Heti Új Szó, 2009. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2009-10-09 / 41. szám

( 2.) 2009. október 9., péntek IN MEMÓRIÁM BARTÓK Évek óta figyelem, mekkora türelemmel és kitartással igyekszik a nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság ébren tartani az emlékezést a kis bánsági városban, ahol annak nagy fia meg­született. Bartók Béla születésének és halálának évfordulóján minden egyes alkalommal elhe­lyezik a város központjában álló szobornál a kegyeletes emlékezés virágait és minden egyes alkalommal felcsendül a zene is. Soha olyan kevesen nem állták körül Jecza Péter Bartók-szobrát a koszorúzáskor, mint az idén. Mintha csupán a Pro Bartók Társaság, va­lamint Szeged és Temesvár zenei felsőoktatási intézményeinek a kis magánügye lenne emlé­kezni és emlékeztetni. Eddig még soha nem vett részt a temesvári zenei élet egyetlen intéz­ménye, volt, amikor - akárcsak az idén - nem jelent meg sem a város vezetői közül senki, sem azok közül valaki, akik annyit papolnak önazonosságunk és identitásunk megőrzéséről, hagyományaink és nagyjaink emlékének ápo­lásáról, meg ilyenekről. Egy nappal a vasárnapi emléknap előtt Nagyszentmiklóson jelentette be az ország el­nöke, hogy másodszor is indul az elnökválasz­tási versenyben. Elképzeltem, mekkora botrány lenne Ausztriában, ha Salzburgban járván, az osztrák kancellár egy szót sem ejtene Mozart­ról. Nem volt. Sem, aki ezt szóvá tette volna. És nem ez volt az egyetlen botrányos dolog aznap Nagyszentmiklóson. Döbbenettel vették észre az egybegyűltek, hogy a szobor talapzatáról valaki vagy valakik eltüntették a három nyelvű feliratokat hordozó bronztáblácskákat. Senki nem tudja mióta hiányoznak onnan. Szomorú ünnep az, amelyet így meg tud rontani a gyalázat. Ezután került sor az emlékező koncertre a római katolikus templomban. A Szegedi Tudo­mány Egyetem Zeneművészeti Kar és a Nyuga­ti Egyetem Zeneművészeti Fakultásának művé­szei és hallgatói léptek fel. Marchesi, Gounod és Wolf Péter A­ve Mariáját Szélpál Szilveszter, és Péter Csilla éneklete, Magda Dávid orgona­kísérete mellett, aki Liszt Consolation c. művét is előadta a temesvári MUZIKIA zenebolt által rendelkezésre bocsájtott digitális orgonán. Klebniczki György egy-egy Debussy- és Schubert-művet adott elő. A nagyszentmiklósi Bartók-rendezvények sorában először adott otthont a templom egy ilyen ünnepi koncertnek. Szerencsés választás­nak bizonyult. Nemcsak azért, mert külön han­gulatot teremtett, de azért is, mert remek akusz­tikájával remekül szolgálta a felhangzó ze­neszámokat. Meghatóan bensőséges ünnep volt ez Bartók szülővárosában. Beszédek és szónok­latok nélkül is. Koncert után a lassan hagyo­mányossá váló zarándokutat járta be a résztve­vők kis csoportja, amelynek állomásai Bartók szülőháza és a katolikus temetőben a Bartók család sírja. Sehol nem cseng, szívbemarko­­lóbban az Elindultam szép hazámból, mint Nagyszentmiklóson a Bartók család ott el­­hantolt tagjainak örök nyughelyénél. Egy olyan temetőben, amelyben lassan szaporodnak a sírok, és amely sírokra ritkán kerül már virág, mert a hozzátartozók nagy része már rég elindult más tájaira a világnak. Megható volt látni, hogy Nagyszentmiklós világhírű szülöttje családjának a sírján virí­tanak a virágok, gondos kezek ápolják, és van, aki még meggyújtson időnként egy gyertyát. Koczka György Koczka György IDE NEKEM AZ OROSZLÁNT IS Beindult az őszi betakarítás a politikában. Elkezdték ezt a liberá­lis demokraták - vagy demokrata li­berálisok? - ezeknél nem lehet tud­ni mi a sorrend és elsőbbség de­mokrácia és liberalizmus dolgában. Azzal kezdték, hogy betakarították a szocdem miniszterek tárcáit is. Mint igazi polihisztorok, minde­gyik miniszter két tárcát kapott. Igaz, egyre üresebb tárcákat, de ez őket nem zavarja. Úgy tettek, mint a nagy Will amatőrjei a Szentiván­­éji álomban: ide nekem az orosz­lánt, mondta az egyik műkedvelő, amikor a szereposztásról volt szó, és abban egy bőgő oroszlán is sze­repelt. Ezek a miniszterek nemcsak polihisztorok, hanem oroszlánok is. Bőgni ugyan