Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1882
A római triumphusról.1) pré Lenkelt szellemnek a tulajdona, hogy a régieket a magok erényeivel és hibáival, politikai és társadalmi intézményeivel, gondolkodásmódjával és törekvéseivel ismerni törekszik. Ez szüli, hogy a történelem színpadáról rövidebb vagy hosszabb ideig tartott, dicsőségre buzdító vagy okulásra intő, de mind a két esetben tanulságos szereplésük mellett letűnt népeket oly kitartó szorgalommal, beható tanulmányozással és figyelemmel, minden oldalról fölfogott körültekintéssel vizsgálták már az elődök s vizsgálják most is a haladás, a tisztultabb ismeretek korszakában. Nem létezett nép, melynek történetét, nyelvét, költészetét, művészetét vagy arra való hajlamát és képességét, társadalmi, állami vagy magánügyeit, ipar- és kereskedelmét a tudomány kutató szellemeltészetére nem méltatta volna. S ezen okadatok vizsgálódását, ezen fáradságos, de kitartással párosult munkáját többnyire siker koronázta. A meseszerű, az ősi múlt ködhomályával borított népeknél úgy, mint a határozottabb, világosabb szint és irányt magokon viselő nemzetek történetében mindig talált valami megkapót, megtalálta az emberi elme működésének, a műveltségnek, a haladás és tökélyesülés felé irányzott törekvésnek bár egymástól elütő, de cáfolhatatlan nyomait. Nagyon elütök ez irányok, különbözők a szellem, a tehetségek működési terei, de hát „non omnia possumus omnes.“ Egyik nép értelmi ereje által vált ki, mint az egyptomiak, kiknek hajlama és törekvése a természettudományiakban, jelesen a csillagászat-, építészet- és a gyógyászatban nyert kiválólag magas szárnyalást; mások, mint a kelták, nagyszerű hódításaikkal tették magukat nevezetesekké az utókor előtt; Phoenicia és Karthágó kalmár szellemtől indítatva a kereskedelmet emelték a virágzás tetőpontjára; a múzsák örökvirányos hazájában, Hellasban a szellem lép föl s szerezi birtokosai számára a dicsőség, a halhatatlanság hervadhatlan babérját. Mások ismét más téren vívták ki maguknak az elismerés, a nagyság méltó helyét, de az értelmi erő és a szellem egyesített munkájának oly számos emlékeit, a politikai tökélyt, a hatalmat, oly sok tanulságosat, a nagyot, szépet és a jót párosítva a hasznossal sehol sem találhatni kiválóbb alakban és mennyiségben, mint a rómaiaknál. ’) A következő szerzők nyomán: Bullenger, de spoliis bellicis, trophaeis, arcubus triumphalibus et pompa triumphi. Onuphrius, de triumpho. Noctes Granzovianae, seu discursus panegyricus de antiquis triumphis. Ludwig Lange, Römische Aiterthümer. Pitiseus, Lexicon antiquitatum Romanarum. Montfaueon, de triumphis. 2) Ferd. Smidt, Völkerbilder aus der alten Welt. p. 2.