Piarista gimnázium, Tata, 1870
NÉ . A tanárnak legszebb, legélénkebb előadása is csak kevés sikert képes ily esetben felmutatni, minden fáradsága mellett is azon veszi észre magát, hgy előadása fárasztó s az eredmény csak a felvidítás vagy jellemzés kedvéért közbeszőtt egyes elbeszélések megjegyzésében fog állani. Számtalan oly akadály tűnik fel előtte, melyeket elhárítani és tisztázni sokszor óriási munkájába kerül vagy épen lehetetlen. E nehézségek egy része még akkor is fönmarad, ha fali képek után történik a tanítás, mert sokszor magyarázat közben egyre másra figyelmezteti tanítványait, mit, ha előttük rajzzal is képes megvilágosítani, biztosabban érzést. Kívánatos, hogy az ifjú maga is le tudja rajzolni azt, miről beszél; tanulása nem fajuland gépies magolássá, hanem kényszerítve leendő rajzot vagy tárgyat tüzetesebb szemle alá venni, mi által annak szerkezete, idoma és az egyes részek közötti arányok is elevenen vésődnek elméjébe. Amily nagy horderejű a rajz a növény s állattan tanulásában, még nagyobb fontosságot nyer az az ásványtan s a természettan, jelesen a géptan előadásánál. Mert a mértani rajz előismeretei nélkül alig képes az ifjú az egyes alakok származását felfogni, vagy a bonyolódottabb összalaklatokat egyszerű alakjaikra vis- szavezetni. Képtelen a külömböző síkokból összetett jegeceket lerajzolni vagy azokban egyes meghatározott pontokat vagy tengelyeket felfogni. Hogy a géptannal foglalkozó a rajzot épen nem nélkülözheti, fölösleges is mondanom. Minthogy pedig az egyes tantárgy eredménye rendesen attól függ, mily kapcsolatban áll az a többihez, mennyire kiegészítője egyike a másiknak: természetesen nem kis fontosságú dolog, hogy egyes osztályokban mely tantárgyak, s mily kiterjedésben tanítassanak. A mértani rajz, de különösen a távlattan, mely a classikai tudományok mellett mintegy alkalmazott logikának tekinthető, már fejlettebb elmét s élesebb látást kíván, mint a mennyivel a gyma. első osztályú ifjúsága bir. Igénytelen nézetem s tapasztalatom szerint különösen az utóbbi igen nehezen tehető megfoghatóvá még a jobb tanulóknak is, s igy a czél, mit általa elérni óhajtunk, a helyes látás fejlesztése s a combináló tehetség felébresztése mindannyiban igen csekély mértékben érhető el. Igen kívánatos volna tehát, ha a tárlattan előadása a harmadik osztálynak tétetnék tárgyává, s e helyett az első osztályban a mértani alakokra visszavihető levél- s virágidomok lennének tárgyalandók oly módon, hogy az ifjú lassanként az árnyéklattan elemeit is elsajátítaná. Házi foglalatosságul ajánlható volna az ifjúnak hogy a talált növények egyes részeit a természet után rajzolja le szünóráiban, s munkálatát tanárjának alkalmilag bemutassa. Ez önálló természet utáni dolgozatok, míg egy részről a legnagyobb megfigyelésre, s önmunkásságra serkentik az ifjút, másrészt igen nagy élvezetet szereznek neki ama jutalmazó öntudatban, hogy rajzminta nélkül helyeset tudott előállítani. Ilynemű eljárásnak eredménye leend azután a valódi művészet eszméi iránti fogékonyság, az igazi aesthetikai képzettség. Mert vajmi nehéz szép formáknak eszményiségéhez valódi élvezettel felemelkedni, ha a legegyszerűbb alakok felfogásához sincs kellő képzettségünk! A szellemi kiképezéshez az anyagi jólét szolgáltatja az eszközöket, míg a szerzett ismeretek viszont helyzetünk viszonyait varázsolják sokkal kedvezőbbekké s kényelmesbekké. Amaz bizonytalan tulajdonunk, emez elsajátithatlan birtokunk, mely minden körülményeink között hasznossá vagy élvezetessé válik reánk nézve. A gymnasialis tantárgyak közül a humanisticus tárgyakból, melyek mintegy előkészítik általános műveltségre, az ifjú, ha a harmadik vagy negyedik osztálylyal tanulmányait félbe szakítja, vajmi kevés hasznavehetőt visz magával az életbe. Mert a classikai remekművek szellembe még behatolni nem tudott, a száraz grammaticai szabályok halmaza pedig magában véve még értékkel nem bir, meg a rajz, ha még oly keveset sajátított is el belőle minden körülmény között segítségére leend. Pedig számtalan ifjú korlátolt anyagi helyzeténél vagy más oknál fogva, a gymn. cursust kezdi meg, míg később valamely külön szaktudományra szeretné magát adni, s a felsőbb reál vagy politechnikum tanfolyamát elvégezni; sokan pedig épen csak gyenge koruk miatt látogatják a helyben levő intézetet s azután valamely iparágra adják magukat, mindkét esetben hézagot pótló az utóbbi tantervbe behozott rajzoktatás. Korunkban, midőn az ipar oly óriási lépéssel halad, szükséges mindenkire nézve, ki evvel némi viszonyban áll, a rajznak némi ismerete. Általa, nemcsak lépést tarthat az általános haladással, hanem képes leeni az egyes ipartermékek czélszerűségét s alkalmazhatóságát megitélni, sőt talán saját szerencsés jó gondolatja és eszméje kivihetőségét megbírálni s másoknak is azt tervezetben bemutatni. Divatkorunk követelményeinek alig lesz képes egy mesterember is megfelelni, ha az őseitől öröklött keménypapír mustrák után akarna dolgozni, s nem iparkodnék elsajátítani maga előnyére azt, mit az uralkodó ízlés s egyesek teremtő elméje számtalan rajzokban szór szét a világba. Hogyan boldogulna egy kissé bonyolódottabb rajzzal az, kinek a kisebbített mértékekről vagy arányokról fogalma sincs? Müszlése csak annyi, a mennyit egykori mesterétől megtanult; pedig mily sokféle változatosságban szellemben tudná egy ügyes kéz a természet alakjait felhasználni. A rajzoktatás hiánya az oka, hogy a kisebb városi mesteremberek oly annyira elmaradnak, ezen segíteni s iparos osztályunk helyzetén javítani a vasárnapi rajzoktatás létesítése által, méltán minden város tanácsának első gondjai közé tartoznék. A kinek életfeladatához a rajz épen nem szükséges az a szellemi élvezet örömeiben részesül általa. Bármit tesz vagy rendez, meglátszik rajta az összhang- ' 5