A Természet, 1920 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1920-08-01 / 15-16. szám
Óh Golgota, óh kínok, óh kereszt! Latrok között adtuk ki lelkünk, Horne t levéve most a sírba tesznek, Gyilkosaink állnak köröttünk : Fel ne ébredjünk, míg ecettel Sóval, epével megitattak, Mig oldalunkba dárdájukkal Véres, nedves sebet nyitottak, Amíg elhangzott messze rongy világon Bevégeztetett! — meghalt a magyar ! És köntöséért kockát vetve Nyúl mindenfelől a sok haramia kar . . . Bevégeztetett e bús Nagypénteken, Ezer év után legyűrt a sok pribék, Nem távoztatta az Úr akaratja, Mi fölöttünk beteljesült a vég . . . — Agyunk, lelkünk egy végfoszlánnyá olvad, Következik-e ránk e Péntek után, Szombat! ? . . . KISS DEZSŐ: Osziram bűnhödése. — Állatnovella Kelet-Afrika vadonságaiból. — (Utánnyomás tilos.) Irta : Kittenberger Kálmán. A mézmadári haragját nem tanácsos a póri lakóinak magukra irányítani. Tudják is ezt jól a póri lakói, hisz elrettentő példa erre a méhek esete. Mézmadár, mézkalauz a kakukokhoz tartozó seregély nagyságú madár. (Indicator indicator.) - 1 55 - És ez a sors vár a mi kivándorlóinkra, akik Dél- Amerikába vagy Ausztráliába készülnek. Mert nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a még úgy-ahogy egészséges tengerpartvidékre viszik őket. Dehogy viszik. Van ott már elég munkásfej és kéz. A tropikus vagy subtropikus belső részekben várnak rájuk, ahová a tapasztalt ember el nem menne az El Doradoért sem, csak az ilyen szegény tudatlan kivándorlót lehet ott elhelyezni. És a fizikai munka? Itt az a kérdés, képes-e a mi kivándorlónk az ottani éghajlat alatt, a föltétlenül megkívánt napi 10—12 órai fizikai munkára. Nem sok gondolkozás kell a válaszra. Nem és nem ! Már előre is ez a válaszunk, de ezt válaszolja a kérdés mai tudományos álláspontja is. Az okokat már fentebb kifejtettem. Az észak- és középeurópai emberben nincsen meg a kellő ellenálló képesség a folytonos éjjel-nappal tartó hőség ellen. A fizikai ereje egyszerűen megroppan. A tapasztalat is azt mutatja, hogy sikertelen volt mindenütt az európaiak letelepítése. Kétféle ennek a tudományos mélyebb magyarázata. A gyarmatokon működő orvosok az európai telepesek elpusztulásának az okát a tropikus vidékeken uralkodó endémikusokká vált fertőző betegségeknek tudják be, amelyeknek a fehér emberek szervezete nem tud ellentállni. Az anthropológusok és a fiziológusok mélyebben látnak. A fehérek kipusztulásának az éghajlat, a nap hősugarai az oka. A fertőző betegségeket a modern orvosi tudomány lassan-lassan legyőzi és kiirtja. Sok vidéket egészen meg is tisztított tőlük és az európaiak csak nem tudnak megszaporodni a trópusok alatt. Ha egyebet nem, elvesztik a fajfentartó erejüket vagy csak csenevész utódokat hoznak a világra. Innen az évszázados fajkeveredés a dél- és középamerikai telepesek és a benszülöttek között, ami nélkül az ős bevándorlott spanyoloknak és portugáloknak még csak a magja is kiveszett volna. Pedig a tapasztalat szerint a déleurópaiak könnyebben alkalmazkodnak, mint a közép- vagy északeurópaiak. De a gyilkos napsugarak őket is tönkreteszik. Hivatalos jelentések szerint Közép-Amerikában az európai telepesek egészségileg tönkremennek, a nők elvesztik termékenységüket, a férfiak erejüket. A Panama-csatorna közelében valamivel jobbak az állapotok, de hát ott az Egyesült Államok óriási költséggel meglehetős higiénikus állapotokat teremtettek és vas kézzel hajtják végre a legszigorúbb egészségügyi szabályokat. A kis Antillákon rohamosan fogy a fehérek száma és növekszik a négereké és a félvérűeké. Dél- Amerikának tropikus vidékein van néhány régebbi holland és német telep. Megállapították róluk, hogy a mostani generációjuk már teljesen elfajult és erkölcsileg lezüllött. A holland-kelet-ázsiai gyarmatokon, ahol az európai település már háromszáz éves múltra tekinthet vissza, dr. Kohlbrügge csak egyetlen családot talált, amelyik négy nemzedéken keresztül lakik már ott és nem keveredett a benszülöttekkel. A hivatalos jelentések is mind arról szólanak, hogy a fehér telepesek dacára a tiltó törvényeknek, ellenállhatatlanul összekeverednek a benszülöttekkel, mert nem tudnak még ezen az aránylag legalkalmasabb területen sem tisztán fenmaradni. Ausztráliának belsejében a gyarmatosítás ugyanezekből az okokból lehetetlen. Ha más nem, a rettenetes vízhiány öli meg a telepeseket. A bozótban vannak nagy juhtenyésztő farmok. Ezeken majd kizárólag fehérek dolgoznak, de erkölcsi és faji nívójuk olyan, hogy európai ember szinte el sem