Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1903
Jlasler Károly 863. ápr. 16 — 1903. szept. 8. „Kora még fenéked Sírba feltűnnöd le. . . zomorú esemény zavarta meg az idei tanévet mindjárt a megnyitás után. Alig hangzott el a „Veni Sancte“, szept. 8-án gyászlobogó jelezte, hogy intézetünket súlyos veszteség érte. Mint futótűz terjedt el városszerte a lesújtó hír, hogy Müller Károly tornatanár meghalt. Nem volt ugyan váratlan a csapás, de annál leverőbb. Aggódva néztük halála előtt még csak egy-két héttel is azt az élethalál tusát, melyet ez a megtörhetlennek látszó hatalmas szervezet vívott. Lappangó láz alakjában férkőzött először az egészségtől duzzadó férfiú közelébe a gyilkos halál. Panaszkodott is környezetének, amit eddig talán soha életében nem tett meg, de különben is észrevehető volt betegsége lázas kiütésein, meg derűs életkedve hirtelen aláhanyatlásán. Testvéri szeretettel figyelmeztettük előbb gyengéden, majd meg erélyesebben, hogy feküdjék le, de kitérőleg válaszolt. Végre az unszolásnak is engedve ágyba tért e kijelentéssel: „Ha én egyszer lefekszem, többé nem is kelek fel“ ! Igaza volt. Úgy lett. Amikor a kór levette lábáról s ágyba döntötte, a halál már gyorsabban végezhetett vele. A szívén kellett megtámadnia, hogy minél gyorsabban és biztosabban a magáénak tudhassa. Szept. 8-án hajnalban szívütöér tágulás következtében elhunyt az Urban bánatos édes szülője gyenge, erőtlen karjai között.