Termelőszövetkezet, 1951 (2. évfolyam, 3-18. szám)

1951-02-10 / 3. szám

Legfontosabb feladatunk: termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztése T­ermelőszövetkezeti mozgalmunk az utóbbi hetekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Erősödnek meg­lévő csoportjaink, újak alakulnak ott, ahol eddig nem vol­tak csoportok. Somogy megyében kilenc, Pest megyében 19, Győr megyében 15, Szabolcs megyében 10 új termelő­­csoport alakult a legutolsó hetekben. De számtalan csoport van, amelyiknek megsokszorozódott a taglétszáma. Az egyik karcagi csoport pár nap alatt 11-ről 62-re emelte létszámát. Túrkevén «földcsuszamlás» történt: egész utcák lépnek be a termelőcsoportokba, vagy az alakuló új cso­portokba. A Vörös Csillag csoport földterülete eddig 3000 hold volt, ma már felül van a hétezren, s ezt mind egyéni­leg dolgozó parasztok vitték be. Amióta Pártunk rámutatott arra a merőben helytelen magatartásra, hogy csak а III. típusú csoporttal foglalko­zunk és sok helyen nem engednek I. típ­usú csoportot alakítani, azóta hatalmasan m­egnőítt a működő I.­ és II. típusú csoportok száma. Azok a dolgozó parasztok — kü­lönösen középparasztok —, akik még túl nagy lépésnek tartják а III. típust, most szívesen és örömmel alakítják meg az I. típusú csoportok százait. Fárvás Ferenc, a len­gyeltóti gépállomás traktorosa azt mondja: Búcsún és Lát­­rányban nem is a csoportról beszélgettünk, hanem a gépi munka szerződéskötésiekről. Mégis a csoporthoz lyukad­tunk ki, mert a faluban mindenki azt beszéli. Egy-két ilyen beszélgetés kellene még és megalakulna két csoport. Дг egyes városokban, községekben megindult hatalmas fejlődést azonban még mindig nem lehet általánosnak nevezni. Számtalan csoport van, ahol nincs belépő, de já­rások is szép számmal vannak, ahol nincs olyan csoport, amelyik mostanában alakult volna. Pedig,­­ ahogy ezt a szolnok megyei Pártkonferencia megállapította, ami lehet­séges Túrkevén, az lehetséges Mezőtúron, Karcagon és másutt is. Ha megnézzük az egyes termelőcsoportok, járások egy­helyben való topogásának az okát, akkor két­ dologgal ma­gyarázhatjuk a lemaradást. Az egyik az, hogy a meglévő csoportok működésében van valami hiba, a másik pedig az, hogy a népnevelő munka nem megy úgy, ahogyan k­ellene. Mind a kettő nagy hiba, de olyan, amit ki lehet kü­szöbölni, meg lehet változtatni. Vegyük csak a csoportok jó működését. Ha a csoport­tagok azzal a tudattal végzik jól munkájukat: a szántást, vetést, kapálást, a jószággon­­dozást, hogy ezzel — amellett, hogy saját maguk hasznát növelik — segítik a dolgozó parasztság nagyüzemi gaz­dálkodás felé fordulását, akkor valóban jól dolgoznak. Ha kiküszöbölik a személyeskedést, civódást, azért, mert tud­ják: amellett, hogy maguk­ is jobban járnak,­­ figyeli őket a falu, akkor helyesen cselekszenek. A gyenge népnevelőmunkán is lehet és kell is vál­toztatni csoportjainknak. Aranyigazság az, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás legjobb agitátorai maguk a csoport­tagok, hisz ők saját példájukon tudják megmagyarázni a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, saját sorsuk változásán tudják bizonyítani azt, hogy mennyivel könnyebben él a csoporttag, mennyivel szebb, boldogabb jövő áll előtte, mint az egyedül dolgozó kisparaszt előtt. Mégis azt tapasz­taljuk, hogy számtalan csoportban elhallgatják a tagok csoportjuk eredményét és kén­yel­me­ss­égből, vagy azért, mert nem bíznak a sírkerben, meg se próbálják, hogy új tagokat nyerjene­k meg. Így van ez a pusztakovács­ cso­portban, Lengyeltótiban, Böhönyén és számtalan más he­lyen is. I Ezt a magatartást sürgősen fel kell számolni. A cso­portta­goknak kivétel nélkül mindnek el kell