Térképvilág, 1986
BARTÓK BÉLA: A MAGYAR ORSZÁGHATÁROK VÁLTOZÁSA A XX. SZÁZADBAN
BARTÓK BÉLA A MAGYAR ORSZÁGHATÁROK VÁLTOZÁSA A XX. SZÁZADBAN A XIX. században a katonai határőrvidék, valamint Erdély és Magyarország többi részének egyesítésével és a közigazgatási határok rögzítésével kialakult az ún. „történelmi Magyarország" 325 000 km 2-nyi területtel. Ez magában foglalt 63 magyar vármegyét, 8 horvát vármegyét és Fiume szabad királyi várost. Az Osztrák—Magyar Monarchia része volt magyar történelmi jogon Dalmácia, teljes osztrák közigazgatással és részben hasonló indokkal történt 1878-ban Bosznia-Hercegovina megszállása, majd 1908-ban beolvasztása, de ezek a területek már csak jelképesen tartoztak Magyarországhoz, noha a magyar középcímerben szerepelt a jelvényük. A magyar vasúthálózat kiépítése során a brassói fővonalat a Kárpátokon keresztül román területre is kiépítették Predealig, ahol magyar személyzet teljesített szolgálatot a bukaresti fővonal későbbi megépültéig. Ez az állapot volt az első világháború kezdetéig és az első változás 1916 után következett be. Románia ekkor támadta meg a központi hatalmakat, de rövidesen visszavonulni kényszerült és békét kért. A békekötés Bukarestben történt 1917-ben és ekkor kisebb határkiigazítást végeztek Magyarország javára. Ez főleg arra szorítkozott, hogy a Kárpátok legmagasabb csúcsai legyenek a határpontok, mert ezek eddig román területen voltak és ezért Magyarország stratégiailag hátrányos helyzetben volt. Az így kapott jelentéktelen területen lakosság nem volt. Románia jóvátételt is fizetett, többek között élő birkákat kellett átadnia, melyeket a német hadsereg közvetített olyan formán, hogy a birkákat lenyírva adta át és a gyapjút Németországba vitték. A világháború folyt tovább és befejezte után a Párizs-környéki békeszerződések rögzítették az új határokat. A közismert csehszlovák, román és jugoszláv határmegállapításon kívül három másik állam is részesült a magyar területekből különböző elvek szerint. Árva vármegye trsztenai járásának egy része lengyel lakosságú volt, ezt Lengyelország kapta és ugyancsak kapott egy kis részt Szepes vármegyéből stratégiai szempontból, noha itt a lakosság tót volt. Fiume városát Gabriele d'Annunzio olasz szabadcsapatai elfoglalták és a város az Ausztriától elcsatolt Isztriával együtt Olaszországhoz került. Mivel a város déli kerületében horvát lakosság élt, ezt a kerületet Sudak néven Jugoszlávia kapta. 3