Térképvilág, 1993
1993/1 - Németh Ferenc: A régi térképek szerkezete
Németh Ferenc A régi térképek szerkezete A régi térképek szerkezeteire még 1950-ben dr Irmédi Molnár László ezredes előadásai során (a Honvéd Térképészeti Intézetben tartott tanfolyamon) terelődött a figyelem. Azóta is foglalkoztat a kérdés. Irmédi előadásaiban főleg az „általános felfogástól eltérő dolgokat emelte ki, amelyek közül bevezetésként hármat említek meg. Tengerész Henrik (1394-1460) portugál herceg 1415- ben az Atlanti-óceán partján Sagresben lévő kolostorba vonult vissza, összegyűjtötte a világirodalomból a térképkészítésre vonatkozó írásokat, térképeket és hajózási célra új térképek készítését rendelte meg ismert térképszerkesztőktől, sőt maga is készített ilyeneket. Ezekkel ellátta a portugál hajósokat, akik így nekivágva a tengereknek, minden más nemzetet megelőzve nagy földrajzi felfedezéseket tettek. Ptolemaiosz (90-168) görög tudós két, több kötetes munkájában összefoglalta a görög világ ismereteit a világmindenségről és az ismert földrajzi környezetről. Mivel a görög tudomány úgy tudta, hogy a Föld gömb alakú és a Nap körül kering a bolygókkal együtt, Ptolemaiosz is így tárgyalta a világmindenséget. Egyik kötetében az égbolton történő tájékozódásról írt, mégpedig azt, hogy az égitestek mozgását csak úgy tudjuk jól leírni, ha a vonatkozási rendszer (koordináta-rendszer) kezdőpontját a Föld középpontjába helyezzük. Úgy kezdte: "tételezzük fel, hogy a világmindenség középpontja a Föld középpontjában van”. (Egyébként modern tankönyvekben ma is így van). Ezt a későbbi olvasók, fordítók félreértették, s úgy magyarázták, hogy a Föld a világmindenség középpontja, s ez a Ptolemaioszi-világrendszer. Pedig pont az ellenkezőjét írta. Platón (Kr. e. 427-347) műveiből ismerjük Püthagorasznak (Kr. e. 580-500) Thalész (Kr. e. 624-546) tanítványának az elméletét, aki ismereteink szerint elsőnek tanította, hogy a Föld gömb alakú, s mindenn égitest Isten trónja körül kering. Ezek a különös történetek elgondolkoztattak, s arra hívták fel figyelmemet, hogy a régi görögök sokkal többet tudtak a világról, mint ami a mai köztudatban róluk ismert. S nagyon érdekelt, vájjon hogyan sikkadhatott el ez az ismerethalmaz a középkor folyamán. Az első görög, akiről feljegyezték, hogy matematikai, geometriai ismeretekkel rendelkezett, a már előbb említett Thalész volt. Fiatal korában Egyiptomban tanult a papi rendnél. Sok mindent elsajátított, majd visszatért Miletoszba. Mindenki ismeri a róla elnevezett Thalész-tételt. Mi térképészek úgy tudjuk, hogy az első ismert vetület is az ő nevéhez fűződik. A Földet gömbnek feltételező tudós, a gömb sík-ábrázolására a gömbközéppontból kiinduló vetítő sugarakkal készülő úgynevezett gnomonikus vetületet alkalmazta. Ennek a vetítési módnak az a nagy előnye, hogy a gömbön lévő két pontot összekötő legrövidebb út gömbi főkör, és ez a vetületen egyenesként jelentkezik. Tehát ebben a vetületben készült térképen két földi pont legrövidebb távolsága egyenes. A vetületekről röviden csak annyit, hogy vetítésnél a képfelület tengelyének elhelyezkedése szerint: ha a tengely egybeesik a földtengellyel, akkor normális, vagy sarki (poláris), ha a tengely az egyenlítő síkjában van, akkor tranzverzális, vagy egyenlítői (aequatoriális), ha pedig bármilyen közbenső helyzetet foglal el, akkor ferdetengelyű vetületről beszélünk. Az 1. ábra sarki elhelyezésű, míg a 2. ábra ferdetengelyű gnomonikus vetületet mutat be. A 3. ábrán egyenlítői gnomonikus vetületet láthatunk. Anaximandrosz (Kr. e. 611-546) Thalész tanítványa, 560 körül fából éggömböt, továbbá a Földről térképet készített. Püthagorasz Thalész másik tanítványa, akiről már volt szó, szintén járt tanulási célból Egyiptomban. Knidoszi Eudoxosz (Kr. e. 400—347) a geocentrikus (földközéppontú) világkép megalkotója. Arisztotelész (Kr. e. 384-322) a Föld gömbalakja fizikai bizonyításának egész sorát sorolta fel, egyet példaként megemlítek: a kikötőbe érkező hajónak először az árboc teteje látszik, majd fokozatosan bontakozik ki a hajó teste. Tudo