Tartós békéért, népi demokráciáért! 1952. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának hetilapja * Bukarest 27. (191.) 1952 július 6. Ára 50 fillér A francia fasiszta rendőri provokáció kudarca a béke erőinek győzelme Az egész haladó emberiség mele­gen üdvözli Jacques Duclos elv­társat, a Francia Kommunista Párt titkárát kiszabadulása al­kalmából. Úgy értékeli ezt az ese­ményt, mint a francia nép nagy győzelmét a békéért és a nemzeti függetlenségért vívott harcában, mint a háborús gyújtogatók komoly vereségét. A francia kormánykörök amerikai gazdáik vezetésével már régen elő­készítették ezt az aljas, fasiszta rendőri provokációt, a hazafias francia erők elleni összeesküvést s Jacques Duclosnak, a francia mun­kásosztály, a francia dolgozók és hazafiak legtekintélyesebb és a nép által elismert vezérei egyiké­nek letartóztatását. E provokáció tervét az Egyesült Államokban főz­ték­ ki, amikor Baylot, a hírhedt jobboldali szocialista párizsi rendőr­főnök odaát járt. A Pinay-kormány reményke­dett, hogy Jacques Duclos május 28-i törvénytelen letartóztatása néhány órával a francia hazafiak­nak Ridgway pestistábornok Franciaországba érkezése ellen til­takozó hatalmas tüntetése után­­ meggyöngíti és elfojtja a francia nép hatalmas mozgalmát a békéért és a nemzeti függetlenségért. A bí­rák, akik Jacques Duclos szabad­­lábra helyezéséről döntöttek, kény­telen-kelletlen elismerték, hogy­­ a Francia Kommunista Párt titkárá­nak letartóztatása teljesen törvény­telen volt. Csattanós pofon ez a döntés a Pinay-k és a Brune-ok al­jas provokációit támogató francia jobboldali szocialista vezetők és óceánontúli gazdáik számára. Jacques Duclos szabadlábra helye­­zése a béke erőinek győzelme, de mindenekelőtt eredménye annak a népi tömegmozgalomnak, amely Franciaországban e kiváló békehar­cos kiszabadításáért megindult. A sztrájkok, utcai tüntetések és tilta­kozó gyűlések, a tömeges küldöttsé­gek, a hatóságokhoz benyújtott pe­tíciók és más harci megmozdulások megmutatták, hogy a franciák mil­liói elszántan eltorlaszolják a fa­sizmus és a háború útját. Ezt a győzelmet óriási mérték­ben segítette az egész világ haladó és békeszerető erőinek tiltakozása. A nemzetközi szolidaritás, amely­ről tanúságot tettek a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia, Bulgária, Albánia, a Német Demokratikus Köztársaság, Korea, Vietnam dolgo­zói, a tüntetések és sztrájkok Olaszországban, Belgiumban, Nyu­­gat-Németországban, Nagy-Britan­­niában, az Egyesült Államokban, Brazíliában és sok más országban a földkerekség minden részéből ér­kezett tiltakozó levelek és táviratok ezrei egész világosan megmutat­ták, hogy a béke védői világszerte életbevágóan fontos ügyüknek te­kintik a francia népnek és legjobb fiainak ügyét. Az amerikai imperialista agresz­­szorok nehezen törődnek bele, hogy Franciaországban, akárcsak a többi kapitalista országban, hatalmas bé­kemozgalom bontakozott ki. Ezért parancsolták meg francia lakásaik­nak, hogy tartóztassák le és vessék börtönbe Duclos elvtársat, meg a többi hazafit. A francia békeharco­sok azonban nem ijedtek meg a fasiszta provokációtól és a fasiszta önkénytől. Még jobban megszilár­dították egységüket, egybeforrasz­tották soraikat. Sok becsületes francia, ha nem fogadja is el a kommunisták néze­teit, tökéletesen megértette, hogy a kormány a kommunista