Térképvilág, 1987
Kiss Lajos: EGY XIX. SZÁZADI MAGYAR TÉRKÉPSZERKESZTŐ, AKI ISMERTE AZ ÉRVÉNYESÜLÉS TITKÁT IS: ASZALAY JÓZSEF (1798-1874)
4 napjára mély tisztelettel szentelnek leghívebb unokái. Kalotsán, 1807.). 1817-ben Bécsben, a magyar udvari kancelláriánál mint fogalmazó gyakornok kezdett szolgálni; 1819-ben udvari fogalmazó lett. Az I. Ferdinánd óta Bécsben működő magyar királyi udvari kancellária, amely csak 1848-ban, illetőleg 1867-ben szűnt meg véglegesen, a felelős magyar minisztérium felállításáig legfőbb központi kormányzati hatóságunk volt. A király kormányzati és bírói hatalmát, valamint a törvényhozás körüli jogait az udvari kancellária közvetítésével gyakorolta. Az udvari kancellária törekvő tisztviselőjekén Aszalay József elkészítette Magyarország nagy közigazgatási és statisztikai térképét, amelyről később részletesen szólni fogok. 1826-ban Aszalayt a magyar királyi helytartótanácshoz nevezték ki titkárnak. Az 1848-ig, illetőleg 1867-ig fennálló helytartótanács mint legfőbb kormányszerv útján gyakorolta a király végrehajtó hatalmat. 1834-ben Aszalay megvált a helytartótanácsnál viselt tisztségétől (állítólag valami léhaság miatt elvesztette hivatalát), és visszavonult a Borsod megyei Mályiban levő birtokára, ahol a zenének, kertészetnek és irodalomnak élt. 1849-ben még egyszer a nyilvánosság elé lépett, amikor is a Duklai-hágón át Magyarországra betört Paszkevics herceg seregében — gróf Zichy Ferenc főbiztos oldalán — császári-királyi kormánybiztos, magyarán szólva muszkavezető lett. Ezeket a kormánybiztosokat azért nevezte ki az osztrák császár a magyarok közül, hogy az orosz seregtesteknek tanáccsal, útbaigazítással és a magyar viszonyokat illető felvilágosításokkal szolgáljanak. Az 1849. augusztus 2-i, ránk nézve szerencsétlen kimenetelű debreceni csata után Aszalay Debrecenben időzött. Fennmaradt egy levele, amelyet augusztus 6-án Debrecenből írt anyjához, s amely Aszalay halála után nyomtatásban is megjelent (Pesti Napló 1888. augusztus 14. 225. sz. Reggeli kiadás). E levél naplószerű feljegyzéseket tartalmaz Aszalay kormánybiztosi működésének majdnem egy teljes hónapjáról (1849. július 9, Miskolc — 1849. augusztus 6, Debrecen). Valóságos kortörténeti s egyben személyiség-lélektani (perszonológiai) dokumentum ez, amelyből érdemes idéznünk néhány szemelvényt: „[Július 13-án Gyöngyösön] A piacz közepén sok ezer pengő forint Kossuth bankót elégettettem, és a háromszínű zászlókat . „[Július 27-én Tisza-Füreden] nagy kedvességet nyertem Paskievicsnél, mert itt 600 köböl rozsot, 300 zabot, 1000 nyerget vagy 500 fehér ruhát és még egy titkos kis raktárt mindenféle fegyverrel s egyebekkel szolgáltattam közbe, miket a magyarok elszaladván, itt hagytak, minek