Piarista gimnázium, Tata, 1871

ból dörzsölés által mintegy kicsaljuk a villanyosságot, a dörzsölő por kicsalja azt, a fővezető utat nyit neki s összegyűjti. Még nagyobb mértékben eszközli ezt a fegyverzett palack. Ez széles szájú nagy üvegedény, kivül­­belül bevonva ónlemezzel, csak a széle van bemázolva borszeszben felolvasztott spanyolviaszszal, nehogy a külső fegyverzet, az ónlevél, a belsőt érinthesse. Födelén át kivül gombban végződő sodrony, vagy rézszál vagyon, mely benne fenékig ér; gombja pedig rézlánc által a rézhengerrel közlekedik. Hogy még több vil­lanyosság gyűjtessék, több ily üveget kell egymással összekötni. A belső fegyverzetben,­­ónbérlésben, össze­gyűl a villany, s a külső fegyverzet, ónboríték, mely a földdel leeresztett sodrony által összeköttetésben vagyon, ellenkezőleg lesz villanyozva. E két villanyosságot össze lehet kötni, és pedig kisütő által, mely eszköz két szál rézsodronyból áll, gömbön végződvén üvegnyéllel. Ha a belső fegyverzet az egyik szálnak, a külső fegyverzet a másiknak gombjával érintetik, kivált sötétben, látható szikra támad, és bizonyos serce­gés vagy pattogás is hallható. Ha pedig kéz által történik az összebocsátás, akkor az ember egyik kezével a külső fegyverzetet, a másikkal a belsőt, vagyis a vele közlekedésben levő gombot illetvén, erős rándulást érez; sőt ha többen összefogódznak,­­­­s az első az üveg külső ónlevelét érinti egyik kezével, s ez utósó ugyanakkor a gombot,­—valamennyien ugyanazon pillanatban tapasztalják a villanyütést. A villanyosság tü­neményeinek vizsgálatához tartozik még sziget is. Ez üveglábakon álló jól kiszárított falap, olykor szék is. Az erre elhelyezett tárgyba belevezetett villany ott megsürüdik. Már azon sajátsága a testeknek, mely legkönnyebben a villanygép és készüléke által hozatik létre, idegen (görög, latin) nyelven electricitas-nak, magyarul régiesen gyantárosságnak, most villanyosságnak neveztetik. Azonban a villanyos test nem csak villog, hanem hat mind az öt érzékre. Sötétben t. i. a villa­nyosság, vagyis ennek szikrája, lángja látszik. Ha ujjunkkal kicsaljuk a szikrát, pattogást, sercegést hallani. Az orr a foghagymáéhoz hasonló szagot érez. Kezünkkel érintvén a villanyozott testet, úgy tetszik, mintha pókhálóhoz nyúltunk volna. Ha hegyes sodronyon az üvegen gerjesztett villanyt vezetjük nyelvünkre, sa­vanyú íz támad; ha pedig a gyantából valót, ennek lúg íze van; az üvegvillany a növény kék festékét, színét vörössé változtatja; a gyantavillany pedig a vörösből a kéket visszaállítja; az üvegvillany sötétben hegyes vezetőn bocsáttatván ki, széttartó sugarakat mutat, ellenben a gyantavillany fényes pontokat képez; még inkább feltűnő ez, ha kénporral meghintett gyantalapra rézkarika vagy gomb létetik, s erre villany eresztetik: ha ez üvegből jött, akkor szétsugárzó napalakú idom származik, ha gyantából, akkor az idom vagy sugártalan kör, vagy, ha vannak is némi sugarai, azok nem hegyesek, s egészen más alakúak. Mind­ezekből mi következik? Az, hogy kétféle villanyosság létezik, mely nem csak különbözik egymástól, hanem ellenkezik is egymással. Annál is inkább áll ez, ha figyelemmel kísérjük a következő jelenetet. Már a leg­régibb korban tudták azt a tudósok, hogy a dörzsölt borostyánkő a könnyebb testeket vonzza, de manap sokkal bővebb a mi ebbeli ismeretünk. Függjön selyemszálról egy nem villanyozott (nem dörzsölt) üveghen­ger, és vigyünk közelébe villanyozott üveghengert, azonnal észreveszszük, hogy a két henger egymáshoz vonzódik. Hasonlóképen történik ez, ha nem villanyozott gyanta­ henger, ily anyagú villanyozottnak jő kö­zelségébe. Ellenben villanyozzuk meg a függő üveg- és gyantahengereket is, és hozzuk ismét elsőben a vil­lanyozott üveghengerhez a villanyozott üveghengert, azután pedig a villanyozott gyanta­hengert, s mit tapasztalunk? A villanyozott üveghenger a villanyozott üveghengert eltaszítja, de a villanyozott gyantahen­gert vonzza magához; miből azt hozzuk le, hogy az üveg- és gyanta-villanyosság nem ugyanaz, hanem egy­mással ellenkező. S mivel, ha a függő gyantahengert villanyozzuk, s azután mind a villanyozott üveg, mind a gyantahengert közelébe viszszük, ismét azt látjuk, hogy a villanyozott gyantahenger a villanyozott gyanta­hengert el­taszítja magától, holott a villanyozott üveghengert húzza magához ; már nagyon világos, hogy kétféle villanyosság létezik. E tapasztalatból a természettudósok e szabályt alkották. Az egynemű villa­nyosságok egymást taszítják, a különnemüek pedig egymást vonzzák. Hozzájárul, hogyha p. o. selyemszálon függő két bodzabél-golyócska tartotik villanyozott testhez, ez amazokat mint könnyebbeket magához vonzza, azután pedig velök közölvén villanyosságát, magától eltaszítja.­­ A tapasztalás meg azt is tanítja, hogy némely testek dörzsölés által lesznek villanyossá , mások ellenben semmi ily eljárás által nem villanyozha­­tók; de innét azt is tapasztalhatni, hogy vannak testek, melyek be nem veszik a másban felgerjesztett villa­

Next