Temesvári Hirlap, 1924. március (22. évfolyam, 48-72. szám)

1924-03-28 / 70. szám

TEMESVÁRI HÍRLAP 19.M március 28. péntek T. ___„ és Idadóhivatali Temasvár-Belváros, Hl libertății (JeaShercegdâttS Telefonsaim 44—12 Hírlap Timisem A* eWfiwife Ra*aá*trál*B »gém ért» m H m tó,­­m«te 75 tó, Wsfbea Vidékre pásttá. As fes»» ktSfótót átSmnoU* ham SO H **cr*^wa 270 tó, raejy körSíái TahAfe J»a Sseíhe*| tólffitóS M^asámMiakt». Ax egyes mám Arn 3 Lei Jojfoszláviátoa 1*5© rfinár, Caehat­vri« kübaa Ut, li*ry*remigos @00 K, Anasthiitein ISfiO a. Aiuerikátxn» 1 seal, Olaszországban YslaiamtFiiHB^bsa­­/* Hra. Bukarestben Lei 3*50 Nyomda: Hunyadi grafikai nAt&t­vA, a Temesvári Iiirlap nyc«Mjfc Temesvár-Belváros, **■* Tepeş Vodá (Leana4*rf $ TelefoBOTárB 14 — 14 ansaaisii Baesa«H­isisi!a&H^0B8 B 70. szánj.: Népek és nemzetek veszedelméről, írta: SCaS»©s Ármin. •Az új l­ikbérleti törvényjavaslat­nak a parlament mindkét házában történt elfogadásával és­­május hó else­jén való életbeléptetésével mai cikkünk különös aktualitással bír. A cikk egé­szen aj oldalról világítja meg a lakás­ínség kérdését, és rámutat arra a rom­boló munkára, melyet ez a csapás az emberiség fejlődésére gyakorol. A­­ bajt a legjobb törvénnyel sem­ lehet megszüntetni: az államnak elsőrendű és legfontosabb kötelessége az építke­zést a legnagyobb anyagi áldozatok árán is előmozdítani és kezdeményezé­sével még nagyobb bajoknak elejét venni­ • , A szerk. Az egész Európáiban­ grasszáló­ lakat­­mizériák, nemcsak a népek nyugalmát, társadalmi és családi elhelyezkedését za­varják, hanem mélyen belenyúlnak az erkölcsi világrendnek évszázadok, óta megalapozott talajába és ott földrengés­­szer­ű­­hatással, megingatják­ a különböző,­ nemzetek társadalmának eddigi erkölcsi alapját. A lakásínség és a vele össze­függő­­közhatalmi- lakásrekvirálási in­tézkedések nemcsak az emberi méltó,sár­gát alázzák meg, hanem a családi tűz­hely kényelmét és melegségét, száműzve — a családi szentélyt az eddigi életcél magaslatáról letaszítják a rideg bérka­­szárnya nívójára." A fejlődés, az erkölcs és a kultúrái szempontjából mindez lehet, hogy csak átmenetileg sorvasztja­­az eddigi társa­dalmi rendnek életgyökereit, de a jövő generációnak­ megszületése és elhelyez­kedése szempontjából már sokkal súlyo­sabb jelentő­ségű­ úgy, hogy a győző és legyőzött népek állam­férfiainak legsür­gősebb és legkomolyabb­­feladata kell hogy legyen — a­ nemzetek fejlődését és­­az új nemzedékeknek megszületését gát­ló lakásproblémát minden alkalmas fe­la­­mi és gazdasági eszközzel megoldani. N­agyrománjának nem lesz és soha nem volt­ nagyobb államférfia,annak mint aki mjd a jövőbe látva, észre fogja venni majd azt a nemzeti­ és álla­m­i veszedelmet, ame­lyet a lakásínség — a jövő generációra való vonatkozásban jelent. A lakásínség ma már olyan nagymér­vű, hogy újabb családi tűzhelyek alapít­­hatát­át csak azon kevesek számára teszi­­lehetővé, akik a sors különös kedvezése folytán duskál­kodnak a földi javakban. A polgári középoszt­ál­y millióinak le kell mondaniuk arról, hogy gyermekeikben és unokáikban gyönyörködve, bennük a maguk életének folytatását láthassák. A felnőtt és érett ifjúvá serdült családta­goknak családalapítási lehetősége a mi­nimumra redukálódott úgy, ahogy a leányoknak férjhez menetele, a férfiak­nak megnősülése —- elsősorban a lakás­­kérdés miatt ütközik olyan leküzdhetet­len akadályokba, amit áthidalni csak horribilis anyagi eszközökkel volna le­hetséges, amivel azonban a polgárság nagy­­ tömege nem rendelkezik. És ha mégis óriási energia ég áldozatkészség­gel a családi tűzhely kényelmét és me­legségét nem pótló, ideiglenes bérelt szo­bákban egy-egy ifjú házaspár elhelyez­­­edik, úgy ott ezen kényszer-családi­ tűz­helyeken a jövő generációknak megszü­­letése az if­jsú s­zülőkn­ek sokkal több gon­dot m­int örömet okoz, így azután ért­hető, hogy a már régebben divatba jött „egyke“ családi rendszer is mint vakm­i nagy fényűzés kezd[.