Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1847-01-14 / 4. szám

14 e’ fukar anlipossának a’ tékozlónak utánzóji, ki köpönyegébül a közbeeső ruhafajok sorát átugorván, minthogy épen fiai lap­ozásában akart gyönyörködni, azonnal fapdákat készíttetett. Vájjon nem ezt kívánja e a­ béke idejében egyre szaporodó em­beriség nagy száma. És képzeljük,évenként mennyi lóhus megy veszendőbe, csak országunkban is, mi az embernek táplálé­kul szolgálhatna! Hát bar-ovási tekintetből — szabad legyen az állatkínzás elleni humanisticus egyesületeket e’néven nevez­ni, az álatkinzás—ellenzőt pedig barom-ovó- vagyis bar- azaz állatovónak mondani — vájjon szegény lóra nézve nem jobb volna e­zt annak idejében levágni, mint élte utolsó pillana­táig, éhséggel szomjúsággal, gondviseletlenséggel, teherrel, ostorral és bottal kínozni ? valóban szívem gyakorta vérzik az effayta lókínzások látásán.— Vájjon nem jobb volna , a’ jó dolga már csak azért is, hogy sebességét, teherhordó erejét az embernek, hogy ez maga ereit megkímélje, át­adván, miután többé ezen az embernek szükséges tulajdo­nokkal nem bír, élte utolsó pllanatit nyugalomban jó táplá­lékot kapván az ember érdekéből tölthetné azért, hogy jól felhizván, többé magára nézve úgy sem sokat érő éltét egy szúrás által végezvén az embernek annál jobb falatokat nyújtson. — Ha a’ ló öntudatos teremtvény’ lenne, a’ szarvas­­marhának irigylené sorsát, mellynek habár egész élte sa­nyarú is, ennek legalább vége tűrhető. — Részemről a’ ló sorsának illy megváltoztatásátúl sokkal többet reménytek az ő kiméltetésére nézve, mint bármelly ál­­latovási intézkedés szigorú rendésül, mert ámbár a’ barovó egyesületek emberi nemes czéljait szivemből méltánylom, mégis hová az embert haszonérdek vonsza, azt örömestebb teljesíti. — Igaz ugyan, hogy sok fáczány-, borjú-, császár­­madárral vagy tudja isten mi jóval nem élő ember ezen éh­ségpótló ajánlatomtal tán meg is undorodik; de hiszen nem is rólok van itt a’ szó, hanem legnagyobb éhségi ínségbe sülyedt felebarátinkról, kik őket osztrigával, ajakkal (szardel­lával­) tajkossal (teknős) és közönséges békával töltött tá­laik és tányéraik körül lakmározni látván bizonynyal halálra undorodnának; lám az egykori reform, pap sem akarta a’ második darab osztrigát lenyelni, félvén hogy ezen utolsó az elsőt is viszszacsalhatná. — A’ lovat a’ sertéssel hasonlít­ván öszsze, amaz ehez képest a’ legtisztább állat, amaz me­rő növénnyel él, holott ez a’ húst is megeszi, sőt ollykor az élő gyermeket is kikezdi, és mégis mennyi és milly jó táp­lálékot ad az embernek! Minden a’ szokástól függ," a’ zsidó a sertéshust vallásánál fogva nem eszi, de látván a’keresz­tyén ember milly derülten fogyatja sertéshúsát,midőn keresz­tyénné leszen, minden undor nélkül hozzá nyúl, holott ha disz­­nóhúst enni soha nem látott, soha nem hallott volna, ke­resztyén korában sem nyúlna hozzá. A’ chinaiak a’ patká­nyokat, nálunk sok ember a’ cserebogarat, az olaszok, mint mondatik, a macskahust megeszik; hát szükség esetében a’ fók­ust nem lehetne­­ táplálékul használni? Éhségelleni szereim harmadikára Sadler prof. igen böl­csen azt jegyzé meg, hogy az emberek evén, nem annyira táplálkozni mint inkább éldalni, idejűket kitölteni, azaz rágó életműveiket gyakorolni kívánják, honnét p.­­. a’ sokkal táp­lálóbb babbal," lencsével, borsóval, mellyekből táplálékul sok­kal kevesebb kell az embernek, koránsem elégesznek meg annyira, mint p. C. a burgonyával, mellynek tápláló ereje a­­m­azokénál sokkal kisebb lévén belőle több kívántatik, és így a’ szegény ember benne rágó eszközeit több ideig gyako­rolhatja, a burgonya neki több éldeletet ad. —Sadler prof. tehát úgy gondolja, hogy a’ jelen nyomoron ez utakon alig alig lehet segítenünk, hanem inkább — minthogy újra is si­lány esztendőtül félhetünk — előgondoskodólag más sege­delmekről kellene gondolkoznunk, mellyek írásbeli közléséért a liszt-v. tanár fölszólittatván, azokat szőrül szóra itten köz­leni kötelességemnek tartom: „Bugát Pál másodelnök figyelmezteté