Piarista gimnázium, Tata, 1873
sincs, bizonytalan. Hihetőleg a török idők viharai semmisíték meg, és pedig legvalószínűbb 1543-ban, midőn a törökök által felgyújtott királyi mulató helyek és fürdők sorsában a monostor is osztozhatott. Fuxhoffer Damián állítja, hogy a monostor a hajdani királyi vár nyugati részén, mintegy 200 lépés távolnyira a régi városnak helyét foglalta el, melynek nyomait még maga látta volna, s melyen keresztül jelenleg utca van, fekvése a várnál alacsonyabb, de a réteknél magasabb. A monostor kerítésén belül a kertben létezett volna egy meleg tó, mely barátfürdő s ide közel egy hideg forrás, mely papkút név alatt ismertetett volna a lakosságtól. Ezen leírás szerint a monostor a mostani hajdú utcának azon részén lehetett, mely a tataiaktól Burgundiának neveztetik, és pedig a magánosan álló város pincéje felett. A szt. Péter és Pál apostolokról nevezett tatai apátságnak pedig csak címe maradt fen, melyet jelenleg Bagó Gergely, kalocsai kanonok visel. Nem kevésbbé homályos a jelenleg is fenálló tatai vár építtetése is. Királyaink közt Zsigmond az első, ki Tatán, mint vadászatra alkalmas helyen huzamosb ideig szokott időzni. Itt kereste fel a királyt 1426-ban Szerbia ősz fejedelme, Lazarevics István, unokaöcscse, Brankovics Györgygyel és számos szerb úrral, hogy vele szerződésre lépjen, s tartományát a mindig belőbb nyomuló törökök ellen biztosítsa. Ide sietett Zsigmond vadászatra királyi barátjával, Jagelló lengyel királyival a budai torna s az azt követő hosszas ünnepélyek és vigalmak befejezte után. A királynak többszörös itt tartózkodásából tehát azon helyes következtetést vonhatjuk, hogy itt méltóságához illő lakhelynek kellett lenni. Ámbár Zsigmond korában kelt okmányokban várról nem, de villa és kolostorról létezik említés, mégis tekintve a vár épitésmódját s azon körülményt, hogy csak egy pár évig uralkodott, közvetlen utódai Albert király és Erzsébet Tatát már mint várat Rozgonyi István, temesvári főispánnak elzálogositák, bátran állíthatjuk, hogy a mostani vár neki köszöni létét. Ebből egyszersmind világos, hogy Tata nem maradt a bencések kezében, hanem királyi birtokká lön, s a király konyhajószágai közé tartozott. Királyi birtok vala Mátyás alatt is, kinek szintén kedvenc tartózkodási helye volt. Bonfin szerint a vár Mátyás idejében csillag alakú, kettős védfallal, bástyákkal és sáncokkal volt erősítve és mély árkokkal vétetek körül, melyeket a vár tövében felbugyogó hideg és meleg forrásvízzel lehetett megtölteni; az előcsarnok szűk udvarát környező épületben gazdagon aranyozott éttermek s nagyszerű szobák léteztek, melyeknek emeletes boltozatai bőven aranynyal s metszvényekkel ékesítvék. E várban találták Szulejmán követei II. Lajos királyt is. Az ifjú szultán, ki Szelimnek 1520-ban történt halála után lépett a trónra , Bélay Barnabásnak a Konstantinápolyban időző s a béke meghoszszabbítását sürgető magyar követnek, kinyilvánítá, hogy csakis adófizetés mellett hajlandó abba beleegyezni. Ugyanezt üzente meg Szulejmán a magyar királynak is Behrum csausz követe által, s hogy annál könnyebben célt érjen, egyszersmind Jalta vívására is egy hadat küldött. A szultán ezen eljárása, kivált pedig az adókövetelése annyira felingerelte a magyar kormánytanács büszkeségét, hogy a csauszt. Visszatorlásul Bélay oly huzamos letartóztatásáért, előbb Budán, utóbb Tatán fogságra vetette. Istvánffy történetíró szerint Lajos a török követet a tatai vár keleti bástyájáról a tóba dobatta volna, de a török források s későbbi követjelentésekben csak a követ fogságáról van szó, valamint Ibrahim nagyvezérnek az 1534-es évben Ferdinándhoz intézett levelében is; ennélfogva Istvánffy fenebbi állítása alaptalannak mondható). Az erre csakhamar bekövetkezett gyászos emlékű mohácsi vész után Tata majd János, majd Ferdinánd királynak hódolt, a török pusztítások idején pedig Komáromnak elővárául szolgált. 1526-ban II. Lajos szerencsétlen halála után szept. hóban Szulejmán Budát hatalmába kerítvén, csapatait a dunántúli kerület elpusztítására küldé, Visegrádot a koronával néhány barát és paraszt mentette meg. Tata, Komárom, Esztergom és Fehérvár épségben maradtak, mert a török csak nyílt helységeket dúlt, várat nem vívott. A mohácsi vész után Szapolyai János és Ferdinánd versenykirályok közt kitört elkeseredett pártharcokon kívül a folytonos török hadjáratok is emészték a nemzet erejét, melyek folyamában Tata számos ) Horváth Mihály Magyarország tört. II. köt. 648. lap.