■•kimenni a divatból, hogy helyet adjon az inkább, a mai szo­morú körülmények között indokolt med­dő családi rendszernek, ami elviselhetőb­bé teszi a­ lakásínség okozta nyomorusá­óA|,­bö|y ggyesek —* mindinkább szór­ványosabban jelentkezve — __ rászánják magukat amv hogy a szülői házban meg­szokott kényelemről és melegségről le­mondva, szerelmükért és jövendő boldog­ságuk elérhetése céljából,' fölcserélik a szülői házat egy alkalmi, lakásnak csu­­fo­ít cellával, — ez csak erős el­határoz­á­­su egyéneknek cselekedete, míg a nagy­­tömeg energia hiányában és kényelmi szempontoktól más megoldást keres. Más­­megoldást keres és talál is a szabad és meddő együttélésben és végeredmény­ben— minden erkölcsi és társadalmi rendet felborítva — hódol és alkalmaz­kodik a természet törvényeihez. Az­ egyéni cselekvés, illetve az ilyen formájú társadalmi berendezkedés­ már­­erősen beleütközik az állami fejlődés létérdekeibe, mert a C­ övo generációnak meg, vagy meg nem születh­etése az ál­lam szempontjából sem lehet közömbös, sőt ellenkezőleg, az egy olyan sorsdöntő jelenség, amivel az államnak okvetlenül, foglalkozni kell. A lakáskérdés súlyos problémájának megoldására sem az­ egyes egyének, sem pedig a különféle társadalmi rétegek eredményesen nem vállalkozhatnak, mert a lakáskérdés­em a legfontosabb állami probléma, aminek sürgős és sikeres megoldásától függ az államok életének és jövőjének sorsa. Jin BBnn BIBHBnBBBIBBBBBna BBfBS' Enyhült a helyzet a román-orosz delegátusok között. — Az orosz bizottság elnöke nyilatkozata a Temesvári Hír­lap részére. —■ s­em fenyeget már a szakítás naszodalme. — (Bécsi szerkesztőségün­k táv­ira­t­i j e­l­e­nj t­é­s­e.) A Bécsb­en folyó román-orosz tárgyalások állanak jelen­leg az érdeklődés központjában. A poli­tikai világ élénk figyelemmel kíséri a román és orosz delegátusok érintkezésé­nek minden fázisát. A külföldi államok bécsi diplomáciai képviselői naponta küldenek a tárgyalásokról kormányaik­nak jelentést. Az a pesszimisztikus fel­fogás, amellyel eddig a tárgyalások elé néztek, mára m­ár kissé letompult és már annyira jutottak, hogy a rögtöni szakítás eshetőségét kizár­ták a kombinációból. Bécsben erősen tárgyalják Csicserin orosz kül­ügyi népbiztosnak Poincaré francia mi­­niszteres­nökhöz intézett jegyzékét, amelyben Szovjetoroszország tiltako­zik az ellen, hogy Franciaország a besszarábiai egyezményt ratifikálta. Mindazonáltal még nincsen döntés arra nézve, hogy a besszarábiai kérdés a konferencián egyáltalában szóba kerül-e. Románia azt tartja, hogy ez a kérdés nem tartozik a konferenciára, mert Besszarábiára vonatkozólag a szövetsé­gesek által ratifikált egyezmény léte­zik, azonkívül hivatkozik Románia a besszarábiai lakosság akaratára, amely a Romániához való tartozandóság mel­lett döntött. Az oroszok a konferenciát megelőzőleg ragaszkodtak hozzá, hogy ez a kérdés a konferencián szóba kerül­t. Uhum! felelte az asszony. Az ember nem kérdezte a szót,­­ csak konstatálta tényként, a táncot, miközben­­minden figyeenét két marakodó kutyára koncentrálta, annál is inkább, mert úgy vette észre, hogy­ az egyik kutya i­de­­­gen. Déhm Ádám, aki idáig kisérte az asz­­szonyt, a fa hegyiét bámulta és im­egadás­­sal tűrte, hogy Éva könyökével az olda­lába támaszkodjék. — Mondom, ho­gy idegen, —• csapott ’Wetterschán Fülöp az asztalra. — Te Krogloth, küldj egy kisbirót, hogy kergesse ki, mert hátha veszett. Csak azután pillantott fel az asszony­ra­, új­ból felvéve az elejtett fonalát. — , Ja igen, táncol­tál. Aztán hozzá tette megerősítésül, hog­’: Persze. Délimhez is volt szava, aki végre meg­unta a fahegy bámulását. — 'Magammal viszlek holnap a város­ba, nem kel külön befognod. De még egyszer mondom, h­ogy a köz­jegyzőt, meg a bélyegeket te­sze­ted.