Taxisok világa, 1997. (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

TARTALOM Kivégzés a Kismarton­ úton 3. Mindenre elszánt fiatalok Újszegeden 5. Az érdekképviseletek ma sajnálatos módon egymással szemben állnak 6. Mercedes-Benz A-osztály 11. Az új taxiállomás-tervezetről 12. Európai szinten kell a taxikérdést rendezni 14. A taxifoglalkozáshoz való hozzáférés 17. Szűk helyen segít a Parkollot 19. Banditák az éjszakában 19. Nicsak, ki szívat még? 20. A Hatalom arroganciája 21. Tudod-e? 22. A közlekedésszervezők védelmében 29. VDO-újdonságok 30. Autópályadíj Ausztriában 31. Üzemanyagárak 1991-1996 32. Bel-árlista 33. Állítsák vissza a halálbüntetést! 34. Taxisok kérik, taxisok kérdezik... 35. Légzsák-hisztéria 37. Mozgalom a személygépkocsiban utazó gyermekek biztonságáért 39. A lopott autók zömét délre szállítják 40. Trükkök 43. Új­­taxitársaságok­ 44. Erkölcs és etika 45. Válaszoltak a közlekedésszervezők 46. TAXISOK VILÁGA MEGJELENIK HAVONTA Készült a Magyar Taxis Szövetség és a Budapesti Taxisok Ipartestületinek támogatásával. FŐSZERKESZTŐ: Berkó Károly TÖRDELŐSZERKESZTŐ: Hanusz Györgyi NYOMDA: Verseghy Nyomda Kft. Felelős vezető: az ügyvezető igazgató KIADÓ: OBetax Kft. Kiadásért felelős: Kukulyák János MEGVÁSÁROLHATÓ: a Budapesti Taxisok Ipartestületében. Cím: 1191 Budapest XIX. ker., Attila u. 49-53. A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 1191 Bp XIX. kér., Attila u. 49-53. Telefon/Fax: (06 1) 280-1864 3 taxisokvilága KÍVÜ9X0/­­1 Kis martoni úton ! Egymillió forint is kevés, hogy az érintettek valljanak­­ 1____________________________________________________________________1 Itt a tél és a lehullott hóban félcipőben rugdosom a gyermekeim által is oly ré­gen várt havat. Cipőm szép lassan átázik, majd néhány perccel később a több mint tízfokos hidegben elfagy. Az autóbusz nem jön, már kimaradt vagy három já­rat, a várakozók közül egyre többen ad­ják fel, és elindulnak gyalog, a szélcsípte késő délutánban hazafelé. Nincs mit ten­ni, ha nem akarom, hogy a lábam csont­tá fagyjon, tennem kell valamit. S ekkor, mintha a gondviselő figyelte volna uta­mat, a semmiből előkerül taxis barátom, Szilárd. Autója antennái és festése egye­dülállóvá teszi a gépcsodát, s bátran in­tem le. A kötelező udvariaskodás után beszé­lünk mindenről, mígnem a december 14-i gyilkosságra terelődik a szó: - Ide figyelj! Ebben a rohadt városban már senki nem lehet biztonságban. Éve­ken keresztül meg lehetett úszni egy-egy kisebb bruszttal vagy néhány nagy po­fonnal a taxizást, mára viszont minden nap úgy ülök be a kocsiba, hogy nem tu­dom, hogy épen hazaérek-e. Nem félek, erről nincs szó, de nagyon megváltoztak a körülmények. A múltkor a droszton a srácokkal az elmúlt hat évben 16 olyan bűncselekményt szedtünk össze, ahol ta­xist ért komoly támadás. Ebbe beletar­toznak azok is, akiket lelőttek vagy le­szúrtak. Azokat a helyi kisebb háborúkat nem említve, ahol a baseballütőkkel megvívott drosztháborúk is vért kíván­tak. Mesterségesen feszültséget ger­jesztenek közöttünk, pedig e megválto­zott világban van éppen elég bajunk. Nagyot szív cigarettájából, látszik, ret­tentően fel van háborodva. A keresztező­désben előre engedi az utassal siető ta­xis-társát majd továbbfolytatja: - Nekem ne mondja senki, hogy az öreg 73 éves Pék Pista bácsi bárkinek is ártott. Mégis hallva a történteket, inkább kivégzésnek tartom az esetet, mint rablógyilkosság­nak. Az éjszakában röpködnek a plety­kák. Az öregről mindenki tudta, hogy él hal a motorsportért, emellett mindkét fia taxizik ma is. Pista bácsi a Főtaxi ve­teránja volt A fiatalabbak is tisztelték, ő még tudta úgy fogadni az utast, ahogy az a „nagykönyvben" meg vagyon írva. Volt stílusa. De csak ennyi, mert amikor nyugdíjba vonult, talán ő sem gondolta, hogy eddig kell a volán mögött ülnie. Az is igaz, szerette a szakmát, és kellett neki is a pénz. Közben kisebb koccanást kerülünk el, köszönhetően Szilárd reflexeinek. Nem szól, nem üvölt és nem is mutogat. Mint­ha az életben telje­sen természetes lenne, bármelyi­künk hibázhat. To­leráns. Örülök, hogy mellette ülök, s annak is, hogy megbízik bennem A kocsisor a belvá­rosba érve lelassul, barátom ismét szó­ra fakad: - Az a jó­zsefvárosi piac is bűnbarlang. A rendőrök kinn kor­zóznak és nem me­hetnek be, így az út szélén szabálytalan­kodókat bírságol­ják. Bent a piacon a belső biztonságiak az urak. Igaz, bármit megtehetnek, hiszen a kerületi kapitány­ságnak vettek néhány autót, és egyre több leszerelt rendőrt látni a tulajdono­sok között felbukkanni. Állítólag az egyik osztály vezetőjének a férje az egyik biz­tonsági őrség csoportvezetője, de plety­kálnak mást is. Az egész nem érdekelne, ha Pista bácsi nem ott vette volna föl a Kegyetlen gyilkosság áldozata lett Pék István, a tragikus esemény nagy publicitást kapott a sajtóban. Majdnem min­dent megírtak a kol­légánkról. Azt viszont kevesen tudják, hogy két gyermeke is taxis. Igazi taxiscsalád az övék. Azt is kevesen tudják, hogy 1956(!) június 23-án lépett be a „kocká­sok” nagy csapatába. Több mint négy évtizedet töltött egyetlen munkahelyen. És most a borzalmas bűncselekmény véget vetett ennek a példaszerű életnek. "

Next