Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1891
t abban a bájos testben, de a vészjósló szózatokat az ifjú nem hallotta meg. Megnősült és hitestársát a szintén erdők közé rejtőző Csesztvébe vive. Ez volt életének elbájoló költeménye. Mily szép éveket élt ő ott át! Neje az aggódó, de lassan-lassan megnyugvó anyának minden félelmét megszégyeníteni látszék. Két gyönyörű gyermek jön a házasság gyümölcse. Madách sokat irt ezekben a napokban, hiszen csupa verőfény volt az élete, hogy ne lett volna hát termékeny? És atyai és férfi boldogságához járult a hazafi örvendező reménye. Hazájára nézve is, úgy látszék, régen nem ismert boldogság napjai merültek fel. Bizony sokat szenvedett volt szegény sokat bántott hazája. A ki. Magyarország történetét olvassa, Kölcseynek igazat ad: „Megbünhödte már e nép a múltat és jövendőt.“ A török, majd a német járom alatt, de mindig elnyomatva, sok szenvedéssel teli napokat élt át a magyar nemzet. Az osztrák politika mindig úgy bánt Magyarországgal mint provincziával, s területén játszódtak le a török háborúk iszonyatosságai: a háborúk szörnyűségeiből mindig bőven kijutott neki, de a béke áldásait soha sem élvezi. II. Józsefnek reformátori törekvése is csak igen csekély mértékben vált Magyarország hasznára. A szegény császár az ő melegszívével, amelyről Scherr azt mondja: „A legnemesebb szív, a mely valaha fejedelmi kebelben dobogott“, éppen olyan rossz emberismerő volt, mint amilyen nagy emberbarát. Forró hazaszeretetében az apró fejedelemségre szakgatott Németországból egy hatalmas államot akart alakítani,, és elfeledő, hogy a magyarok nem németek, s a hazaszeretet nevében a magyart hazájától akaró elidegeníteni. A bántalmazott magyar népsokáig hallgatott és minden kormányváltozásnál várta azt, amit egyik kormány sem teljesített. De a 40—48-ig folyton terjeszkedő forradalmi szellem itt is változást idézett elő; a szendergő nemzet felébredt, miután már holtnak vélt nyelvébe egyre-másra feltűnő írók új életet öntöttek volt s az egész nemzet, mint egy ember állt föl megrendíteni a magyar Tyrtaeusnak, a fiatal, hazaszeretettől lángoló Petőfinek riadóját: „Talpra magyar, hí a haza!“ így tört ki a szabadságharcz. A csendes Csesztvébe is elhatoltak a harczias hangok, és Madách örömujjongva üdvözlő azokat. Lelkesülten akart a fiatal férj házi tűzhelyétől megválni, hogy siessen részt venni a hazájáért vívandó harczban, de ezen hő kívánsága nem teljesült be. Míg vitéz honfitársai babért babér után arattak, őt betegsége ágyhoz szegte, s erőtelenül feküvék a kór vaskeze által lenyomva, amelyet már olyan sokszor érzett és amely ellen nem segített semmi küzdelem. Bizony keserves lehet e sóvárgó szellemének meghajolnia a test zsarnoksága alatt, de ha nem is osztozkodhatok benne, Madách nejének családi neve Fráter Erzsébet.