Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1884
vész által kigondolt forma őt művének készítésénél folyton vezérli, és így jogosan azt mondhatjuk, hogy a műtárgy reális formáját a művész ideája befolyásolja. Nem így áll a dolog az értelmi felfogásnál tekintettel a megismerendő tárgyra, mert itt a gondolati forma semmi befolyást sem gyakorol a tárgyra, hanem azt csak egyszerűen a megismerő alany elé állítja. Azért azt a gondolati formát, mely pusztán a megismerést eszközli, megfelelőbben nem ideának, hanem a tárgy értelmi képmásának nevezzük. Az angyali tanító azon nagy pontosságánál fogva, melylyel kifejezéseiben él, idea alatt rendesen csak gondolati mintaképet ért, míg a tárgy értelmi képmásának jelzésére a ,species” kifejezést használja. A magyarban az ideát átalában eszmének, a speciest ellenben fogalomnak nevezzük. Megjegyzendő azonban, hogy a magyar ember eszme alatt nem kizárólag gondolati mintaképet, hanem igen sokszor a speculatív megismerés érzeményében vett értelmi képzetet ért, mely utóbbi tudvalevőleg egyenértékű a fogalommal. Mindazáltal szokás a fogalmi gondolatvilágban is különbséget tenni eszme és fogalom között. Mert átalában minden értelmi képzetet szokás ugyan eszmének nevezni, de szorosabb értelemben véve mégis csak oly gondolati kép nevezhető annak, melynek érzéki tárgy nem felel meg, minő p. a jóság, igazság, szépség, bölcseség eszméje. Eszme azonban ily gondolat csak addig marad, míg értelmi feldolgozás által határozott alakot nem nyert, mely utóbbi esetben már tulajdonképeni fogalommá válik. Eszerint a fogalmi gondolatvilágban az eszme és fogalom közti különbség abban áll, hogy a tartalmilag még ki nem fejtett gondolat eszmének, a kifejtett pedig fogalomnak neveztetik. Miből egyszersmind kitűnik, hogy a puszta eszme álláspontján ismeretünk alanyilag még nem tökéletes. Ilyenné csak akkor válik, ha annak tartalmát értelmi művelet által előbb kifejtjük és azután határozott egységbe foglaljuk. Értekezésünk további folyamában az eszmét a ,species” kifejezéssel mindig egy jelentésűnek fogjuk venni, tehát alatta sohasem értendünk gondolati mintaképet, hanem kizárólag csak tulajdonképeni fogalmat. 2. Az eszme, mint az ismereti tárgynak szellemi képmása, in actu primo és in actu secundo veendo. Ugyanis az értelmi megismerés az ismereti tárgynak mintegy szellemi megszülemlése lévén, a megismerő alany önmagából ki nem léphet, mivel a megismerési művelet mint immanens ténykedés csakis magában a ténykedő alanyban mehet végbe. De az alany saját művelete által magába fogadja a tárgyat is, és annak épen e felfogás által önmagában ideális kinyomatot ad úgy, hogy az e művelet közvetítésével mintegy új subsistentiát nyer, így jó létre az ismereti tárgynak szellemi képmása, melynek létmódja különbözik magának a tárgynak létmódjától, a mennyiben a tárgynak physikai subsistentiája lévén, mint ilyen önmagában áll fönn a megismerő alanyon kívül; míg a szellemi képmás az ismerő tehetségben mint ideális kinyomat állván fönn, az alanynyal oly módon van egyesítve, mint a forma az általa meghatározott subjectummal. Ebből szükségképen az következik, hogy a megismerési adtusban fönnálló eszme tökéletes hasonmása az önmagában fönnálló vágynak. Mert habár az eszme csak