Piarista gimnázium, Tata, 1851
I. Értekezés a nyilvános nevelésnek a házi úgynevezett magánnevelés feletti hasznai s elsőbbségéről. Emberi nevelni áll a lélek- s szellemképzésben s az egyetemi tehetségek kifejtésében, mert a kezet, hogy foghassunk vele, ki kell nyitni. Miként fejthetők ki czélszerűen az eszeslényben rejlő tehetségek, minket arra a józan ész elvein készült neveléstan oktat, a melly nem egyéb, mint egy bizonyos meghatározott előismereteket, szabályokat magában foglaló vezérrendszer, mi által a növendék erkölcsi és szellemi természete a honiszükség s korigényeihez simítatik, — belőle valódi ember és polgár idomitatik. Az ügyes tanároknak úgy, valamint a gondos szülőknek, mint fejlődő gyermekeik legelső nevelőiknek illyetén irányadó rendszerről eszmélkedni, beleillesztve mind azt, mi folytán a növendék tenni valója megkönnyítetik legfőbb teendőjük, legszorosabb kötelességük. Ember jövendőjének természet ajándékin túl nevelés az alapja. Nevelési eszmék s tanrendszerek czélszerűbb s hasznosabbá tételükön sok tudomány. Ítélettel kitűnő férfiak tettleg ez ideiglen fáradoztak, fognak ezentúl is fáradozni a nélkül, hogy egykor bármelly fényes észszel kidolgozott nevelési rendszert bevégzett minta gyanánt lehetne felállítani, — eszmék, tervek, nézetek, javaslatok meg az emberi életnek cselekvés lesz az eleme, mindég egymást !*