Piarista gimnázium, Tata, 1895

Ezredéves ünnepély gymnasiumunkban. Hazánk fennállásának ezredik esztendejében mindenütt ünnepel a magyar. Versenyre kelve a drága haza ezeréves életének alkonyán a lelkesedésben, mindenki túl akarja szár­nyalni a másikat. Gyönyörű verseny ez, mert a jövendő becses záloga és egy új ezredév biztató sugara. Gymnasiumunk sem maradt hátra az általános lelkesedés közepette, mert május 9-én oly sikerült ünnepélyt rendezett, a­milyent egy kis gym­nasium meglehetős szerény viszonyai között még távolról sem remélhetett volna senki. Hosszantartó kedvezőtlen, borongós időjárás után végre ragyogó szép időt hozott május 9-re. Mintha a természet is tudta volna, hogy ezen a napon nyájas arczot illik ölteni, mert nem közönséges dologra készül az ifjúság, a nemzet vi­lága, a haza reménye és jövendő támasza. De különben nem­csak az ifjúság ünnepe volt ez, hanem az egész városé, mert aki csak tehette, megjelent, hogy együtt ünnepeljen az ifjú­sággal. Nem is látott még templomunk meg intézetünk soha akkora közönséget, mint e napon. A műsor ünnepies szent­misével kezdődött, melyet „Te Deum“ előzött meg. Csak úgy szorongott a nagy közönség a templomban a mise alatt, melyet Pintér Elek, gymnasiumi igazgató tartott. Szent­mise után díszes felvonulást rendezett

Next