Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1876
nismus Németországban. Hatalmasan lendített azon a gondolatfejlődés hármas tényezője: a nyelvtanulmány, a sajtó, a posta. A német philologus nem fordította erejének javát szerzők leírására, összehasonlítására és kijavítására; könyveket szerezni már nem volt oly nehéz, nem is került oly sokba. Azért a német tudósok könnyen nélkülözhették az olasz mestereket; önállóbban, nemzeti jellemükhöz megfelelőbben fejlődött is ezen tudományszak náluk. Mert míg az olaszok az ókor iránti tiszteletekben csakhamar lábaik alul veszték a gyakorlati élet talaját, önképezte eszményi világban élvén, mely az ókorból kölcsönzé bágyadtan éltető szellemét — addig a németek az élet követelményeit szem előtt tartva, az a remek szerzőkkel csak annyiban foglalkoztak, mennyiben az társadalmi állásuk javítására szolgálhatott vagy magán óráikat ékesíthette. Innen fejlődött egyszersmind az ellentét az iskola szigorú szakvagy kaszttudósai és dilettantismus között. Ezek a humanismust mint művelődési eszközt tekintették, tisztultabb ízlés és szabadabb világnézet elnyerésére, amazok a humanismussal önmagáért, a benne rejlő nagy képző erő miatt foglalkoztak! Azon tényezők között, kik a németországi humanismus meghonosításán fáradoztak, első helyen említendőknek tartjuk amaz egyházi testvérületeket, melyek önfeláldozó tevékenységükkel és ingyen oktatással eleinte csak érdekeltséget gerjesztettek, majd alapot vetettek, különösen a Deventerben és Zwolleban alapított iskolák. A Deventerben virágzott iskola alapítója, Groote Gerhard (Gellért), ki Parisban nyervén tudományos kiképeztetését, 1376-ban egyházi rendet alapított, melynek tagjai társas élet mellett arra köteleztettek, hogy Istentől nyert tehetségeikkel a társadalomnak szolgáljanak önmaguk s embertársaik hasznára, javára. Gellért egybekapcsolta az emberi tevékenység összes ágait társulatában úgy, hogy a ki mire hivatást érzett, arra képezte magát s e téren szolgálta a közjót. A ki a kézimunkára nem volt alkalmas, a tudományoknak, a nevelés-oktatásnak szentelte életét, de szigorúan el volt tiltva, puszta hiúságból nagy hallgatóság előtt előadást tartani, csak tanítványaikat oktatták, valamint nem volt megengedve az oktatásért fizetést követelni, de jutalmul sem fogadni, mert ez beszengette volna az oktatás sőt a tudomány önzetlen nemes jellegét. A „szt. Jeromos“ vagy „szt. Gergely“ zárdái, a „jó testvérek“ vagy a „közös élet testvérületei“ iskoláikban a jámborságot a tudományokkal egybekapcsolták, a keresztény nevelés sokkal többre becsültetett a puszta ismeretek közlésénél és az ifjúságnak vallásos gyakorlati képzése, tevékeny jámborság ápolása s öregbítése főfeladatnak tekintetett. Az oktatást keresztény szellem lengte át, a tanítvány a vallást tanulta az összes emberi lét hordnokául, a valódi műveltség alapjául tekinteni. E mellett a tudományos ismeretek jelentékeny mennyiségét sajátította el nemkülönben a tanulmányok helyes módszerét, miáltal komoly előszeretetet nyert további egyéni tudományos képzésére. Mert ingyenoktatás volt, mindenünnen sereglettek tanítványok egybe, a kevésbé vagyonos szülők gyermekei is, a testvérület iskoláiba, melyek gyorsan elterjedtek a Rajnán felfelé a svábföldig, a XV. században a Sebeidétől a Visztuláig, Cambraitől Németalföldön, az éjszak német területen át Cuhnig nyugati Poroszországban — 1460. körül házaik száma százon felül emelkedett; legkiválóbb tanodáik voltak Zwolleban 800—1000. — Alkmaarban 900. — Herzogenbuschban 1200. — Deventerben 2200-ig menő tanulókkal. Az egyház részéről e tanodák nagy figyelemben részesültek. IV. Eugen pápa, 1431. a kölni érseknek, a münsteri és utrechti püspököknek szivükre kötötte: minden tőlök telhető módon gondoskodni arról, hogy a testvérek üdvös tevékenységük