Tartós békéért, népi demokráciáért! 1952. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 27. (191.) 1952 július 6. Ára 50 fillér A francia fasiszta rendőri provokáció kudarca a béke erőinek győzelme Az egész haladó emberiség melegen üdvözli Jacques Duclos elvtársat, a Francia Kommunista Párt titkárát kiszabadulása alkalmából. Úgy értékeli ezt az eseményt, mint a francia nép nagy győzelmét a békéért és a nemzeti függetlenségért vívott harcában, mint a háborús gyújtogatók komoly vereségét. A francia kormánykörök amerikai gazdáik vezetésével már régen előkészítették ezt az aljas, fasiszta rendőri provokációt, a hazafias francia erők elleni összeesküvést s Jacques Duclosnak, a francia munkásosztály, a francia dolgozók és hazafiak legtekintélyesebb és a nép által elismert vezérei egyikének letartóztatását. E provokáció tervét az Egyesült Államokban főzték ki, amikor Baylot, a hírhedt jobboldali szocialista párizsi rendőrfőnök odaát járt. A Pinay-kormány reménykedett, hogy Jacques Duclos május 28-i törvénytelen letartóztatása néhány órával a francia hazafiaknak Ridgway pestistábornok Franciaországba érkezése ellen tiltakozó hatalmas tüntetése után meggyöngíti és elfojtja a francia nép hatalmas mozgalmát a békéért és a nemzeti függetlenségért. A bírák, akik Jacques Duclos szabadlábra helyezéséről döntöttek, kénytelen-kelletlen elismerték, hogy a Francia Kommunista Párt titkárának letartóztatása teljesen törvénytelen volt. Csattanós pofon ez a döntés a Pinay-k és a Brune-ok aljas provokációit támogató francia jobboldali szocialista vezetők és óceánontúli gazdáik számára. Jacques Duclos szabadlábra helyezése a béke erőinek győzelme, de mindenekelőtt eredménye annak a népi tömegmozgalomnak, amely Franciaországban e kiváló békeharcos kiszabadításáért megindult. A sztrájkok, utcai tüntetések és tiltakozó gyűlések, a tömeges küldöttségek, a hatóságokhoz benyújtott petíciók és más harci megmozdulások megmutatták, hogy a franciák milliói elszántan eltorlaszolják a fasizmus és a háború útját. Ezt a győzelmet óriási mértékben segítette az egész világ haladó és békeszerető erőinek tiltakozása. A nemzetközi szolidaritás, amelyről tanúságot tettek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, a Német Demokratikus Köztársaság, Korea, Vietnam dolgozói, a tüntetések és sztrájkok Olaszországban, Belgiumban, Nyugat-Németországban, Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Brazíliában és sok más országban a földkerekség minden részéből érkezett tiltakozó levelek és táviratok ezrei egész világosan megmutatták, hogy a béke védői világszerte életbevágóan fontos ügyüknek tekintik a francia népnek és legjobb fiainak ügyét. Az amerikai imperialista agreszszorok nehezen törődnek bele, hogy Franciaországban, akárcsak a többi kapitalista országban, hatalmas békemozgalom bontakozott ki. Ezért parancsolták meg francia lakásaiknak, hogy tartóztassák le és vessék börtönbe Duclos elvtársat, meg a többi hazafit. A francia békeharcosok azonban nem ijedtek meg a fasiszta provokációtól és a fasiszta önkénytől. Még jobban megszilárdították egységüket, egybeforrasztották soraikat. Sok becsületes francia, ha nem fogadja is el a kommunisták nézeteit, tökéletesen megértette, hogy a kormány a kommunista párt megtámadásával nyílt hadjáratot készít elő a béke és a demokratikus szabadságjogok ellen. Ezért nemcsak a kommunisták vettek részt a küzdelemben Jacques Duclos kiszabadításáért. Nagy számban csatlakoztak a kommunistákhoz a szocialista párt, a katolikus szervezetek tagjai és alsóbb szervezetei, valamint köztársaságiak és pártonkívüliek is. Sok nem-kommunista társadalmi szervezet, községtanács, szakszervezet, pedagógus, tudós, ügyvéd, kiváló író és művész a kormány összeesküvésén és alkotmánysértésén, felháborodva, követeibe Jacques Duclos és a többi letartóztatott szabadlábrahelyezését. Még a proletariátustól messze eső társadalmi rétegekben is, még a burzsoázia körei is kárhoztatták az amerikai imperialisták parancsára megszervezett fasiszta provokációt. Az a harc, amely Franciaországban Duclos kiszabadításáért kibontakozott, ugyanúgy, mint a párizsi fellebbviteli bíróság vádtanácsának e harc eredményeképpen kivívott döntése megint leleplezte az uralkodó osztályok ellentmondásait és nézeteltéréseit, megmutatta a burzsoázia egyes rétegeinek növekvő ellenállását az amerikai imperialistáknak való talpnyalás és a szolgalelkűség mai