párt meg­támadásával nyílt hadjáratot készít elő a béke és a demokratikus sza­badságjogok ellen. Ezért nemcsak a kommunisták vettek részt a küz­delemben Jacques Duclos kiszabadí­tásáért. Nagy számban csatlakoztak a kommunistákhoz a szocialista párt, a katolikus szervezetek tagjai és al­sóbb szervezetei, valamint köztár­saságiak és pártonkívüliek is. Sok nem-kommunista társadalmi szerve­zet, községtanács, szakszervezet, pe­dagógus, tudós, ügyvéd, kiváló író és művész a kormány összeesküvé­sén és alkotmánysértésén, felhábo­rodva, követeibe Jacques Duclos és a többi letartóztatott szabadlábra­­helyezését. Még a proletariátustól messze eső társadalmi rétegekben is, még a burzsoázia körei is kárhoz­tatták az amerikai imperialisták parancsára megszervezett fasiszta provokációt. Az a harc, amely Franciaország­ban Duclos kiszabadításáért kibon­takozott, ugyanúgy, mint a párizsi fellebbviteli bíróság vádtanácsának e harc eredményeképpen kivívott döntése megint leleplezte az ural­kodó osztályok ellentmondásait és nézeteltéréseit, megmutatta a bur­zsoázia egyes rétegeinek növekvő ellenállását az amerikai imperialis­táknak való talpnyalás és a szolga­­lelkűség mai francia politikájával szemben. Jacques Duclos elvtárs kiszaba­dulása, a francia nép akcióegysé­gének e nagyszerű győzelme iga­zolta a Francia Kommunista Párt politikáját is. A Francia Kommu­nista Párt fáradhatatlanul munkál­kodik, hogy erősítse a munkásosz­tály egységét, egységes nemzeti frontba tömörítse az összes francia hazafiakat, akiket az az elhatározás tölt el, hogy politikai és vallási né­zeteire, társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül harcoljanak a bé­kéért és hazájuk függetlenségéért. A Francia Kommunista Párt Maurice Thoreznek, Sztálin hű ta­nítványának pártja, mostanában ismét bebizonyította, mily nagy a tekintélye és befolyása a tömegek között, milyen erős és kiterjedt kap­csolatok fűzik a néphez. A Francia Kommunista Párt minden megmoz­dulásából kitűnik, hogy nemzeti függetlenségük rettenthetetlen har­cosa, a francia nép érdekeinek ki­próbált védelmezője. A Francia Kommunista Párt sza­kadatlanul harcol a szektaszellem minden pártbeli megnyilvánulása ellen, a néptömegektől való elsza­kadás ellen; egyre hangsúlyozza, milyen fontos a harc a dolgozók közvetlen követeléseiért. Ennek be­szűnhető, hogy a Francia Kommu­nista Párt — mint fennállásának dicsőséges harminckét éve alatt mindig — most is visszaverte Fran­ciaország és a béke ellenségeit. Jacques Duclos elvtárs betegsége és bebörtönzése ellenére a harcos szellem és a rettenthetetlenség nagyszerű példáját mutatta. Óriási segítséget nyújtott a pártnak az amerikai összeesküvők leleplezésé­ben és szétzúzásában, harcra lelke­sítette a francia hazafiak millióit. A bírákhoz, a miniszterekhez, a köztársasági elnökhöz intézett mindegyik levele intő vádirat a provokáció szervezői ellen, s az imperialista háborús gyújtogatók könyörtelen leleplezése. Jacques Duclos börtönből írt levelei ugyan­akkor tanúsítják megingathatatlan hitét a francia nép győzelmében, a béke, a demokrácia és a szocializ­mus nagy Szovjetunió vezette tá­borának legyőzhetetlen erejében. Jacques Duclos bátor harca, ame­lyet a börtönben vívott, mindig lelkesítő példa lesz minden francia kommunista számára. Néhány hete a dolgozók és az értelmiségiek ezrei léptek be a Francia