Társalkodó, 1847. január-október (16. évfolyam, 1-85. szám), Társalkodó, 1848. január-június (17. évfolyam, 1-25. szám)

1848-02-25 / 8. szám

odik szám Pest február 25-én. TÁRSALKODÓ. Javaslat a’ magyar közlekedési ügy rendezéséről. (Irta gróf Széchenyi István, Pozsony 1848 ) (Folytatása és vége.) A’ számítási adatoknak előbbi számunkban közlött elso­rolása után szerző gróf a’ magyar közlekedési rendszer rész­letes kifejtését taglalja, ’s ez teszi jeles dolgozatának negye­dik fejezetét. Miután szerző gróf külföldön a’ közlekedések ki­fejtését, vaspályák, csatornák, és kőutak becsét kimutatni igyekezett, a’ mondottakból a’ következtetéseket saját viszo­­nyunkra alkalmazni, ’s a’ teendőket a’ közlekedések minden á­­gaiban a’ dolgok mostani állásához képest kijelölni törekszik. Ugyanis sör.A’ külföld példája tanít, hogy a’ kereskedelmi forgalom magasb fokát sem csatornák, sem kőutak — a’ leg­jobbak sem elégíthették ki, hanem végre is vaspályákra szo­rultak; ennélfogva hiba lenne a’ közlekedési fővonalakon az öszszeköttetést hazánkban is olly módon kezdeni, mint másutt, és kőutakról térni át vaspályákra. sor. A’ megállapítandó köz­lekedési rendszerben kiváló figyelemmel kell lenni a’ hajózható folyókra, ’s azokat — mint a’ közlekedés természetes eszkö­zeit minél elébb rendezni, és jó karba helyezni szükséges. 3or Az építendő kőutakra nézve nem kell soha felejtenünk azon ne­hézségeket , mellyek nálunk különösen a’ kőutak tekintetében előfordulnak. Ugyanis legyenek bár utaink a’ legszilárdabb a­­nyagból, leghelyesb szabályok szerint készítve, olly égalj be­folyása alatt, minő a’ miénk, hol a’ hoszszu, és szigorú, leg­inkább pedig gyakran változó tél egymást fölváltva fagyot, és olvadást hoz rájok, a’ legjobb ként is okvetlen megbomlik, ’s megbizhatlan javításokat tesz ez által is évenkint szükséges­sé. Ha hozzá gondoljuk ehez, hogy hazánk sok vidékein a’ kő­anyag nagy kiterjedésű földön teljesen hi­ányzik , ’s ez által a’ kőutak fölállítása igen költségessé válik, végre azt sem fe­lejtjük , hogy épen a’ fenérintett vidékeken a’ falvak távolsá­ga ’s néptelenség azoknak fentartását vagy épen lehetlenné, vagy igen költségessé teszi, a’ kőutak fölállítására különös súlyt helyezni nem fogunk ; sőt hol a’ számítási mérleg csak némileg kedvező, kőutak helyett is inkább vaspályákat állí­tunk. MerA’ közlekedési vonalok meghatárzásánál — kivált a’ vaspálya fővonalainál elengedhetlen szabály, hogy azok a’ ki­jelölt végpontok felé egyenes irányban vezettessenek, mert ez mind az átviteli, mind a’ helybeli forgalomnak föltétele. Ezen szabályt még akkor is szigorún meg kell tartani, ha szinte ez által némelly helyek látszólag szenvednének is, mert ha a’ hely­beli érdekleteknek a’ fővonal irányára befolyás engedtetik, vagy ha a’ fővonalokkal egyszersmind minden nevezetes he­lyet érinteni akarunk, ebből okvetlenül az fog következni, hogy egy bizonyos vonalban annyi mindenféle czélok elérése fog együtt kivántatni, hogy elvégre semmi egész’s rendsze­res nem alakulhat. Kör Ne feledjük soha, hogy hazánk saját népességével, ’s termesztvényeivel a’ vasutak irányában külö­nös állásban van. Európában alig van ország, m­elly minden körülményeket mérlegezve, műtani tekintetben inkább vas­­utakra volna rendeltetve , azonban a’ néptelenség nagy sze­mélyszállításra nem nyit kilátást, terményeink többnyire olly természetűek, mellyek magas szállitásbért nem bírnak ; ná­lunk tehát minden fillérrel igen kell gazdálkodni, mi a’ szállí­tást terhelheti. Innen következik önként, hogy a’ közlekedési vonalok kikerülhető hoszszabbitását mellőzni kell, mert ettől függ a’ szállitásbér; sőt még az is következik, hogy azt, vaj­­jon"Fiume , Miskolcz, Debreczen, Arad, Szeged ’stb. melly vonalon köttessék öszsze Pesttel? vállalkozók