Állami főreáliskola, Temesvár, 1914
ául: Il_____A__________A_____I_____A__________A_____N_____A__________A_____IL ■A -------A_____H_____A_ 1 A nagy esztendő. Az 1914—15. tanév. Lángban áll a világ, immár majdnem egy év óta pusztít a világháború, amilyet még nem ért meg az emberiség. Visszafojtott lélekzettel várjuk az eredményt, mely meghozza számunkra a békét; egy olyan békét, mely megéri azokat a nagy áldozatokat, amelyeket vérben és vagyonban a monarchia és vele hazánk és nemzetünk hozott. A Mindenható bármikor ajándékoz is meg az óhajtott békével, annyit már most is megállapíthatunk, hogy nemzetünk hírneve és becsülete nemcsak épen fog ez irtózatos harcból kikerülni, hanem közbecsülésben és dicsőségben az egész világ előtt megerősödve fogjuk majd a háború után az új korszakot megkezdeni. Ez a nagy háború — nem kétlem — kimeríthetlen forrása lesz majd századokon át nemzeti dicsőségünknek s ennek kapcsán, úgy mint az az ókor görög nemzeténél volt, úgy a költészet és irodalom, mint a tudományok és művészetek minden ága nagy fellendülésnek fognak indulni. Az a nemzedék, mely a múlt tanévet az iskola padjaiban töltötte, kiválóan alkalmas lesz erre a szolgálatra, mert a tanuló ifjúságnak egész lelkét áthatotta egész életükre egyrészt a haza és a király iránti hűség odaadó érzése, a nemzeti ideálokban való törhetetlen hit, a kötelességtudás, a vitézség, a férfias becsületesség és emberszeretet soha el nem múló, fel nem becsülhető értéke, másrészt lelkekbe vésődött a megvetése minden becstelenségnek, hűtlenségnek, szennynek és lelki piszoknak, amikkel szintén e rettentő háború folytán kellett megismerkednie. |* IWWwf —V---------------V--------v--------V ' V"" I7R1 UL