Kommunista Párt soraib­a, s akárhányan közvet­lenül Jacques Ducloshoz, a börtön­be küldték el tagfelvételi kérelmü­ket. Nem kétséges, hogy a reakció erőin aratott győzelem eredménye­ként még sokezer francia dolgozó fog csatlakozni szeretett kommu­nista pártjához. Ebben a helyzetben még éleseb­ben kidomborodik, mennyire re­ménytelen Pinay, Brune és a többi politikai törpe kísérlete, hogy gyön­gítse és elszigetelje az olyan nagy és hatalmas pártot, mint a Francia Kommunista Párt. A kommunista párt és minden francia dolgozó tudja, a reakciós erők továbbra sem mondanak le arról, hogy ne forraljanak újabb provokációkat és „összeesküvése­e­ket” a kommunisták és minden francia demokrata ellen. Ha ugyanis eltökélt szándékuk, hogy az orszá­got az amerikai imperialisták ural­mának rendeljék alá, előkészítsék a háborút, s tovább rontsák"a dolgo­zók anyagi körülményeit, föltétlenül fasiszta terrorhoz, népellenes esz­közökhöz kell folyamodniuk. Ilyen körülmények között szakadatlanul fokoznunk kell a tömegek éberségét és elszántságát. Az élenjáró fran­cia demokratikus sajtó hangsú­lyozza, hogy a harc tovább folyik, s az éberség a jelen pillanat leg­fontosabb követelménye. A béke erőinek olyan dicső győ­zelméből, mint aminő Jacques Duclos elvtárs szabadulása, a francia hazafiak azt a szilárd meggyőző­dést merítik, hogy André Stil és a többi bebörtönzött bátor békeharcos szabad­ábra helyezését is hamarosan kiharcolják, s végleg halomra dön­tik a francia kormánynak és ameri­kai gazdáinak bűnös, népellenes terveit A kommunista és munkáspártok, az egész világ haladó erői a há­borús gyújtogatókon aratott komoly győzelemből újabb erőt merítenek, hogy sikeresen fejezzék be a béke védelmének nagy és nemes küzdel­mét A BÉKE-VILÁGTANÁCS RENDKÍVÜLI ÜLÉSSZAKA Július 1-én kezdte meg munkáját Berlinben a Béke-Világtanács rend­kívüli ülésszaka. Friedrich profesz­­szor, a Német Békebizottság nevé­ben üdvözölte a Béke-Világtanács tagjait és vendégeit, s megköszönte, hogy az ülésszak munkájának szín­helyéül Berlint választották, mert ezzel nagy bizalmukat fejezték ki a német nép békeszerető erői iránt. „A világbéke ügyéhez azzal járulunk hozzá, hogy harco­lunk az úgynevezett „német szerződés” ellen, amelyet ha­zánk nyugati és keleti részén joggal neveznek háborús szer­ződésnek — mondotta Friedrich professzor. — Feladatainkat abban látjuk, hogy lankadatlanul küz­dünk a német kérdés békés megol­dásáért és hazánk egységének visz­­szaállításáért.” Friedrich professzor kifejezte mélységes meggyőződését, hogy a Béke-Világtanács rendkívüli ülésszaka elősegíti az egységes, demokratikus, békeszerető Né­met­­ország megteremtését. Berlin lakossága és a berlini vá­rosi tanács nevében az ülésszakot Friedrich Ebert, Nagy-Berlin főpol­gármestere üdvözölte. Az ülésszak nagy bevezető beszé­dét Frédéric Joliot-Curie profesz­­szor, a Béke-Világtanács elnöke mondotta. " Az elmúlt hónapok komoly eseményeinek hatására a Béke- Világtanács irodájának április el­­seji oslói ülése rendkívüli ülés­szakra hívta össze önöket, hogy tanulmányozzák az emberiséget ma két részre osztó problémák meg­oldásának békés módjait, s megta­lálják ezek megvalósításának leg­jobb útját.