Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1884

vész által kigondolt forma őt művének készítésénél folyton vezérli, és így jogosan azt mondhatjuk, hogy a műtárgy reális formáját a művész ideája befolyásolja. Nem így áll a dolog az értelmi felfogásnál tekintettel a megis­­­­merendő tárgyra, mert itt a gondolati forma semmi befolyást sem gyakorol a tárgyra, hanem azt csak egyszerűen a megismerő alany elé állítja. Azért azt a gondolati formát, mely pusztán a megismerést eszközli, megfelelőbben nem ideának, hanem a tárgy értelmi képmásának nevezzük. Az angyali ta­nító azon nagy pontosságánál fogva, melylyel kifejezéseiben él, idea alatt rendesen csak gondolati mintaképet ért, míg a tárgy értelmi képmásának jelzésére a ,species” kifejezést használja. A magyarban az ideát átalában eszmének, a speciest ellenben fogalomnak nevezzük. Megjegyzendő azonban, hogy a magyar ember eszme alatt nem kizárólag gondolati mintaképet, ha­nem igen sokszor a speculatív megismerés érzeményében vett értelmi kép­zetet ért, mely utóbbi tudvalevőleg egyenértékű a fogalommal. Mindazáltal szokás a fogalmi gondolatvilágban is különbséget tenni eszme és fogalom között. Mert átalában minden értelmi képzetet szokás ugyan eszmének ne­vezni, de szorosabb értelemben véve mégis csak oly gondolati kép nevezhető annak, melynek érzéki tárgy nem felel meg, minő p. a jóság, igazság, szép­ség, bölcseség eszméje. Eszme azonban ily gondolat csak addig marad, míg értelmi feldolgozás által határozott alakot nem nyert, mely utóbbi esetben már tulajdonképeni fogalommá válik. Eszerint a fogalmi gondolatvilágban az eszme és fogalom közti különbség abban áll, hogy a tartalmilag még ki nem fejtett gondolat eszmének, a kifejtett pedig fogalomnak neveztetik. Mi­ből egyszersmind kitűnik, hogy a puszta eszme álláspontján ismeretünk alanyilag még nem tökéletes. Ilyenné csak akkor válik, ha annak tartalmát értelmi művelet által előbb kifejtjük és azután határozott egységbe foglaljuk. Értekezésünk további folyamában az eszmét a ,species” kifejezéssel mindig egy jelentésűnek fogjuk venni, tehát alatta sohasem értendünk gondolati mintaképet, hanem kizárólag csak tulajdonképeni fogalmat. 2. Az eszme, mint az ismereti tárgynak szellemi képmása, in actu primo és in actu secundo veendo. Ugyanis az értelmi megismerés az ismereti tárgynak mintegy szellemi megszülemlése lévén, a megismerő alany önmagá­ból ki nem léphet, mivel a megismerési művelet mint immanens ténykedés csakis magában a ténykedő alanyban mehet végbe. De az alany saját mű­velete által magába fogadja a tárgyat is, és annak épen e felfogás által ön­magában ideális kinyomatot ad úgy, hogy az e művelet közvetítésével mint­egy új subsistentiát nyer, így jó létre az ismereti tárgynak szellemi kép­mása, melynek létmódja különbözik magának a tárgynak létmódjától, a mennyiben a tárgynak physikai subsistentiája lévén, mint ilyen önmagában áll fönn a megismerő alanyon kívül; míg a szellemi képmás az ismerő tehet­ségben mint ideális kinyomat állván fönn, az alanynyal oly módon van egyesítve, mint a forma az általa meghatározott subjectummal. Ebből szük­­ségképen az következik, hogy a megismerési adtusban fönnálló eszme töké­letes hasonmása az önmagában fönnálló vágynak. Mert habár az eszme csak

Next