ha az egyház a’polg. társaságtól nemcsak elméletileg, ha­nem külön társaságban tettleg is annyira elkülönözve ál­lana, hogy az egyház cselekvései a’ polgári társaságot semmiben nem érdekelnék : a’ t.RRnek nem lenne legki­sebb észrevételök , az egyház bármi tanítást hirdetne is; de midőn az nem úgy áll,midőn az egyház cselekvései a’polg. társ. nyugalmára,jóllétére,kifejlődésére viszszahatással van­­atRR nem mellőzhetik hallgatással olly tanítások hirde­­tései, mellyek a’ polgárok lelki nyugalmát megzavarják, a’ tiszta vallásosságot csökkentik és a’ törvények iránti tisz­teletet sértik. Már pedig, hogy a’ pápai breve, a’ magyar püspökök körlevelei nem is dogmákról, hanem önkényesen elrendelhető szertartásokról szóló illy tanítást foglalnak magokban, a’ t. RR. a’ közlött felirási javaslatban előadott okok által bőven bizonyittottnak vélik. A’ magos főRR. ugyan a’ polgárok lelki nyugalmáról vett okoskodást mellőzve, azt állítják, hogy a’ magyar clerus egyetértőleg olly ha­talommal nyilatkozott, mellyet a’ kathol. egyház vallásos ügyeire nézve idegennek nem mondhatni; ámde legyen bár a’kath. egyh. vallásos ügyeire nézve a’ róm. curia nem idegen hatalom , a’ római egyház viszonyai különböző hazákban különbözők, és az egyház tanításának hirdetése, melly egy hazában a’ tiszta vallásosságot nemcsak nem csökkenti , sőt előmozdítani képes , más hazában épen az ellenkező következményeket szülheti: ez utóbbi esetet lát­ják a’KK.’s RR. Magyarországban, hol az egyház polg. tár­sasággal még olly sok közös téren találkozik, és óhaj­tották volna, hogy a r­agos főRB. nem csupán Európa majd minden országaiban mutatkozó vallásos mozgal­makat, hanem különösen azon mozgalmakat méltatták vol­na figyelemre, mellyeket a breve ’s körlevelek Magyar­­országban támasztottak; épen Magyarországban, hol az egyház állása olly sok világi érdekkel van keresztül fonva, mellyek mindannyi megtámadásnak nyílt rézsül szol­gálnak; épen Magyarországban, hol az egyház különféle eljárásainál a’ világi hatalom segítségét igényli; épen Ma­gyarországban , hol az ország alkotmányának sajátságos szerkezeténél fogva a’ legkényesebb viszonyaikban sértett kedélyeknek nyílt kikelésre számtalan alkalom áll készen , ezen megtámadások által valamint mindenütt, úgy itt is egyházi és világi tekintetek öszszekeverése elkerülhetlen lévén, az egyház tekintetének annyival inkább kell sü­­lyedni, minél inkább áll világi érdekekkel öszszeköttetés­­ben. Hogy pedig az egyház tekintélyének alábbszállása magára a’ vallásosságra is károsan hat, ezt a’ mgos fó­Ra. tagadni nem fogják, valamint azt sem, hogy azon moz­galom , mellyet hazánkban a’ breve és körlevelek idéztek elő , azon mozgalomhoz , melly Európa egyéb országai­ban mutatkozik, épen nem hasonlítható, sőt inkább az egyházra nézve egyenesen ellenséges szellemet öltött ma­gára. De továbbá azt is állítják a’ mgos főRt., hogy a’ brevében és körlevelekben foglalt tanítás a’ törvény iránti tiszteletet nem sérti, és ez csak akkor csonkittatnék, ha kimondatnék országgyűlésileg, hogy a’ fenálló törvények a’ vallásos szertartások feletti rendelkezésbe is bocsát­koznak, ámde nem tagadhatják a r­agos főRv. sem, hogy a’ brevé ’s körlevelek a’ r. házasságokról­, mellyeket a’ polgári törvény nemcsak nem tilt, hanem határzottan pár­tol, kárhoztatólag szólnak és világosan azt tanítják, hogy azokat a’ vallás bűnnek tartja; nem tagadhatják a’ magos főRR. azt sem, hogy a’ breve a’ r. házasságoknak nem róm. kath. lelkipásztor előtti kötte­tését botránynak nevezi, hogy tehát a’ körlevelek tanításai a’ világi törv. rendeletével homlok-egyenest ellenkeznek; a’breve pedig a’ kiegyenlí­tés azon egyetlen módját eltaszitja, mellyben a’ magos főRk is jövőre nézve megnyugtatást találnak, és mind ezen tanítás következtében a’ világi törvények tekintélyé­nek sülyedni kell. Ezen kívül az egyház ugyanazon tör­vénytől, mellynek teljesítéséhez áldással járult, ezt mielőtt maga a’ törvény megváltozott volna, rögtön megvonván , a’ hivek elméjében a’ világi törvényeknek, mellyeket leg­nagyobb része nem rendszeres tanulmányból, hanem a’ végrehajtásnak mi alakbani gyakorlásából ismér, szentsé­ge iránti fogalmát öszszezavarta ’s ez kétségtelenül az egyéb törvény tekintélyének sülyesztésére is nem kevés hatással volt.Mind ezeknél fogva tehát a’KK.és RR. a’ pápai brevét és egyházi körleveleket ollyaknak tartván, mellyek az 1790: 26. törvénybe ütköznek , a’ hivek lelki nyugal­mát felháborítják ’s a’ törvények tekintélyét sülyesztik, to­vábbá is kénytelenek sajnálkozva kijelenteni, hogy a’ m. fóRRkel ez igen fontos tárgyban egy értelemben nem le­

Next