Piarista gimnázium, Tata, 1917
VESZPRÉMI VÁROSY TIVADAR (Meghalt: 1917. évi július hó 15-én.) Súlyos veszteség érte a nyár folyamán intézetünket. Rövid szenvedés után, szívszélhüdés következtében, hirtelen elhunyt tankerületünk főigazgatója: Városy Tivadar. 15 éven át volt jóságos lelkű, hivatott felügyelője intézetünknek. E magas, de felelősségteljes állás nem nyújt alkalmat zajos, de többnyire múló sikerre, itt a kötelességteljesítés csak évek hosszú sora után hozza meg gyümölcsét az ifjúság szellemi kiképzésében, a köz kulturaivójának emelésében. Városy Tivadar egy életet szentelt az ifjúság nevelésének. Széleskörű tudás, nagy emberismeret, meggyőződéséhez való törhetetlen ragaszkodás jellemezték minden lépését. Lelke mélyéből fakadó vallásos hite áthatotta egész lényét. Ebből magyarázható önmagához való szigorúsága kötelességeinek rendkívül pontos teljesítésében, de ugyancsak ebből következik nagy szeretete az ifjúság iránt is. Szerette az ifjúságot, mert minden egyes tanulóban végtelen értékű kincset látott, melynek kicsiszolása, napfényre hozatala a nevelő feladata. Vallásos, erkölcsi nevelés, lelkünk végtelenbe nyúló vágyainak és a tudásnak harmóniába való hozatala volt nevelési eszményképe. Ezért szeretete az ifjúság iránt nem abban állott, hogy nézzünk el mindent az ifjúnak, majd az élet embert farag belőle: ő olyan ifjúságot akart intézeteiből kibocsátani, mely már itt megszokta és megszerette a munkát és amely ifjúság a lelkiismeretes kötelességteljesítés által már a középiskola padjain jellemes emberré lett, akik azután megállják helyüket az élet nagy küzdőterén is.