­­ jön, de látva a románok magatartását, lemondanak eredeti szándékukról. Az orosz delegáció többsége azonban még mindig a kérdés megvitatása mellett van és azt követelik, hogy a pénzügyi kérdések tárgyalása előtt, rendezzék a besszarábiai kérdést. Az oroszok Besszarábiára vonatkozól­a­g népszavazást követelnek. Breszti­n­s­z­k­y, az orosz bizottság elnöke fogadta a Temesvári Hírlap bé­csi szerkesztőjét, aki előtt a következő kijelentést tette: — Oroszország jelenleg feltétlenül barátságos érzülettel viseltetik Ro­mániával szemben s ezt a barátsá­got fokozni akarjuk. Remélem, hogy a konferencia eredményes lesz. Ni­stor besszarábiai miniszter, aki nem a román-orosz, hanem a rom­án-osz­trák tárgyalások ügyében jött Bécsire, szintén nyilatkozott bécsi szerkesztőnk előtt és kijelentette, hogy­­ Románia sohasem mondhat le Besszará­­b­iáról. , Úgy a román, mint az orosz delegáció elnöke külön-között felkereste Grüin­­berger osztrák külügyminisztert, akit arra kértek, hogy vállalja el a konferen­cia elnökségét. Gr­inberger dr. a meg­bízást elfogadta és a csütörtökön az osztrák Reichsrath palotájában meg­nyíló konferenciát ő fogja vezetni. gEBI WÜBI Kírváj. Irta: Sz. Szigethy Vilmos, glj/A* ■ (utánnyomájj tilos.) Az isten háza körül sürgött az'­regész­­falu, templom napja volt, a tánc-körön­­döt lomlb'füzérekkel díszítették fel. A 'lá­nyok a legényekkel kezetfogva sétáltak az utcán, a mézeskalácsos sátrakban, szi­keket árultak» ‘a­­rezesbanda pedig im­már két órája fújta ugyanazt a­­válóért.­­­­ A karmester (a karmester a an­agáárélet­­ben suszter) nem tudta megállítani a muzsikusokat, akik ’belezavarodtak.. a melódiába s képtelenek voltak bele-Nem lehet megállapítani, meddig tart ez a szórakozás, hogyan bontakozik ki a helyzet,­ ha Krogloth József biró oda iv­gy lép a karmester elé. De odalépett és azt mondta: 1. — Kuss, elég volt.. Mi az istennyálát kínlódik annyit, a leányom már csu­­rom vit. A helyzetnek ily váratlan tapintattal történt megoldása után K­rogloth bíró 4­, visszaült Wetterschán Fülöp mellé, ujabb­ pohár sört­­ hozatott és hogy az aktualitás mezején maradjon, így foly­tatta a félbehagyott beszélgetést: —-! A feleséged­, fülipi, már megint meg van bolondulva. Fliepi­ is , meghozatta a maga sörét­­és így feledte: —• úgy találod ? Igen. Én, Krogloth József községi bitó/úgy találom. .Minek Után pedig ezt megtalálták, Weltepsehán Fü­löp hosszú és lassú meg­fontolás után kijelentést tett. — Hiszen elég fiatal még hozzá­, hadd mulasson. A te feleséged nem volt fiatal korában bolond ? — Ez már igaz, — hagyta, rá a biró, mindenki bolond fiatal ko­cában. . •Akkor ért hozzájuk Weitersehánné üde, szepptéges formájában. Egy kicsit gö­nbölyded volt az alakja, fehér a nyi­j­tott ruh­aderékból kitetsző nyaka s hamu­val ,­ haja, mint májusban a rozs. A keble pi­hngott annégi a tánctól s hogy le­­csendesitse,­­rátette a tenyerét —­ Táncoltál ! — mondta . A legény­ mindjárt el is ballaghot a me­nyecskével és fogták egymás kezét, mint búcsún a fiatalok. Wiesterschán Fülöp a gömbölyű tokájától áthajtott jegy legyét,­­mert végtére is mandelunek van, határa s hól van még egy olyan türelmes em­ster a világon, aki két óránál tovább tűrné.’a­z ilyen szemtelenséget!) — s felvilágosítá­­sul annyit mondott: — Nem is enlítette ki még, hogy ki­vettük Delimmel a rétet. Holnap usánál­­juk meg a szerződést.­­ Az ifjúság megint táncba kapott s ak­kor a karmester időnap előtt tönkrement nemzetekhez hasonlított, amelyere nem okultak a múlton. Ugyanis a régi kerin­­gőbe fogott s azt vezényelte két oldalt áradó mozdulatokkal, mintha cipőtalpat varrna. ő is­­elfelejtett mindent, már nem emlékezett ez előző bonyádiaknakra, amelyek pedig okvetlenül visszatérnek, valam­nt v­lisszatérnek a ravaszul meg-, szerkesztett melódiák. Már alkonyodott és fenyegetően him­­bálództak a lampionok a madzagon. A lányok minden különösebben látható­ak Szombattól hétfőig öt városi s­zínházban­ LEHÁR FERENC slágeroperettje:Három pracsi

Next