Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1888

- 5 - eszközölt kísérletek azt mutatják, hogy az aeth­er-rezgések még túlmennek az ibolyaszinű sugarak rezgésein, ezeknél nagyobb törékenységgel bírnak, rezgési számok nagyobb mint az ibolyaszinű még látható sugaraké és ezeknél még kisebb hullámhosszúsággal bírnak, neveztetnek pedig túlibolya sugaraknak. Ezek a narancs, sárga, zöld, kék, indigo és ibolya sugarakkal együtt chemiai hatással bírnak, a­mennyiben nemcsak a bromezüstöt, hanem még több más ezüstsóból — chlor, jód, légsavas ezüstből — a szinezüstöt kiválasztják, a szénsavra szét­­bontólag hatnak, és másrészt különféle keverékek vegyi egyesülését is esz­közük, így a teljes színképben az aetherrezgésnek három módosítványa mutat­ható ki ugyanis: Az aetherrezgés csupán mint hő nyilvánul a túlvörös sugarak­ban, mint fény a vörös sugarakban, mint fény-, hő- és chemiai sugarak a narancs-, sárga-, zöld-, kék- és indigo-színben, és végre csakis mint chemiai hatású sugarak az ibolya és túlibolya sugarakban. Newton a hasáb által létesíthető kísérleteket tanulmányozván, mindazon tüneményeket, melyeket a színkép elemzése mutat, kutatta és azon törvényeket is megállapította, melyek szerint e tünemények végbe mennek; csak egy jelenség kerülte ki figyelmét­­. i. az, hogy a nap színképe nem folytonos. Ki is mutat­ható, hogy miért nem észlelhette Newton a nap színképének megszaggatott voltát. Ha kerek nyíláson keresztül egy fénynyalábot bocsátunk valamely hasábra, homályos elmosódott színképet kapunk. 1802-ben Wollaston a kerek nyilás helyett egy vonalmenti résen keresztül bocsátotta a sugarakat a hasábokra, ez által tűnt ki a nap színképének tulajdonképens volta. A nap színképe ugyanis nem mint folytonos, összefüggő egész mutatkozott, hanem sok finom, éles sötét vonal által meg van szakítva. Egyidejűleg Wollastonnal Fraunhofer német optikus e sötét vonalakat nemcsak a nap színképében, hanem az álló csillagok színképében is észlelte, de ugyanazon hasáb alkalmazása s pontos mérések után mondhatta, hogy az álló csillagok és a nap színképében észlelt sötét vonalak helyzete sok tekintetben elütő, úgy hogy az egyik csillag színképének minő­ségéből nem lehet következtetést vonni egy másikéra. A nap színképében Fraun­hofer 576 feltűnően sötét vonalat mért meg s ezek közöl kettőt a vörös színben A és B betűkkel, egyet a narancsban D, egy kettős vonalat a sárgában D, egyet a zöldben E, egyet a zöldeskékben F, egyet az indigóban G, és egyet az ibolyában H betűkkel jelölt meg és azért e sötét vonalak általában Fraunhofer­­féle vonalaknak neveztetnek. Ezen sötét vonalak helyzetének pontos megállapí­tása csak finom mérés által eszközölhető; e mérés azonban nehézséggel jár annyiban, a­mennyiben különböző állományú prismák által létesített színképekben nemcsak az egyes színek terjedelme, hanem a sötét vonalak (Fraunhofer-féle) egymáshozi viszonya is változik úgy, hogy például a fiintüveg-prisma színképéről korántsem szabad következtetést vonni a koronaüvegprisma színképére. De akár fiint-, akár koronaüveg-, akár szénkéneg-prismával teszünk kísérletet, mégis lehet az A, B, C, stb. vonalak megállapítására egy egységes mértéket alkalmazni, mely abban találja megfejtését, hogy az aetherrezgésnek hullámhosszúságát meghatározzuk azon helyekre nézve, a­hol a Fraunhofer-féle vonalak meg­

Next