Piarista gimnázium, Tata, 1874
z tesiensi: Paulo Prusenszky; Csakvariensi: Adamo Gergye; Tatensi: Georgio Kelley. Utriusque Dominii Bationista Francisco Nauhauser; Frumentariis: Gesztesiensi: Andrea Nagy; Tatensi: Francisco Cserventsik. Aedili Scriba Joanne Jacobo Aigner, Piscinarum magistro: Joanne Adler; Geometris Francisco Böhm, Georgio Erenberg; Spanis Oeconomicis: Josepho Molnár Tatensi; Emerico Kiss Bokodiensi, Ignatio Házy Igmandiensi; Joanne Závody Aszariensi, Eximiis Dominis Architectis: Murariorum Magistro: Jacobo Feiner, Fabro Lignario Josepho Eder; huius aedificii Magistris. Scriptore Josepho Sigisberto Eder; Collegis eiusdem Joann. Bapt. Ladislao Fontányi, Joanne Baptista Schendl. Officii Oeconomiae Directorialis Cancellistis. Notariis oppidi Tata Josepho Kováts, Tóvárosiensi: Joanne Büky. Judicibus Tatensi: Adamo Ferentzy, Tóváros: Joanne Bury, et haec O. A. M. D. G. B. Y. M. I. P. S. A fölebb emlitett csűrt, falai részint megerősíttetvén, részint lerontatván, négy tanteremre osztották fel; ezek mindegyike 4°, 4" és 8" hosszú, 3°, 1', 11" széles, 2°, 11" magas, az ablakok, szemmel tartván a paedagogiai szabályt, úgy alkalmaztattak, hogy a világosság bal kézről hasson be. A tó felé még egy harmadik falat húztak a folyosó számára, északi részéhez szintén csatoltak kis folyosót, mely majd az építendő épületnek közepét képezte. Az első magtárból, a főépület kicsiny lévén, a leendő tanárok számára négy szobát csináltak. Nehogy a plébánosnak alkalmatlanok legyenek, egyik szobát változtatták át ideiglenesen házi kápolnává, melyben az első szt. mise jul. 14. zárt ajtóknál mondatott. Számosan látogatták meg e napon az évkönyvek szerint kora reggeltől késő estig a piaristákat, különféle ajándékokkal halmozván el őket. Sokan a kápolna számára képeket és viaszgyertyákat, mások pedig konyha eszközöket, asztalterítőket, ágyneműeket és kézterülőket adományoztak. Az ifjúság számára azonban nagyobbszerü kápolna szükségeltetvén, e célra átalakították a második magtárt, melyet még ugyanazon évben Lorano Miklós kifestett. A harangokat Eisenberger József győri iparos öntötte. A nagyobbik 83, a kisebbik pedig 48 fontos volt, az előbbit a lauretáni b. szűz Máriának, az utóbbit József, Mária jegyesének tiszteletére áldotta meg Zichy Ferenc győri püspök. Ugyanez alkalommal Sterin Ferencz győri festőtől megvették szt. Miklós és szűz Mária képét, az egyiket hat hollandi, a másikat két körmöci aranyon. Tapolcsányi Gergely rendelete folytán az alapító örök emlékezetére a kápolna védszentjéül szt. Miklós választatott. Fölszenteltetett nov. 10. Virágh János püspöki biztos által. A hevenyészett épületek a tanárok és tanulók befogadására elkészülvén, a társház első szerzetes családja a következő vola: Wimmer Ágoston, házfőnök, Modrovszky Wolfgang, házi másodfőnök, Vietoris Gergely a bölcsészetnek, Krolik Balázs a szónoklat és költészettannak, Podhratzky Mihály a syntaxis és grammaticának, Marsovszky Dávid a principiak és elemi osztályoknak tanára. Ulisch Gottfried és Botkó Péter rendtársak. A sietés és költségkimélés okozta szűk, alacsony és összetákolt társház azonban csakhamar mindenkinek nemtetszésével találkozván, a házfőnök kérte a provinciálist, engedje meg, hogy az újabbkori építészet elegantiáját szemmel tartva, legalább középszerű szerzetházat építhessenek; mire a rendfőnök előbb Gáspár nevű ausztriai piaristának, ki a váci bazilika épitését vezette, tanácsát kikérvén, igenlő választ adott. De az ügynek nagyobb lendületet és a leendő társháznak szebb alakot kölcsönzött Valero Jakab, ki az 1766/7 tanévre házfőnöknek neveztetett ki. Az építészetben kitűnően jártas házfőnök csakhamar új alaprajzzal lepte meg társait. Eltérve a régi tervtől, mely szerint a ház délről északra hosszú frontban építtessék, három szárnyat, u. m. északi, keleti s délit határzott. Az alapkövek 1767. márc. 9. az északi részen tétettek le, és pedig a legszilárdabb márványba, biztosíttatván igy némileg a földrengések ellen, melyek az évkönyvek szerint e vidéken gyakoriak valának *). Társházunkat, dacára erős márvány alapzatának s fél ötnél szélesebb falainak, két földrengés mégis megingatta, nevezetesen az 1806. sept. 22-én esti 9 órakor észlelt, mely egymás után háromszor ismétlődött. Az első lökés 3 percig tartott, a második öt perc múlva valamivel gyengébb, a harmadik 10 órakor már alig volt észrevehető. A miénken úgy, mint számos más épületen jelentős