­­ A közelmúltban hozott, Német­országot és Japánt érintő határoza­tok, a koreai fegyverszünet megkö­tése elé gördített akadályok, vala­mint a biológiai fegyverek alkal­mazása világosan mutatja, hogy rosszabbodott a nemzetközi hely­zet, s ez adja meg ülésszakunknak azt a jelentőséget, amellyel vala­mennyien tisztában vagyunk. Joliot-Curie a Béke-Világtanács irodája nevében javasolta, hogy ez év végén világkongresszust hívjanak egybe a békeharc legfontosabb pro­blémáival kapcsolatos széleskörű véleménycsere céljából. Az ülésszak a következő három­ kérdést magában foglaló napiren­det hagyta jóvá: 1. A német és japán kérdés bé­kés megoldása. 2. A koreai háború azonnali megszüntetése. 3. A fegyverkezési verseny és a békeegyezményért való harc. A napirend első pontjához Gor­don Schaffer, a Brit Békebizottság végrehajtó bizottságának elnöke mondott bevezető beszédet. A következőt mondotta: Ha megnyerjük a szabad, független demokratikus Japánért vívott csa­tát, szabad lesz az út az ázsiai béke felé. Ha véget vetünk Német­ország kettészakítottságának, ha biztosítjuk a külföldi csapatok ki­vonását német földről és lehetővé tesszük a német népnek, hogy meg­védje függetlenségét és szabadsá­gát, szétoszlatjuk az Európa fölött gyülekező háborús viharfelhőt. Nem vitathatjuk meg a japán kér­dést anélkül, hogy ne vitatnánk meg a német kérdést is, és for­dítva, mert a két probléma szoro­san összefügg egymással. Ázsiá­ban és Európában egyaránt ki kell harcolnunk a békét. Mind Japán­nak, mind Németországnak vissza kell adni szabadságát.-" Sztálin 1941 július 3-i történelmi jelentőségű rádióbeszédének 11. évfordulója A szovjet nép országszerte meg­emlékezett arról, hogy 11 évvel ez­előtt, 1941 július 3-án hangzott el Sztálin történelmi jelentőségű rá­dióbeszéde, amely zseniális harci programmot adott a szovjet népnek a hitleri területrablók ellen, s meg­mutatta a győzelem útját. A „Pravda” vezércikke „Erőink kimeríthetetlenek” címmel a követ­kezőket írta: „A Nagy Honvédő Háború újból igazolta Lenin és Sztálin útmuta­tását, hogy a háború a nép minden anyagi és szellemi erejének legke­ményebb próbaköve. Csak azok az államok állják ki ezt a próbát, ame­lyek a háború egész idején erőseb­beknek bizonyulnak ellenfelükné gazdaságuk fejlesztése és megszerve­zése, csapataik tapasztalata, harcá­szati tudása és harci szelleme, a nép kitartása és egysége tekinteté­ben. A történelem tapasztalata bi­zonyítja, hogy ilyen állam a mi szovjet szocialista államunk, ame­lyet Lenin és Sztálin, az emberiség nagy lángelméi alapítottak.” A szovjet sajtó számos cikkben foglalkozott ezzel a nevezetes év­fordulóval. Dimitrov-napok Bulgáriában Bulgáriában legutóbb három hé­tig Dimitrov-napokat tartottak. Jú­nius 18-án volt ugyanis Georgi Di­mitrov születésének hetvenedik, jú­lius 2-án pedig halálának harmadik évfordulója. Szófiában a dolgozók hajnaltól késő estig végeláthatatlan áradat­ban keresték föl Georgi Dimitrov mauzóleumát. Sok iparvállalat dol­gozói újabb termelési eredmények­kel ünnepelték a Dimitrov-napokat. Szófia július 2-án gyászünnep­séggel adózott Georgi Dimitrov emlékének. Az ünnepségen Encsi Sztojkov elvtárs, Bulgária Kom­munista Pártja központi bizottsá­gának titkára mondott beszédet, „Három éve halt meg Georgi Di­mitrov, a bolgár nép nagy fia" címmel. A gyűlés részvevői nagy lelkesedéssel küldtek üdvözletet s nagy Sztálinnak és Vuko Cserven­kov elvtársnak, Bulgária Kommu­nista Pártja központi bizottsága főtitkárának, a bolgár miniszter­­tanács elnökének.

Next