Termelőszövetkezet, 1951 (2. évfolyam, 3-18. szám)
1951-02-10 / 3. szám
Legfontosabb feladatunk: termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztése Termelőszövetkezeti mozgalmunk az utóbbi hetekben hatalmas fejlődésen ment keresztül. Erősödnek meglévő csoportjaink, újak alakulnak ott, ahol eddig nem voltak csoportok. Somogy megyében kilenc, Pest megyében 19, Győr megyében 15, Szabolcs megyében 10 új termelőcsoport alakult a legutolsó hetekben. De számtalan csoport van, amelyiknek megsokszorozódott a taglétszáma. Az egyik karcagi csoport pár nap alatt 11-ről 62-re emelte létszámát. Túrkevén «földcsuszamlás» történt: egész utcák lépnek be a termelőcsoportokba, vagy az alakuló új csoportokba. A Vörös Csillag csoport földterülete eddig 3000 hold volt, ma már felül van a hétezren, s ezt mind egyénileg dolgozó parasztok vitték be. Amióta Pártunk rámutatott arra a merőben helytelen magatartásra, hogy csak а III. típusú csoporttal foglalkozunk és sok helyen nem engednek I. típusú csoportot alakítani, azóta hatalmasan megnőítt a működő I. és II. típusú csoportok száma. Azok a dolgozó parasztok — különösen középparasztok —, akik még túl nagy lépésnek tartják а III. típust, most szívesen és örömmel alakítják meg az I. típusú csoportok százait. Fárvás Ferenc, a lengyeltóti gépállomás traktorosa azt mondja: Búcsún és Látrányban nem is a csoportról beszélgettünk, hanem a gépi munka szerződéskötésiekről. Mégis a csoporthoz lyukadtunk ki, mert a faluban mindenki azt beszéli. Egy-két ilyen beszélgetés kellene még és megalakulna két csoport. Дг egyes városokban, községekben megindult hatalmas fejlődést azonban még mindig nem lehet általánosnak nevezni. Számtalan csoport van, ahol nincs belépő, de járások is szép számmal vannak, ahol nincs olyan csoport, amelyik mostanában alakult volna. Pedig, ahogy ezt a szolnok megyei Pártkonferencia megállapította, ami lehetséges Túrkevén, az lehetséges Mezőtúron, Karcagon és másutt is. Ha megnézzük az egyes termelőcsoportok, járások egyhelyben való topogásának az okát, akkor két dologgal magyarázhatjuk a lemaradást. Az egyik az, hogy a meglévő csoportok működésében van valami hiba, a másik pedig az, hogy a népnevelő munka nem megy úgy, ahogyan kellene. Mind a kettő nagy hiba, de olyan, amit ki lehet küszöbölni, meg lehet változtatni. Vegyük csak a csoportok jó működését. Ha a csoporttagok azzal a tudattal végzik jól munkájukat: a szántást, vetést, kapálást, a jószággondozást, hogy ezzel — amellett, hogy saját maguk hasznát növelik — segítik a dolgozó parasztság nagyüzemi gazdálkodás felé fordulását, akkor valóban jól dolgoznak. Ha kiküszöbölik a személyeskedést, civódást, azért, mert tudják: amellett, hogy maguk is jobban járnak, figyeli őket a falu, akkor helyesen cselekszenek. A gyenge népnevelőmunkán is lehet és kell is változtatni csoportjainknak. Aranyigazság az, hogy a nagyüzemi gazdálkodás legjobb agitátorai maguk a csoporttagok, hisz ők saját példájukon tudják megmagyarázni a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, saját sorsuk változásán tudják bizonyítani azt, hogy mennyivel könnyebben él a csoporttag, mennyivel szebb, boldogabb jövő áll előtte, mint az egyedül dolgozó kisparaszt előtt. Mégis azt tapasztaljuk, hogy számtalan csoportban elhallgatják a tagok csoportjuk eredményét és kényelmességből, vagy azért, mert nem bíznak a sírkerben, meg se próbálják, hogy új tagokat nyerjenek meg. Így van ez a pusztakovács csoportban, Lengyeltótiban, Böhönyén és számtalan más helyen is. I Ezt a magatartást sürgősen fel kell számolni. A csoporttagoknak kivétel nélkül mindnek el kell indulni