Piarista gimnázium, Tata, 1913
állandósítani csak akkor lehet, ha az megfelel a diák természetrajzának, ha érzi, hogy az vele közös, hozzá való, s azzal össze tud forrni. Elsősorban ide tartozik mindaz, mi alkalmas arra, hogy a diákot közelebb hozza az élethez, közelebb hozza a társadalomhoz. A diákember nagyon sokat ad a társadalom ítéletére. A diákszínpad deszkáin elért , sokszor talán kierőszakolt taps, egy-egy jóakaratú s felülről jövő vállveregetés a képzelt érdemek legcsekélyebb elismerése is néha emberfeletti munkára tudják sarkalni a diákgyereket. Hisz a mai korban is a footballista, az athléta, nagy tekintélynek örvend társai előtt s vezetőszerepet játszik. A kötelező tantárgyak nem rendelkeznek oly vonzóerővel, mert ott a dicséretből édes-kevés jut ki, s az is csak szűk körben. A kötelességteljesítés nem érdem, hanem szükségszerűség, el nem végzése pedig lelkiismeretlenség számba megy. Épen ezért az iskolai tárgyaknak az ismeretszerzésen kívül az a fontos hivatásuk van, hogy az ifjúságot a lelkiismeretes kötelességteljesítésre tanítsák, buzdítsák, serkentsék, a rendkívüli tárgyak s mindazon törekvések, mik az előbbiek körén kívül esnek, arra szolgálnak, hogy az ifjúban felkeltsék az érvényesülni akarásnak a vágyát, s arra indítsák, hogy köteles munkáján kívül más irányban is képezze ki magát. Legalkalmasabb erre a „világot jelentő deszka." A szereplőn függő szemek és minden mozdulat jóakaratú megbírálása, s az előre várt elismerés nagy mértékben hatnak közre, hogy az ifjú a legnagyobb erőfeszítéssel törekedjék arra, hogy erejéhez képest jót nyújtson. A régi intézetek ezért kultiválták annyira az iskolai színpadot s mint tudjuk, Tatán is sok kellemes órát szerzettek a közönségnek a XVIII. sz. közepén s vége felé.) Az akadémiák (mai napság önképzőkörök) kevesebb vonzóerővel voltak, mert a diákság szűk társadalmi körén túl már nem igen vettek tudomást róluk. Viszont a vitatkozások, a disputák nagyobb kedveltségnek örvendettek, mert díszes közönség jelenlétében folytak le.2) Voltak emellett azonban más tárgyak is, melyek hol több, hol kevesebb sikerrel jó sokáig fenntartották már magukat. A Tatai diákélet a XVIII. sz. közepén. A tatai kegyesz. főgimn. 1911/12. évi értesitője. , 2) U. o.