indulni népnevelő minnkára, hogy megmutassák az egyénileg dol­gozó parasztoknak a csoport elért eredményeit, a csoport­tagok jövedelmét, ,a hatalmas beruházásokat, tartalékolá­sokat. De nemcsak ezeket kell ismertetni csoport­tagjainknak, hanem azokat a hatalmas előnyöket is, amelyben a cso­­porttagok, a csoportok részesülnek. Csak egész kevés he­lyen­­ tudják például az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a csoportok —I., II., III. típusúak egyformán —­ 30 szá­zalékos szántási díjkedvezményben részesülnek. Kevesen tudják, hogy az I. típusú csoportok 20, a II. típusúak 40 és a III. típusú csoportok 50 százalékos jövedelemadó kedvezményt kapnak. Az állam által nyújtott hiteleket nagyjában véve ismerik a dolgozó parasztok, de úgy, ahogy azt a kulákok állítják be nekik, nyakukba vették a sok adósságot, aki nem keverednek belőle egyhamar. Kevés helyen világosították fel a falu dolgozóit a cso­­porttagok arról, micsoda előny és hatalmas segítség az, hogy a csoportok részére olyan nagy fejlődési lehetőséget nyit a beruházás, aminek következtében néhány év alatt — jóformán anélkül, hogy a csoport megérezné —­ vissza­fizetheti a kapott kölcsönt. • Kl dolgozó parasztok, de még csoporttagok között is ke­ 90­vesen­ Vannak,­­akik tudják, hogy Rákosi elvtárs javas­la­tára a csoportok egy éven belül kifizetik — a közös, szö­vetkezeti vagyonhoz csatolandó, 15 százalékos levonás után - a csoportba bevitt állatok — tehenek, kocák­­ árát. Ez nagy előny az előbbi rendelkezésekkel szemben, me­lyek értelmében 4 éven belül fizette ki teljesen a csoport a bevitt állatok árát. Azt meg még kevesebben tudják, hogy a csoporttagok állatok vásárlására, így egy fejős­tehén és egy anyakoca vásárlására 1500, illetve 300 fo­rint állami hitelt kaphatnak. Ezeket kell megmagyarázni a dolgozó parasztoknak. És ezeket a leghihetőbben természetesen azok a csoport­­tagok tudják, akik maguk is próbálják már a nagyüzemi gazdálkodást, nem féltek rálépni az új útra. Természetesen csoporttagjaink csak akár tudnak jó felvilágosító munkát vége­zni, ha maguk meg vannak győződve arról, hogy fon­tos a csoport fejlesztése. Ahhoz pedig, hogy csoportjaink ezt lássák, nem kell mást tenniük, csak vissza kell gondolni az elmúlt esztendőre, amikor sokszor elmaradoztak a mun­kával, a kevés taglétszám miatt. Gondolkozzon el ,azon sok termelőcsoport tagsága, mennyivel jobban ment volna a munka, ha sokkal többen vannak és úgy a növényterme­lésben, mint az állattenyésztésben, jobb munkát végez­hetnek. Az egész dolgozó magyar nép Pártunk kongresszusára készül. Megyei, járási és községi tanácsok, a termelőcso­portok tagjai azzal készülhetnek legméltóbban a Párt­kongresszusra, ha minden erejükkel segítik a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődését és szüntelen erősödését. A kongresszusra való készülődés szellemében kell most minden eddiginél nagyobb segítséget adni a szocializmus építéséihez falun. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom fejesztése kampány és ha lejár az idő, akkor abba kell hagyni a munkát. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése azt jelenti, hogy állandóan és min­dig nagyobb erővel, mindig meggyőzőbb érvekkel harcol­junk a már működő csoportok megerősödéséért és újak alakulásáért. Erre nem szabad sajnálnunk a fáradságot, sem az időt. El kell azt érnünk, hogy az országnak ne csak egyes részein, hanem általában és mindenütt, rohamos fejlődés­nek induljon termelőszövetkezeti mozgalmunk. Ez az ér­deke a már működő és most alakuló csoportoknak, egész dolgozó parasztságunk és egész dolgozó népünknek. Ves­sük latba minden erőnket, hogy ez a fejlődés, minél gyor­sabb, minél eredményesebb legyen.

Next