Piarista gimnázium, Tata, 1885
Szárazföldi közlekedő eszközök a rómaiaknál. Tudomány és műveltség csakis oly emberek között lehet közös kincsesé, kik sűrűn közlekednek egymással. Ez alatt a század alatt, melyben a gőz a közlekedés szolgálatába szegődött, többet haladt az emberiség, mint eladdig összevéve. A tudomány, ipar, kereskedelem lángképzelettel sem sejthetett jótékony forradalmon tökéletesedett át. A társadalmi viszonyok annyira átalakultak, hogy nagyapáink társadalmi viszonyai előttünk, úgyszólván, ma már teljesen érthetetlenek. A sűrű és könnyű közlekedés által az eszmék s gondolatok átalánosulnak; a patriarchális összetartás lazul ; a tudomány mai vívmánya holnap már az egész világ közös tulajdona; a kereskedelmi összeköttetés hálóként fogja be a föld kerekségét; az olvasási vágy a falusi per guardiájába is belopódzott. A villany és léghajó már többet alig változtathatnak, annyi azonban kétségtelen, hogy megtétetik az emberiséggel az utolsó lépést a kosmopolitizmus örvényébe. Vajon gátat hány a nemzetiségeknek divatszerűleg föltűnt egyesülési törekvése ? Ki merne rá felelni ? Korunk kedvező közlekedési viszonyai közül nem lesz érdektelen visszatekintenünk egy hatalmas és magas műveltségű régi nemzet közlekedésére és teherszállítására. Egy rejtélylyel így kevesebb fedi majd magas műveltségük okát; így határozhatjuk meg a mi közlekedésünknél észlelhető haladásfokot; így méltányolhatjuk valóban közlekedésünk csodaszerű tökéletességét; így tudhatjuk meg, mit és mennyiben hagyott érintetlenül a közbeeső két ezredév. A jelen dolgozat, mint alapvető, magukat a rómaiak közlekedő eszközeit állítja össze, azok közül is csak a szárazföldieket. 1*