Térképvilág, 1987

Kiss Lajos: EGY XIX. SZÁZADI MAGYAR TÉRKÉPSZERKESZTŐ, AKI ISMERTE AZ ÉRVÉNYESÜLÉS TITKÁT IS: ASZALAY JÓZSEF (1798-1874)

4 napjára mély tisztelettel szentelnek leghívebb unokái. Kalotsán, 1807.). 1817-ben Bécsben, a magyar udvari kancelláriánál mint fogalmazó gya­kornok kezdett szolgálni; 1819-ben udvari fogalmazó lett. Az I. Ferdi­­nánd óta Bécsben működő magyar királyi udvari kancellária, amely csak 1848-ban, illetőleg 1867-ben szűnt meg véglegesen, a felelős ma­gyar minisztérium felállításáig legfőbb központi kormányzati hatósá­gunk volt. A király kormányzati és bírói hatalmát, valamint a törvény­­hozás körüli jogait az udvari kancellária közvetítésével gyakorolta. Az udvari kancellária törekvő tisztviselőjekén Aszalay József elkészí­tette Magyarország nagy közigazgatási és statisztikai térképét, amelyről később részletesen szólni fogok. 1826-ban Aszalayt a magyar királyi helytartótanácshoz nevezték ki titkárnak. Az 1848-ig, illetőleg 1867-ig fennálló helytartótanács mint legfőbb kormányszerv útján gyakorolta a király végrehajtó hatalmat. 1834-ben Aszalay megvált a helytartó­­tanácsnál viselt tisztségétől (állítólag valami léhaság miatt elvesztette hivatalát), és visszavonult a Borsod megyei Mályiban levő birtokára, ahol a zenének, kertészetnek és irodalomnak élt. 1849-ben még egy­szer a nyilvánosság elé lépett, amikor is a Duklai-hágón át Magyaror­szágra betört Paszkevics herceg seregében — gróf Zichy Ferenc főbiz­tos oldalán — császári-királyi kormánybiztos, magyarán szólva muszkavezető lett. Ezeket a kormánybiztosokat azért nevezte ki az osztrák császár a magyarok közül, hogy az orosz seregtesteknek tanáccsal, útbaigazítással és a magyar viszonyokat illető felvilágosítá­sokkal szolgáljanak. Az 1849. augusztus 2-i, ránk nézve szerencsétlen kimenetelű debreceni csata után Aszalay Debrecenben időzött. Fenn­maradt egy levele, amelyet augusztus 6-án Debrecenből írt anyjához, s amely Aszalay halála után nyomtatásban is megjelent (Pesti Napló 1888. augusztus 14. 225. sz. Reggeli kiadás). E levél naplószerű feljegy­zéseket tartalmaz Aszalay kormánybiztosi működésének majdnem egy teljes hónapjáról (1849. július 9, Miskolc — 1849. augusztus 6, Debrecen). Valóságos kortörténeti s egyben személyiség-lélektani (per­­szonológiai) dokumentum ez, amelyből érdemes idéznünk néhány sze­melvényt: „[Július 13-án Gyöngyösön] A piacz közepén sok ezer pengő forint Kossuth bankót elégettettem, és a háromszínű zászlókat . „[Július 27-én Tisza-Füreden] nagy kedvességet nyertem Paskievicsnél, mert itt 600 köböl rozsot, 300 zabot, 1000 nyerget vagy 500 fehér ru­hát és még egy titkos kis raktárt mindenféle fegyverrel s egyebekkel szolgáltattam közbe, miket a magyarok elszaladván, itt hagytak, minek

Next