Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1913
kincsekhez juthatni. Ezért ipari, közgazdasági tevékenységet honosít meg, mintaközigazgatást teremt a város háztartásában s részint ezen az alapon, részint állami támogatás kieszközlésével létesíti az emberbaráti és közhasznú kulturális intézmények egész sorozatát. „A kultúrára fordított összeg a leggyümölcsözőbb, mert a művelődésben van az erő. A magyar kultúra legyen a legmagasabb igényeknek megfelelő, imponáló hatalom“ — mondotta Telbisz Károly. S tényleg, a nemzet életének éltető kovásza ez. A nemzeti művelődés csendes, fáradhatatlan munkája többet ér a dúló csaták vívmányainál. A nemzet lelkének részesévé tenni, irodalmunk, művészetünk kincseinek élvezetére, a magyar földnek szeretetére, fajunk rokonszenves vonásának fölismerésére megtanítani ezreket és ezreket: ez a magyar kultúra hódító munkája. S amint beszélt, aszerint is cselekedett Telbisz Károly. A régi várgyűrű széttörésével utat nyit a város nagyszabású fejlődésének, a véráztatta helyeken szentelt hajlékokat emel a magyar közművelődésnek, erős meggyőződése lévén, hogy amit hajdan a kard védelmezett, ma erősebben védi a lelkekbe beoltott nemzeti szellemi erő. Az iskolák a nemzeti géniusz hajlékai, ma a hazának legerősebb bástyái. Egymásután létesíti tehát Telbisz Károly a város sokirányú kultúrintézményeit, Temesvárt az iskolák városává teszi. Tizenötezer növendéknek nyilván meg a műveltség forrását, megalkotja a hátteret Temesvár jövő főiskolái számára. A haladás az iskolák által valóban mesébe illő lett. Abban a városban, ahol 1850-ben Fényes Elek szerint 2346 volt a magyar nyelvű lakos, ma legalább 50 ezren beszélik a magyar nyelvet s az idegen ajkúak is büszkén vallják magukat magyaroknak. Az iskolák között a temesvári kegyesrendi főgimnázium jelen monumentális alakjában való megteremtése, az illetékes tényezőknek, a város hazafias polgárságának megnyerése a nagy mű létrehozásához. Telbisz Károlynak, Temesvár nagy polgármesterének a nevéhez fűződik, s mint maga mondotta: sok álmatlan éjjelt okozott neki.