önkényére bízni egyáltalán nem lehet, hanem szükség, hogy azt maga az ország állapítsa meg. És ezen kijelentett vezérnézetek nyomán szerző gróf a’ kijelölendő vaspályavonalak leírásához fog, előrebocsátva: mikép a’ magyar kereskedelem ’s iparfejlődés gyálpontja Bu­dapest, ez az ország szive, mellynek irányában úgy lehet te­kinteni az egyes közlekedési vonalakat, mint megannyi főe­ret, melly a’ szívből a’ vérforgást az ország véghatáraig esz­közli — e’ szerint Budapestről, vagy helyesebben mondva — Pestbudáról úgy kell a’ fővonalakat vezetni, hogy azok hazánkat világkapcsolatba juttassák, ’s e’jótéteményt lehető­leg minden országrészre áraszszák. Ezen elvnek megfelőleg négy fővonal kijelölése ajánl­kozik mindenek előtt, mint a’ magyar közlekedés alapja; t. i. egy vonal, melly a’ cs. örökös tartományokkal, ’s vele Eu­rópának minden nyugati országival kapcsolatba hozna; má­sodik, melly Pestről saját tengerpartunkkal, az által Olasz­országgal ’s a’ tengerekkel csatolna öszsze; harmadik, melly fővárosunkat a’ kelettel hozná öszszeköttetésbe, és negye­dik, melly hasonló öszszeköttetést eszközölne Galicziával ’s az éjszakkal. Ezen négy fővonal, melly más, mint vaspálya nem lehet , képezné az országos közlekedések alapját. Ezeknek jelenlegi fontossága a’ külföldi viszonyokról föltételeztetik, és a’ kivitelben a’sürgetősség mértékét azok adják meg, így pél­dául az 1. és 2. számú fővonal már kész, ’s megalakult ösz­­szeköttetésekre vezet, ellenben a’ 3. és 4ik még fejlődésben van, ’s az öszszeköttetés végirányát a’ külföldi viszonyok fog­ják majdan eldönteni, mind a’ mellett szükség, hogy az or­szág saját határai felé ezen irányban már most haladjon. A’ kijelölt négy fővonal országunkat majd egyenlő négy részre osztja; ez azonban hazánk kiterjedéséhez képest még nem elégítheti ki első kezdetben is a’ belkereskedés szüksé­geit, mert ez által még a) az egész alföld — a’haza legter­mékenyebb térfölde — a’ Tisza mindkét partja Miskolcztól Bé­­kesmegyéig minden vasúti öszszeköttetésen kívül esnék, itt pedig a’ vasúti öszszeköttetés legkönnyebb ’s legolcsóbb, b) Ha ezen termékeny vidék vaspálya által a’ központtal öszsze­köttetésbe jő, ez által más öszszeköttetések válnak azonnal nélkülözhessenekké azért is, hogy egyes vidékeknek termény­gazdagsága által más vidékek ne nyomattassanak. c) Né­melly már most emelkedő tartományi városokat a’ közelebb vaspályával szinte vaspálya által kell kapcsolatba hozni, hogy az ipar más gyárpontot ne keressen, ’s igy hanyatlástól mego­­vassanak. d) Figyelemmel kell lenni a’ vaspályáknál szüksé­ges égény-fogyasztásra is, ’s a’ pályákat olly pontokkal ösz­szeköttetésbe hozni, mellyek a’ szükséges anyagot képesek kiállitni. Ezen elveket szem előtt tartva következő három rendű vaspálya-vonalakat lehetne megállapítani, u. m. fővona­lakut: Pestbudától sör a’ Duna balpartján Pozsonyon át az úgynevezett éjszaki vaspályáig mintegy 34 mf. Ezen vonal már készülőben is van. 2or. Székesfejérvár, Siófok, ’s a’ Balaton mellett Károly városon keresztül Fiume, és Buccariig mintegy 70 mf. Sor Szolnokon keresztül Aradig mintegy 34 mf. Ezen vonal Erdélyen keresztül a’ keleti öszszeköttetést eszközlené idővel. 4or Miskolczon át Kassáig mintegy 35 mf. Ezen vo­nal jövendőben a’ Hernád völgyéből Poprád völgyébe vezet­tetvén képezné az öszszeköttetést Gallicziával, és az éjszak­kal. Öszszesen 183 mérföld. —Mellékvonalakul: ezek a’fővonalakkal létetnének kapcsolatba; 5ör Szolnoktól Debre­­czenen keresztül Szatmárig mintegy 33 mf. Ezen vonal Szat­­márig azért volna folytatandó, mert öszszekötné egyszersmind az alföldet a’ tiszai fölvidékkel, ’s Erdély egy részével, hon­nan Szatmár, Ugocsa,Mármaros megyék, ’s Erdély számos vidéke bőségesen adhatna igényt az alföldnek. Gor Mohács­ 1848.

Next