francia politikájával szemben. Jacques Duclos elvtárs kiszabadulása, a francia nép akcióegységének e nagyszerű győzelme igazolta a Francia Kommunista Párt politikáját is. A Francia Kommunista Párt fáradhatatlanul munkálkodik, hogy erősítse a munkásosztály egységét, egységes nemzeti frontba tömörítse az összes francia hazafiakat, akiket az az elhatározás tölt el, hogy politikai és vallási nézeteire, társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül harcoljanak a békéért és hazájuk függetlenségéért. A Francia Kommunista Párt Maurice Thoreznek, Sztálin hű tanítványának pártja, mostanában ismét bebizonyította, mily nagy a tekintélye és befolyása a tömegek között, milyen erős és kiterjedt kapcsolatok fűzik a néphez. A Francia Kommunista Párt minden megmozdulásából kitűnik, hogy nemzeti függetlenségük rettenthetetlen harcosa, a francia nép érdekeinek kipróbált védelmezője. A Francia Kommunista Párt szakadatlanul harcol a szektaszellem minden pártbeli megnyilvánulása ellen, a néptömegektől való elszakadás ellen; egyre hangsúlyozza, milyen fontos a harc a dolgozók közvetlen követeléseiért. Ennek beszűnhető, hogy a Francia Kommunista Párt — mint fennállásának dicsőséges harminckét éve alatt mindig — most is visszaverte Franciaország és a béke ellenségeit. Jacques Duclos elvtárs betegsége és bebörtönzése ellenére a harcos szellem és a rettenthetetlenség nagyszerű példáját mutatta. Óriási segítséget nyújtott a pártnak az amerikai összeesküvők leleplezésében és szétzúzásában, harcra lelkesítette a francia hazafiak millióit. A bírákhoz, a miniszterekhez, a köztársasági elnökhöz intézett mindegyik levele intő vádirat a provokáció szervezői ellen, s az imperialista háborús gyújtogatók könyörtelen leleplezése. Jacques Duclos börtönből írt levelei ugyanakkor tanúsítják megingathatatlan hitét a francia nép győzelmében, a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy Szovjetunió vezette táborának legyőzhetetlen erejében. Jacques Duclos bátor harca, amelyet a börtönben vívott, mindig lelkesítő példa lesz minden francia kommunista számára. Néhány hete a dolgozók és az értelmiségiek ezrei léptek be a Francia Kommunista Párt soraiba, s akárhányan közvetlenül Jacques Ducloshoz, a börtönbe küldték el tagfelvételi kérelmüket. Nem kétséges, hogy a reakció erőin aratott győzelem eredményeként még sokezer francia dolgozó fog csatlakozni szeretett kommunista pártjához. Ebben a helyzetben még élesebben kidomborodik, mennyire reménytelen Pinay, Brune és a többi politikai törpe kísérlete, hogy gyöngítse és elszigetelje az olyan nagy és hatalmas pártot, mint a Francia Kommunista Párt. A kommunista párt és minden francia dolgozó tudja, a reakciós erők továbbra sem mondanak le arról, hogy ne forraljanak újabb provokációkat és „összeesküvéseeket” a kommunisták és minden francia demokrata ellen. Ha ugyanis eltökélt szándékuk, hogy az országot az amerikai imperialisták uralmának rendeljék alá, előkészítsék a háborút, s tovább rontsák"a dolgozók anyagi körülményeit, föltétlenül fasiszta terrorhoz, népellenes eszközökhöz kell folyamodniuk. Ilyen körülmények között szakadatlanul fokoznunk kell a tömegek éberségét és elszántságát. Az élenjáró francia demokratikus sajtó hangsúlyozza, hogy a harc tovább folyik, s az éberség a jelen pillanat legfontosabb követelménye. A béke erőinek olyan dicső győzelméből, mint aminő Jacques Duclos elvtárs szabadulása, a francia hazafiak azt a szilárd meggyőződést merítik, hogy André Stil és a többi bebörtönzött bátor békeharcos szabadábra helyezését is hamarosan kiharcolják, s végleg halomra döntik a francia kormánynak és amerikai gazdáinak bűnös, népellenes terveit A kommunista és munkáspártok, az egész világ haladó erői a háborús gyújtogatókon aratott komoly győzelemből újabb erőt merítenek, hogy sikeresen fejezzék be a béke védelmének nagy és nemes küzdelmét A BÉKE-VILÁGTANÁCS RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKA Július 1-én kezdte meg munkáját Berlinben a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka. Friedrich profeszszor, a Német Békebizottság nevében üdvözölte a Béke-Világtanács tagjait és vendégeit, s megköszönte, hogy az ülésszak munkájának színhelyéül Berlint választották, mert ezzel nagy bizalmukat fejezték ki a német nép békeszerető erői iránt. „A világbéke ügyéhez azzal járulunk hozzá, hogy harcolunk az úgynevezett „német szerződés” ellen, amelyet hazánk