csak Besz­eszky elnök bőg, de ők azok, akik csóvál­ják hozzá a farkukat. Az új kormány úgy alakult meg, hogy koalícióra lépett önma­gával. Ami könnyen a halálát je­lentheti, mert elnök urunk, a ten­gerész eddig még minden koalíciót megfúrt. Ugyanaz a kormányunk van, mint eddig, ugyanannyi miniszté­riummal, de feleannyi miniszterrel. A miniszterelnök a tanügymi­­niszter is. Ez így helyes, aki tudja, csinálja, aki nem tudja, irányítja. Mert, hogy ha vizsgáznia kellene alkotmányjogból, amit tanít, már rég megbukott volna. Miniszterel­nökként is megbukott volna. Min­denütt másutt. A gazdasági miniszter vállalta az egészségügyi tárcát is. Ettől a gazdaság nem lesz egészségesebb, sem az egészségügy gazdagabb. A közlekedésügyi miniszternek ráadásként odaadták a mezőgazda­ságügyi tárcát. Ezentúl nemcsak vasutasok fognak kisiklani, hanem földművesek is. Aki a turizmushoz ért, annak a demo-liberális logika szerint a kör­nyezethez is kell értenie. És ért is. Egyelőre az elnök környezetéhez. A pénzügyminiszter mostantól kezdve a munkaügyért is felel. Már annyi munkáért, amennyit ebben az országban végeznek. De a pénzügy és a munkaügy továbbra is kényes ügy marad. Csak a honvédelem és a kultúra miniszterei nem kaptak még egy­­egy minisztériumot. Pedig milyen szép párosítás lett volna a hadügy és a kultúra párosítása! Ott állhatott volna a miniszter egyik kezében a stukkerrel, a másikban egy lanttal, de nem kapta meg a második tár­cát, talán azért, mert fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Csak a politikusok pofáznak rendületlenül. Vagy kaphatta volna a kultúra minisztere a hadügyminiszterségét is, de ahhoz a kultúra minisztere nem eléggé katonás alkat. Csak vi­­gyázzban állni tud kifogástalanul. Mindenki boldog. A libo­domok boldogok, mert ezentúl kétszer annyit tolhatnak el, mint eddig. A szocdemek boldogok, mert ezentúl nem kell fél napot kormá­nyozniuk, fél napig pedig ellenzék­ben lenniük. Ők nem bírják a dupla szereposztást. A liberálisok boldogok, mert igazuk volt, amikor megjósolták, hogy Besz­eszky elnökkel talán a turisztika és most már a környezet miniszterének a kivételével senki sem tud kijönni. Csak bemenni. A magyar demokraták is bol­dogok. Boldogan támogatnak egy kisebbségi kormányt, végre ők is támogathatnak egy kisebbséget és az a kisebbség most láthatja majd, milyen keserves dolog az, ha va­lakit támogatnak. Besz­eszky elnök is boldog. A nagy boldogság Nagyszentmikló­son ütötte meg, mint a mozdony füstje a mozdonyvezetőt. Ott jelen­tette be, hogy indul az elnöki posztért, Nagyszentmiklósról akar eljutni a kotrocsényi palotába. Szerencséjére helikopterrel teszi meg ezt az utat, mert a vasúton fennáll a kisiklás veszélye, az országúton pedig a vasúttal való összeütközés veszélye a fenyegető. Mindenki boldog tehát, és végre egységben az ország. Amit eddig egy kézben tartott a kor­mány, azt mostantól két kézben tartja. Minden az övé. Övé az or­szág. Övé a hatalom. Övé a di­csőség. Mindörökké? Ámen? Szi­r­i­ F­ONÁKJA HETI ÚJ SZÓ HETI , Uj szó Regionális K­özéletMietila: Megjelenik minden pénteken Temesváron (terjesztett Temes, Arad, Krassó-Szörény, Hunyad megyében). GRAUR JÁNOS (főszerkesztő), MAKKAI ZOLTÁN (gazdasági igazgató) Munkatárs: Dudás József (sport), Sipos Enikő (család-egyház), Joó Imre (hírek), Koczka György (jegyzet), Kiss Károly (mezőgazdaság), Kovách Éva (keresztrejtvény), dr. Lakatos Gábor (egészségügy), Baruta Kriszta, dr. Kiss András,­­dr. Udvardy László, Vicze Károly, Király Zoltán (Lugos), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich és Schreiber István (Hunyad megye). Tördelőszerkesztő: Lázár Ildikó és Nemes Gabriella Szerkesztőség és kiadóhivatal (Reflex Kft.): 300024 Temesvár, az 1989-es Forradalom útja 8-as szám, tel: 0256/ 498209, tel./fax.: 0256/ 496708, mobil: 0723-567370, 0723-567371, e-mail: hetiujszo@yahoo.com. Honlapunk: www.hhrf.org/hetiujszo POSTAI KATALÓGUSSZÁM: 13122. Nyomatott a WEST TIPO INTERNATIONAL nyomdában. Tel.: 244007. ISSN 1223 - 7671 Lapszámunk megjelenését a támogatta.

Next