a szakgyűlést az ez évi szűk termés és az uralkodó burgonyabetegség ál­tal okozott drágaságra, ’s azon kérdést téve fel: ha nem tör­ténhetnék e a’ társulat részérül valami tudományos tekintet­ben, mi az általányos ínséget csak némileg is enyhíthetné. Sadler tanár fölfogván a’ szót, tudósitá a’ szakgyűlést, hogy ő a’ legközelebb illőben különösen az uralkodó burgonyabe­tegség, főleg pedig a’ beteges burgonyák górcsövészi vizs­gálatával foglalatoskodott, hogy minden e’ tárgyat illető mun­kák szorgalmas olvasása által igyekezett magának a’ külföl­di természetvizsgálók tapasztalatit és véleményit sajátivá ten­ni, ’s hogy minden vizsgálatai eredményeül hajlandó hinni, miszerint az uralkodó burgonya-betegség ragályos, azaz­ olly okok öszszegéből származott legyen, mellyeket emberi ész föl nem érhet, emberi hatalom eltávolitni vagy módosítani nem képes. E’ szempontból indulván ki, ’s mivel már jelenleg ké­ső is a’ közönséget azon módra figyelmeztetni, miként kell­jen a’ burgonyabetegség további kifejlődését a’ földön vagy raktárakban megakadályoztatni, Sacher tanár úgy vélekedik, hogy igen hasznos lenne a’ földmivelő közönségét arra fi­gyelmeztetni, hogy a’ ragály természete ’s minden időben tett tapasztalatok szerint, sem hirtelen föltűnni sem rögtön ele­nyészni nem szokott, ’s mennél dühösebben lép föl, annál rövidebb ideig tart. Jóllehet ezen ragály két év alatt Éjszak­­amerikát, Frank- Angol- Némethont ’s Belgiumot befutván, ha­zánkban is nem kevéssé dúlva lépett föl, de még igen sok hely van honunkban, hol a’ ragály vagy még nem mutatko­zott, vagy szelidebb jellemű volt;­­s így tehát nem alapta­lanul várhatni, hogy mellőzvén az egyéb éghajlati viszonyo­kat, e’ betegség még a’ jövő évben is tartani fog, mivel a’ ragály előttünk ismeretlen okai nem egyszerre tűnnek el, vagy is inkább nem egyszerre szoktak eltűnni. ’S igy még jövő évben is méltán várhatjuk a szűk burgonya-termést, vagy az elegendő mennyiségben termettnek is betegségét ’s ezzel e­­gyütt legszükségesebb tápszereink hiányát. Tanácsosabb len­ne tehát jövő évben a­ burgonya-termesztést szőkébb kor­látok közé szorítni annyival inkább, mivel az ültetésre vagy már beteges vagy betegségre hajló burgonya fogna hasz­náltatni. A’ kevesbült mívelés által okozott hiányt pótlandók, más gyümölcsök­et kellene növelnünk , mellyek a’ burgonyának honunkba behozatala óta a’ nélkül is eléggé elhanyagoltat­tak. Ilyetén pótlékok a’ hüvelyes vetemények általában: a’ bagolcsa, és főzeléklencse (cicer arietinum el­lens) bab (vi­­cia faba) paszuly, borsó, köles, pohánka. Ezen pótléktermények mennyiségre nézve a’ burgonyá­val ugyan nem mérkőzhetnek, de tápszerük dús tartalmánál fogva fölűlmúlják, mivel a burgonya inkább képes a’ gyom­rot tömni, mint azt tartósan és jól táplálni. A’ gumós növé­nyektől is keveset várhatni, mivel ezek szinte alá vettetvék az uralkodó ragálynak; szomorú példánk van a’ czukorrépán, (Zucker und Runkelrübe) vagy más konyh­anövényeken mint p. petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, mellyek múlt évben mind többé kevésbbé szenvedtek. Magában értődik, hogy e’ pót­léknövényeket nem termeszthetni megválasztás nélkül minden helyen, igy például a’ babot nem a’ hideg tájakon, a’ borsót nem melegeken; a’ kása és pohánka mindenütt sikerül, az utólsó mint utóvetés is a’ tarlókon. Legnagyobb figyelmet ér­demel azonban a kukoricza- mivelés, melly a’ burgonyára nézve olly kevéssé kedvező körülmények között segédünk a’ nyomorban, ’s mellynek használhatóságáról mint adalékról a’ kenyérsütésnél már két év óta olly sok kísérlet tétetett köz­zé. Végre figyelmezteti Sadler tanár a’ szakgyűlést igen tisz­telt tiszttársa Tognio tanár munkájára, a’burgonyabetegség­­ről, mellyet ő nem sokára közlend a’ t. ez. közönséggel; e­­gyedül azt kívánta, közleni a’ társulattal mit magának tapasz­talni volt alkalma “ Eddig prof. Sadler! — Melly valóban aranyakat érő észrevételekhez szabad legyen még adnom egy természettu­dományi társulatunk közgyűlésében elmondott értekezésem

Next