Katolikus főgimnázium, Temesvár, 1917
gyilkos fegyverrel, lappangó mérges gázokkal, a betegségek sokfajú milliónyi bacillusaival, a hadifáradalmak ideget s csontot megőrlő súlyával, a hadifogság borzalmas testi szenvedéseivel és kimondhatatlan lelki gyötrelmeivel. S akiket nem sikerült fölemésztenie, nyomorékok gyanánt, összeroncsolt testtel, megtört idegzettel és lélekkel ezrével támolyognak kábultan a borzalmas szörny közeléből, hogy soha többé ép, egészséges emberek ne lehessenek, hanem szörnyű garázdálkodásának eleven emlékhordozói akkor is, ha már csak a történelem emlékezik meg róla. Azonban nemcsak a harc véres szinterén pusztít és öl ez a szörny, hanem a harcmezőhöz közel eső területeken is. Már lehellete is halál és pusztulás. Kikergeti a békés lakosságot boldog otthonából, hajléktalanul, étlen-szomjan űzvén őket tikkasztó nyári hőségben, dermesztő téli zimankóban s fagyban, esőben, hóviharban, siralom és jajveszékelés között döntvén ezreket betegségbe s időelőtti nyomorult halálba. Elhagyott vagyonuk, gazdátlan jószáguk a háború prédája lesz. Sőt nincs az országoknak a fronttól távoleső része, akár százezrek lakta világváros, akár hegy mögötti eldugott falu, amely e szörny dühe alatt nem szenvedne. Rettenetes vámpír módjára innen is szívja a boldogságot, értéket, vagyont és vért. Emésztő aggodalommal, gyilkos gonddal dúlja fel éjjel-nappal az otthonmaradtak lelki nyugalmát, áldozatul követeli állatainkat, gazdasági, ipari felszerelésünket s házi eszközeinket; feltöri magtárainkat, csűreinket, raktárainkat, műhelyeinket, éléstárainkat; felszívja immár negyedik esztendeje élelmiszereinket; leszedi testünkről a ruhát s rongyosan, szennyesen kényszerülünk járni; elvonja lakásainktól az éltető világosságot és meleget, s a nélkülözések által nyomorba, betegségbe s korai sírba dönti azokat is, akik közvetlen hatalmát nem érezték; szeretteink elragadása által mindezenfelül fájdalmat és gyászt hordoz szerte az országban, s a fényes palota s a szegényes kunyhó lakóinak közös gyöngyszemei, a fájdalom könnyei. S mindezen felül felszabadította kint a harctéren s bent a front mögött az emberben a legutálatosabb állati indulatokat s a barbárságot, amely gonoszsággal, lelkiismeretlenséggel, haszonleséssel, önzéssel ezerszeresen fokozza a háború minden nyomorát. Soha e háborúnál pusztítóbb, vérengzőbb szörny nem született — még képzeletben sem — a világra. S míg a mitológiai népmesék szörnyalakjai csak képzeletben léteztek, a háború szörnye a legrettenetesebb valóság. Amazokat a fantázia szólította életre, ennek az emberi szív gonosz indulatai adtak életet, növelték nagyra és szabadították rá az emberiségre. Európa, sőt mondhatni az egész világ egy ezernyi sebből vérző, meggyötört, félholt emberhez hasonlít, aki puszta életét iparkodik megmenteni a hétfejű sárkány kezéből, amely, ha valamelyik fronton győzelmes fegyvereink súlya alatt elveszteni látszott egyik fejét, új ellenségek csatlakozása által többszörös erővel folyton újra éled.