népnevelő minnkára, hogy megmutassák az egyénileg dolgozó parasztoknak a csoport elért eredményeit, a csoporttagok jövedelmét, ,a hatalmas beruházásokat, tartalékolásokat. De nemcsak ezeket kell ismertetni csoporttagjainknak, hanem azokat a hatalmas előnyöket is, amelyben a csoporttagok, a csoportok részesülnek. Csak egész kevés helyen tudják például az egyénileg dolgozó parasztok, hogy a csoportok —I., II., III. típusúak egyformán — 30 százalékos szántási díjkedvezményben részesülnek. Kevesen tudják, hogy az I. típusú csoportok 20, a II. típusúak 40 és a III. típusú csoportok 50 százalékos jövedelemadó kedvezményt kapnak. Az állam által nyújtott hiteleket nagyjában véve ismerik a dolgozó parasztok, de úgy, ahogy azt a kulákok állítják be nekik, nyakukba vették a sok adósságot, aki nem keverednek belőle egyhamar. Kevés helyen világosították fel a falu dolgozóit a csoporttagok arról, micsoda előny és hatalmas segítség az, hogy a csoportok részére olyan nagy fejlődési lehetőséget nyit a beruházás, aminek következtében néhány év alatt — jóformán anélkül, hogy a csoport megérezné — visszafizetheti a kapott kölcsönt. • Kl dolgozó parasztok, de még csoporttagok között is ke 90vesen Vannak,akik tudják, hogy Rákosi elvtárs javaslatára a csoportok egy éven belül kifizetik — a közös, szövetkezeti vagyonhoz csatolandó, 15 százalékos levonás után - a csoportba bevitt állatok — tehenek, kocák árát. Ez nagy előny az előbbi rendelkezésekkel szemben, melyek értelmében 4 éven belül fizette ki teljesen a csoport a bevitt állatok árát. Azt meg még kevesebben tudják, hogy a csoporttagok állatok vásárlására, így egy fejőstehén és egy anyakoca vásárlására 1500, illetve 300 forint állami hitelt kaphatnak. Ezeket kell megmagyarázni a dolgozó parasztoknak. És ezeket a leghihetőbben természetesen azok a csoporttagok tudják, akik maguk is próbálják már a nagyüzemi gazdálkodást, nem féltek rálépni az új útra. Természetesen csoporttagjaink csak akár tudnak jó felvilágosító munkát végezni, ha maguk meg vannak győződve arról, hogy fontos a csoport fejlesztése. Ahhoz pedig, hogy csoportjaink ezt lássák, nem kell mást tenniük, csak vissza kell gondolni az elmúlt esztendőre, amikor sokszor elmaradoztak a munkával, a kevés taglétszám miatt. Gondolkozzon el ,azon sok termelőcsoport tagsága, mennyivel jobban ment volna a munka, ha sokkal többen vannak és úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben, jobb munkát végezhetnek. Az egész dolgozó magyar nép Pártunk kongresszusára készül. Megyei, járási és községi tanácsok, a termelőcsoportok tagjai azzal készülhetnek legméltóbban a Pártkongresszusra, ha minden erejükkel segítik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését és szüntelen erősödését. A kongresszusra való készülődés szellemében kell most minden eddiginél nagyobb segítséget adni a szocializmus építéséihez falun. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejesztése kampány és ha lejár az idő, akkor abba kell hagyni a munkát. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése azt jelenti, hogy állandóan és mindig nagyobb erővel, mindig meggyőzőbb érvekkel harcoljunk a már működő csoportok megerősödéséért és újak alakulásáért. Erre nem szabad sajnálnunk a fáradságot, sem az időt. El kell azt érnünk, hogy az országnak ne csak egyes részein, hanem általában és mindenütt, rohamos fejlődésnek induljon termelőszövetkezeti mozgalmunk. Ez az érdeke a már működő és most alakuló csoportoknak, egész dolgozó parasztságunk és egész dolgozó népünknek. Vessük latba minden erőnket, hogy ez a fejlődés, minél gyorsabb, minél eredményesebb legyen.