Piarista gimnázium, Tata, 1924

Az 1924—25. iskolaév története. Változás a tantestületben. A kegyes tanitórend főnöke Horváth Sándor kegyest­ tanért 43 évi buzgó tanári működése után, melyből 19 évet intézetünknél töltött, a jól kiérdemelt nyugalomba helyezte Debrecenben. Midőn szeretett és mindenkitől nagyrabecsült kartársunktól e helyen is búcsút veszünk, őszinte szívvel óhajtjuk, hogy a Mindenható hosszú, boldog élettel koronázza meg fáradságos működését. — Öveges József kegyést, tanárt pedig a váczi főgim­náziumhoz helyezte át a rendfőnökség. E két eltávozott kartárs helyébe jött Agárdy Gyula k. r. tanár Váczról és Széll János k. r. tanár a budapesti k. r. tanárképző intézetből. — Tantestületünk lankadatlan működését az egész tanév folyamán nem zavarta meg semmiféle gátló körülmény és ha még mindig nem tudtuk elérni a háború előtti eredményeket, annak oka az iskolán kívül álló társa­dalmi nehéz viszonyokban keresendő. A tanév megkezdése. A tanévet a rendes időben kezdtük meg. Augusztus 28-án volt az alakulógyűlés; aug. 29-, 30-, 31-én javító és magánvizsgák; szept. 1-, 2-, 4-én beírások, 5-én Veni Sancte. — A tanítás menetét az egész tanévben sem járványos betegség, sem egyéb gátló körülmény nem zavarta, amit örömmel állapítunk meg. Valláserkölcsi nevelés. Ifjúságunk erkölcsi viselkedésével álta­lában meg vagyunk elégedve; kötelességérzete és szorgalma azonban országszerte és így nálunk is erősebb kifogás alá esik. Ez utóbbinak okát megtaláljuk a még mindig elég zavaros társadalmi viszonyainkban és az ebből folyó csekély mértékű szülői ellenőrzésben, de legfő­­képen a túlságba vitt sportolásban, ennek is egyik ágában, a labda­rúgásban, mely a nyers ösztönök felkorbácsolásával teljesen leköti a ki nem forrott fiatal lélek minden érdeklődését. E téren kellene a szülői háznak az iskola segítségére lennie, hogy közös erővel tartsuk helyes mederben a szenvedélyeknek korlátot ismerni nem akaró áradatát.­­ Az iskolai életben előforduló apróbb kihágásokon kívül nagyobb fokú erkölcsi botlás is csak egy-két esetben fordult elő. — hát, ifjúságunk a téli hónapok kivételével naponként szentmisén

Next