Piarista gimnázium, Tata, 1854
A) A természettan szellemi szempontból. I. Századunk az ő jeles férfiai búvárkodása által kétség kívül a természettani ismeretek tekintetében rendkívüli s mondhatni óriási haladást tett. Különféle nemzetek természetvizsgálói vetélkedve, minden nehézséget s veszélyt megvetve, újabb s újabb felfedezési czélból földünk minden részén műutazásokat legnagyobb buzgalommal tevén, a természet ismeretét rövid idő alatt kétszer annyira vitték, mint mult században volt. Egész világrészek, melyeknek kincsei lakosainak bizalmatlanságot ápoló politikájuk miatt elrejtve valónak, nyíltak meg e nagy becsű tudománynak. Újabb korban tanultuk jobban ismerni több messze terjedő tartományok különféle ásványait, számtalan növényeit s állatait. Igen nagy hálával tartozunk e tekintetben Humboldt s Bonplandnak, kik együtt öt év alatt az elsőnek költségén mintegy 9000 mértföldnyi utat tettek,—talán a legnagyobbat, melyet valaha magányos ember önköltségén tett. — Ezeket követték mások, kik majd az örök hó- és jégfödte sarkrészek, majd az egyenlítő alatti termények vizsgálatát tűzték ki magoknak feladatul, s igy nem csoda, hogy a természet mind a három országának töménytelen számú tárgyai felfedeztetvén igen alapos változások támadtak a természetvizsgálók nézeteik s rendszereikben; nem csoda, ha ezen valóban isteni tudomány iránti szeretet mindig átalánosabb len, mely mindenkor az Isten iránt legvallásosabb érzelmeket képes az emberi kebelben gerjeszteni, mely az alkaté mindenhatóságát előttünk legvilágosabban feltárja, mely lehetetlenné teszi, hogy érett észszeli megfontolás után a halandó annak imádására le ne boruljon, ki mindezek felett mindenkor őrködik. A természettan gyarapodása velünk az őskort is világosabban ismertette meg, mert valamint az emberi ész legszebb sikerrel merészkedett ezen földről, mely neki lakhelyül szolgál a sok millió mértföldnyi távolban létező csillagok honába felemelkedni, s azoknak a mindenhatótól kiszabott pályájukat legnagyobb pontossággal kiszámítani, úgy azon fátyol is szemei előtt átláthatóbbá lön, mely földünk őskori eseményei felett leng. A természettan nem az Írott-, hanem magát a természet könyvét nyitotta meg a vizsgáló szemei előtt, mely öt képessé tette az ősvilág állatait és növényeit a mostaniakkal összehasonlíthatni, s az azok közt létező hasonlatosságot és eltéréseket meghatározhatni; ez ismerteté meg a búvárkodóval az ős- s a jelenkor természettörténetét, s valamint az égi testeket oly fényben állítja elünkbe, mely képes a megszámithatlan világok véghellen bölcsességü alkotója s fentartója mindenhatóságát megismertetni, úgy a föld minden teremtményének kül- és belszerkezetét s tulajdonait tanítja megismerni. Ez mutatja mikép földünknek minden része a sarkoktól az egyenlítőig, s innen a sarkokig különféle szerves lényeknek a természet ura bölcs és változatlan törvénye szerint lak- 1.