Állami főreáliskola, Temesvár, 1881
Délmagyarország pillér. (Lepidoptera). Az alább következő jegyzék, mely Délmagyarország rám nézve hozzáférhetőkké vált lepkéinek nevét tartalmazza, több évi fáradságos munkának az eredménye. Fáradságos e munka, mivel Temesvárhoz a legközelebbi erdő öt negyed órányira fekszik, és így minden kirándulás teljes félnapot vesz igénybe. Ha bogár-, légy- vagy bármely más gyűjteményt akarunk összeállítani, az állatokat csak meg kell fogni, megölni és felfűzni; nem így a lepkéknél; ha azokat megfogtuk, csak akkor kezdődik igazán a fáradságos munka, a deszkára való feszítés, a szárítás és elhelyezés. De hány lepkét vagy pillét foghatunk csak? Az esti és éji pillék tömérdek számából a legtöbb csak a késő homályban vagy éjjel repdes az erdők sűrűjében, hová az ember nem is jut be; s ha bejutna, sem lehet az ilyen pilléket fogni; ezeket hernyóból kell nevelni. Mily fáradságos, figyelmet igénylő és időrabló munka ez, csak az tudja felfogni, ki ilyesmivel már foglalkozott. Itt nem elég, mint némelyek gondolják, hogy a galyakat és leveleket a hernyóknak csak odadobjuk, hadd egyenek, hanem a füves, lombos és tüskés hernyókat a tenyésztő szekrény különkülön rekeszébe kell tennünk; azon hernyókat, melyek a földben bábozzák be magukat, oly rekeszbe kell tennünk, hol föld, homok, odvas fa, méh és hamu van; a mérész- és rabló-hernyókat pedig külön választva kell elhelyeznünk, mert különben egy szép reggel arra ébredhetünk, hogy többi hernyóink fele is eltűnt; e telhetetlenek falták föl. De a pillegyűjtőt nemcsak ezen gond terheli! Van ennél még sokkal nagyobb is. Hányszor megesik, hogy különös gonddal nevelt hernyónk egész rendesen bábozza be magát, de a várt ritka pille helyett néhány közönséges légy búvik ki a bábból; nem ritkán megesik, hogy a fürkészek — egy élősdi darázsfaj (Schlupfwespe) — az élő hernyó zsírjából élnek, de nemesebb szerveit mind érintetlenül hagyják, s így a hernyó növekszik, vedlik, eléri fejlődésének legnagyobb fokát, de bábbá már nem alakulhat, mivel a nyüvek az erre szükséges anyagot felemésztették; de ekkorára már a temérdek nyü is elérte legnagyobb növekedését, átrágja háziurának bőrét és a külső szőrök között csakhamar száznál több kis fehér petécske látható, amelyek nem mások, mint az élősdiek bábalakjai, míg ellenben hernyónk elhal. Legtöbbször a hernyónak nem történik semmi baja, hanem a fürkész tojóit.