nyugati és keleti részén joggal neveznek háborús szerződésnek — mondotta Friedrich professzor. — Feladatainkat abban látjuk, hogy lankadatlanul küzdünk a német kérdés békés megoldásáért és hazánk egységének viszszaállításáért.” Friedrich professzor kifejezte mélységes meggyőződését, hogy a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka elősegíti az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését. Berlin lakossága és a berlini városi tanács nevében az ülésszakot Friedrich Ebert, Nagy-Berlin főpolgármestere üdvözölte. Az ülésszak nagy bevezető beszédét Frédéric Joliot-Curie profeszszor, a Béke-Világtanács elnöke mondotta. " Az elmúlt hónapok komoly eseményeinek hatására a Béke- Világtanács irodájának április elseji oslói ülése rendkívüli ülésszakra hívta össze önöket, hogy tanulmányozzák az emberiséget ma két részre osztó problémák megoldásának békés módjait, s megtalálják ezek megvalósításának legjobb útját. A közelmúltban hozott, Németországot és Japánt érintő határozatok, a koreai fegyverszünet megkötése elé gördített akadályok, valamint a biológiai fegyverek alkalmazása világosan mutatja, hogy rosszabbodott a nemzetközi helyzet, s ez adja meg ülésszakunknak azt a jelentőséget, amellyel valamennyien tisztában vagyunk. Joliot-Curie a Béke-Világtanács irodája nevében javasolta, hogy ez év végén világkongresszust hívjanak egybe a békeharc legfontosabb problémáival kapcsolatos széleskörű véleménycsere céljából. Az ülésszak a következő három kérdést magában foglaló napirendet hagyta jóvá: 1. A német és japán kérdés békés megoldása. 2. A koreai háború azonnali megszüntetése. 3. A fegyverkezési verseny és a békeegyezményért való harc. A napirend első pontjához Gordon Schaffer, a Brit Békebizottság végrehajtó bizottságának elnöke mondott bevezető beszédet. A következőt mondotta: Ha megnyerjük a szabad, független demokratikus Japánért vívott csatát, szabad lesz az út az ázsiai béke felé. Ha véget vetünk Németország kettészakítottságának, ha biztosítjuk a külföldi csapatok kivonását német földről és lehetővé tesszük a német népnek, hogy megvédje függetlenségét és szabadságát, szétoszlatjuk az Európa fölött gyülekező háborús viharfelhőt. Nem vitathatjuk meg a japán kérdést anélkül, hogy ne vitatnánk meg a német kérdést is, és fordítva, mert a két probléma szorosan összefügg egymással. Ázsiában és Európában egyaránt ki kell harcolnunk a békét. Mind Japánnak, mind Németországnak vissza kell adni szabadságát.-" Sztálin 1941 július 3-i történelmi jelentőségű rádióbeszédének 11. évfordulója A szovjet nép országszerte megemlékezett arról, hogy 11 évvel ezelőtt, 1941 július 3-án hangzott el Sztálin történelmi jelentőségű rádióbeszéde, amely zseniális harci programmot adott a szovjet népnek a hitleri területrablók ellen, s megmutatta a győzelem útját. A „Pravda” vezércikke „Erőink kimeríthetetlenek” címmel a következőket írta: „A Nagy Honvédő Háború újból igazolta Lenin és Sztálin útmutatását, hogy a háború a nép minden anyagi és szellemi erejének legkeményebb próbaköve. Csak azok az államok állják ki ezt a próbát, amelyek a háború egész idején erősebbeknek bizonyulnak ellenfelükné gazdaságuk fejlesztése és megszervezése, csapataik tapasztalata, harcászati tudása és harci szelleme, a nép kitartása és egysége tekintetében. A történelem tapasztalata bizonyítja, hogy ilyen állam a mi szovjet szocialista államunk, amelyet Lenin és Sztálin, az emberiség nagy lángelméi alapítottak.” A szovjet sajtó számos cikkben foglalkozott ezzel a nevezetes évfordulóval. Dimitrov-napok Bulgáriában Bulgáriában legutóbb három hétig Dimitrov-napokat tartottak. Június 18-án volt ugyanis Georgi Dimitrov születésének hetvenedik, július 2-án pedig halálának harmadik évfordulója. Szófiában a dolgozók hajnaltól késő estig végeláthatatlan áradatban keresték föl Georgi Dimitrov mauzóleumát. Sok iparvállalat dolgozói újabb termelési eredményekkel ünnepelték a Dimitrov-napokat. Szófia július 2-án gyászünnepséggel adózott Georgi Dimitrov emlékének. Az ünnepségen Encsi Sztojkov elvtárs, Bulgária Kommunista Pártja központi bizottságának titkára mondott beszédet, „Három éve halt meg Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia" címmel. A gyűlés részvevői nagy lelkesedéssel küldtek üdvözletet s nagy Sztálinnak és Vuko Cservenkov elvtársnak, Bulgária Kommunista Pártja központi bizottsága főtitkárának, a bolgár minisztertanács elnökének.