Mladiáta János szerk.: A Tenger 30. évfolyam 1940
1-3. szám - Entz Géza dr.: Az ember és az állatvilág.
AZ EMBER ÉS AZ ÁLLATVILÁG 3 .a XVI. században kecskéket telepített be az ember. A szigetet hosszú ideig nem látogatták. A kecskék elszaporodtak és Szent Ilona-sziget erdeit alaposan megdézsmálták, hogy az addig erdőkben bővelkedő sziget fátlan területté alakult át, melyen a sziget eredeti faunája is megváltozott. Szent Ilonára az ember új állat odavitelével gyakorolt kártékony hatást. Nagyon sok területen azonban kapzsiságával pusztította ki az ősi természetet. Az Északi-ó jegestenger szigetein élő, a repülni nem tudó alkákat (Alca impennis) e madarak tojásaiért, zsírjáért és tollaiért irtották ki. Oly alapos munkát végeztek, hogy ennek a hatalmas madárnak csak néhány múzeumban van egy-egy kitömött példánya. A Mauricius-szigeteken, Madagaszkár közelében élt egy galambszerű, repülni nem tudó madár, a dodo (Didiusi cucuilatus(S ineptus). A repülni nem tudó, tehetetlen és valósággal állati torzzá hízott madarat a sziget hollandus felfedezők rövid idő alatt zsírjáért pusztították ki. 1740-ben Steffller a Beihiring-tengerben egy hatalmas, 8 m hosszú szirénfélét fedezett fel, amelyet róla a természetvizsgálók a Steller-féle tengeri tehénnek (Hydrodamalis gigas , Rhytina Stelleri) neveztek el. 1790 óta az állatnak egy példányát sem látták, mert a szárazföldön tehetetlen állatot a szám szoros értelmiében agyonverték zsírjáért a tengerészek. Ugyanez a sors vár a tengeri vidrára (Latax ilutris), mely ugyancsak a Behring-tengerben él és értékes prémjéért olyan kíméletlenül vadásszák, hogy ha még nem, de rövid idő alatt elejtik az utolsó példányt, hacsak rendszabályokkal ezt a vidravadászatot nem szorítják korlátok közé. Hogyha az ember észszerűen járna el, akkor mindezeket a tengeri kincseket meg lehetne menteni. Erre példa a tengeri oroszlán (Arctocephalus Otarianus) szolgáltat, amelynek egyedei a Pribiloff-szigeteken, ahol néhány évtizeddel ezelőtt tízezrével gyűltek össze, számuk annyira megfogyatkozott, hogy kipusztulásuktól kellett tartani. Észak-Amerika és Oroszország közösen megállapodtak abban, hogy ezt a fókavadászatot néhány évre felfüggesztik. Azóta a fókák ismét úgy elszaporodtak, hogy okszerű vadászattal az állomány fenntartható. Ilyen pusztulófélben lévő állat sikeres megmentésére a legismertebb példa az északamerikai bizonok története, amelyek, ellentétben az Európából kipusztított bölénnyel, számiban elszaporodva ma is nagy csordákban népesítik be a részükre fenntartott prarie-rezervációkat. Mint ebből a néhány példából látható, az ember tud kipusztítani, de tud fenntartani is. A fenntartásnak legismertebb módja a háziállatok tenyésztése, a ló, szarvasmarha, teve és még egy egész sor olyan háziállatot lehet fölsorolni, amelyeknek vad ősei teljesen, vagy majdnem teljesen kipusztultak. Háziállatai útján az ember benépesíti állatokkal a Földet és olyan területekre juttat el állatokat, ahol azelőtt azoknak nyoma sem volt. Hogy Ausztráliába az ott élő vadkutyát, a dingót az ember vitte el, azt nagyon valószínűnek tartjuk, de bebizonyítani mind a mai napig nem sikerült. Hogy azonban az összes háziállatokat Ausztráliába az európai ember vitte el, azt tudjuk, Ausztráliának jelenlegi emlősifaunája kialakulásában az ember beavatkozásától okozott. Ez az újfauna a régi emlősifaunát lassanként kiszorítja, az erszényespatkányt az euró-