Állami főreáliskola, Temesvár, 1887
óra után engedélyezett 10 percznyi szünetben ne bocsássuk ki a gyermekeket, addig ugyanennek másik oldala és az egészségügyi szempontok az ellenkezőre utalnak. Igen, ne csak megengedjük, de sőt tegyük kötelezővé az első osztálytól az utolsóig, hogy a tanulók a 10 percznyi szünetekben hagyják el tantermeiket s az udvarra, tornaterembe menve, élénk testmozgásokat végezzenek, sőt a kiabálást se tiltsuk meg nekik. — így aztán testileg és szellemileg kipihenve, újult erővel láthatnak ismét a munkához. Igen ám, ez mind szép, de ha nincs udvar, hova küldjük ki a tanulókat? A tornaterembe, folyosókra, szóval akárhová, még szükség esetén az utczára is, mert oly jelentékeny tényezője a 10 percnyi szünet a tanulók egészségének, de sőt az eredményes tanulásnak is, hogy még ezen különben nevelési szempontból kifogás alá eshető indítványt is — hogy t. i. a tanulók más alkalmas helyiség híjában az utczára is kimehessenek — meg merem kockáztatni. Nem fogadom el ez ellen azon ellenvetést sem, hogy a gyermekek elgázolásnak vannak kitéve, mert erélyes óvó intézkedések által ez is elkerülhető. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a tanulónak az iskolában eltöltött órák után még sok iskolai dolga van, melyeket otthon kell végeznie, így az iskolázás által okozott vagy előmozdított betegségeknek legnagyobb tényezője az otthoni munkálkodásban keresendő. Lehet az iskola a legújabb, legtökéletesebb rendszerű padokkal ellátva, lehetnek a tanulók az iskolában a leggondosabb ellenőrzés alatt, az otthon befolyásától alig menthetjük meg őket. Az úgynevezett iskolabetegségek közül csak a gerinczoszlop elferdüléseit vegyük figyelembe. Ez tényleg a hosszú ideig tartó, helytelen ülésmódból származhatik. Lehet ez ellen az iskolában a legkitűnőbb padszerkezet behozva, otthon mindez nem áll rendelkezésre, hanem csak a közönséges szék és asztal, melyeken úgy a 12, mint a 18 éves ifjúnak egyaránt kell dolgoznia. Csak a legcsekélyebb hajlamnak kell jelen lennie, hogy ezen asztalok mellett az oldal görnye — scoliosis — létre jöjjön. Valljon azt fogja-e az iskolaorvos ajánlani a szülőknek, hogy a gyermekek testméretéhez külön székeket, asztalokat készíttessenek ? Ha tenné, hiában tenné! Más módja van ennek: ne adjunk alkalmat a gyermekeknek lakásaikban sok írásolvasással járó foglalkozásra. Világosítsuk fel a szülőket, gondozókat az asztal melletti hosszas munkálkodás ártalmas voltáról; figyelmeztessük őket, hogy kevésbbé a szorosan vett iskolai foglalkozások, mint inkább a sok munkával járó és magánszorgalmat igénylő melléktanulmányok azok, melyek káros befolyást gyakorolnak a gyermekek egészségére. Ezen elvek buzgó apostolát tisztelhetjük Petrovich Ferencz er, prépost, kir. tanácsos és Nagy-Várad tankerületi főigazgató úrban, ki ebbeli nézetét ékes szavakban fejtette ki az iskolánkban áprilisban tartott hiva-