A Természet, 1924 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-15 / 1-2. szám

XX. ÉVFOLYAM I.—II. SZÁM 1924. 1. 1 —15. AZ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI: RAJTSITS EMIL ÚR KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE ♦ ♦ ♦ ♦ ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 12.000 KORONA, FÉLÉVRE 6000 KORONA ♦ ♦ ♦ ♦ Évek múlnak . . . Évek múlnak . . . évek telnek . . . A nagy természet végtelenségében ezek az évek parányiságuknál fogva alig érzékelhetők, csupán a véges emberi elme előtt igen hosszú időt jelentenek. Egy évtizeddel ezelőtt kelt újra életre a budapesti Állat- és Növénykert kiadásában az „A Természet'' folyóiratunk s azóta mennyi balszerencse közt értük el az 1924-ik év beköszöntését. ..! Folyóiratunk közvetlenül a nagy világháború orkánja előtt kopogtatott be a magyar család olvasó­szobájába, amidőn a természetért rajongók legnagyobb része hadbavonult. A tábori posta elvitte lapunkat a vérgőzös harcterekre, ahol nem egy harcos olvasónk­nak lelki megnyugvást és szórakoztatást nyújtott az „A Természet". A háború okozta fokozatos nélkülözés a természettudomány terjesztésének szárnyait is meg­nyirbálta, úgyhogy kedves olvasóinkat mindinkább ritkábban és kisebb terjedelemben kereshettük fel. Kitartottunk és vártunk a jobb, boldogabb és békés évekre. Mire, mint vészes fergeteg reánk csapott az összeomlás, a forradalom és a vérgőzös vörös rém­uralom . . . A lélekhez, a szívhez szóló az „A Természet“ a rémuralom napjain elnémult... A vért és gyűlöletet elvető rémes napok után, a szerencsétlen, sorsüldözött, szeretett hazánk újraéledésekor újból megjelent az „A Természet“, hogy a nemzetépítő munkában ki­vegye a maga kis részét. Azóta ernyedetlen szorga­lommal és kitartással terjeszti a magyar természet­­tudományokat, hogy azt megkedvelje a serdülő ifjú és azokban igaz szórakozást találjon a felnőtt olvasó. Budapest székesfőváros tanácsának pártfogása révén a magyar kultúra egyik szerény szócsöve, az „A Természet" a megpróbáltatások legválságosabb napjain, bár kisebb terjedelemben, mégis megjelen­hetett s most, amidőn az 1924-ik év küszöbét át­lépjük, tízéves fennállásunkkor nem feledkezhetünk meg elsősorban a fővárosi tanács hathatós pártfogá­sáról és olvasótáborunk támogatásáról. Hálás köszönet lapunk jövőjének biztosításáért, mert ezek után talán szebb és boldogabb jövő felé tekintve, bővebben fogjuk értékesíthetni a lapunkba helyezett bizalmat. Kedves lapunk a többi laptársak között csakis úgy állhatta meg a helyét, hogy önzetlenül velünk küzdő és nélkülöző munkatársaink mindenkor és minden alkalommal értékes cikkeiket, mondhatni minden ellenszolgálat nélkül rendelkezésünkre bocsá­tották. A kultúra munkásainak önzetlensége ez alka­lommal is például álljon a késői utókor részére. Az „A Természet“ nemcsak a tartalma, de külső alakja és nyomdai kiállítása alapján is minden idő­ben felkeltette az olvasóközönség figyelmét, mely a Székesfővárosi házinyomda szakszerű és gondos munkájának elvitathatatlan érdeme. A magas pártfogó, az előfizető, a szerkesztő, a munkatárs, a kiadó, a nyomdavezető, a betűszedő, a gépmester, a lapterjesztő stb., mind mind büszkén tekinthet vissza a megpróbáltatásoktól teljes tíz évre, mert a háborútól és forradalmaktól felkorbácsolt szenvedélyek tengerén a kultúra terjesztőjének egyik kis hajócskája csakis ily összhangzatos együttműkö­dés után juthatott a remélhetőleg boldogabb révbe. A magyarok Istene áldja meg e munkáskezeket és adjon boldogabb, jobb jövőt úgy nekik, mint szerencsét­len, sorsüldözött hazánknak. Raitsits Emil dr.

Next