Piarista gimnázium, Tata, 1895
Ezredéves ünnepély gymnasiumunkban. Hazánk fennállásának ezredik esztendejében mindenütt ünnepel a magyar. Versenyre kelve a drága haza ezeréves életének alkonyán a lelkesedésben, mindenki túl akarja szárnyalni a másikat. Gyönyörű verseny ez, mert a jövendő becses záloga és egy új ezredév biztató sugara. Gymnasiumunk sem maradt hátra az általános lelkesedés közepette, mert május 9-én oly sikerült ünnepélyt rendezett, amilyent egy kis gymnasium meglehetős szerény viszonyai között még távolról sem remélhetett volna senki. Hosszantartó kedvezőtlen, borongós időjárás után végre ragyogó szép időt hozott május 9-re. Mintha a természet is tudta volna, hogy ezen a napon nyájas arczot illik ölteni, mert nem közönséges dologra készül az ifjúság, a nemzet világa, a haza reménye és jövendő támasza. De különben nemcsak az ifjúság ünnepe volt ez, hanem az egész városé, mert aki csak tehette, megjelent, hogy együtt ünnepeljen az ifjúsággal. Nem is látott még templomunk meg intézetünk soha akkora közönséget, mint e napon. A műsor ünnepies szentmisével kezdődött, melyet „Te Deum“ előzött meg. Csak úgy szorongott a nagy közönség a templomban a mise alatt, melyet Pintér Elek, gymnasiumi igazgató tartott. Szentmise után díszes felvonulást rendezett